164693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kitermelésére olajtartalmú földalatti rétegekből
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 164693 •^Jm^ Bejelentés napja: 1972. XI. 23. (TE-684) Közzététel napja: 1973. IX. 27. Megjelent: 1975. XI. 29. Bejelentés napja: 1972. XI. 23. (TE-684) Közzététel napja: 1973. IX. 27. Megjelent: 1975. XI. 29. Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1972. XI. 23. (TE-684) Közzététel napja: 1973. IX. 27. Megjelent: 1975. XI. 29. E 21 b 43/22,43/27 ft TI Feltalálók: Christopher Charles Arles, vegyész, Grimm Henry James vegyészmérnök, Nute Alton John olajmérnök, Houston Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Texaco Development Corporation, New York, Amerikai Egyesült Államok Eljárás olaj kitermelésére olajtartalmú földalatti rétegekből 1 A találmány kőolajtartalmú rétegekből történő kőolajkitermelésre vonatkozik, főképpen olyan eljárásra, amelynek során az olajtartalmú rétegget vízzel árasztják el. A kőolajat az olajtartalmú rétegekből kutakon 5 keresztül termelik ki. Ezeket az úgynevezett termelő kutakat lefúrják az olajtartalmú rétegig. Az elsődleges kitermelés után, azaz ha a kitermelésnél az olaj csak a rétegben lévő túlnyomás hatására kerül a felszínre, nagy 10 mennyiségű olaj marad vissza a rétegben, sőt tulajdonképpen az olajnak csak kis része hozható felszínre az elsődleges kitermelés során. Előfordulhat az is, hogy már kezdetben sincs elegendő túlnyomás a rétegben az olaj felszínre 15 hozatalához. Mindkét esetben kiegészítő, úgynevezett másodlagos eljárásokat alkalmaznak, hogy az olajkészlet minél nagyobb hányadát hozzák felszínre. Azonban a jelenleg alkalmazott másodlagos eljárások után is az eredeti olajkészletnek mintegy 20 a fele visszamarad a rétegben. Ezért igény mutatkozik olyan továbbfejlesztett eljárások iránt, amelyek lehetővé teszik a lelőhelyen lévő olaj még nagyobb hányadának a kitermelését. Egy hatásos és elterjedten alkalmazott el- 25 járásnál folyadékot szivattyúznak az olajtartalmú rétegbe. A bepréselt folyadék kiszorítja helyéről az olajat, feltéve ha az olaj egy másik nyíláson (ez a termelő kút) el tud távozni a lelőhelyről. Az olaj kiszorítására leggyakrabban vizet alkal- 30 máznak, a műveletet pedig elárasztásnak nevezik. Mivel eredetileg is víz helyezkedik el az olajréteg alatt, a kiszorításra használt folyadékot megkülönböztetésül árasztó közegnek, (folyadéknak) víznek nevezzük. Az elárasztással összekapcsolt olajtermelést jelenleg széles körben alkalmazzák és lényegesen jobb eredménnyel, mint a régebbi elsődleges termelési módot. Az eljárásnak azonban vannak fogyatékosságai. A várakozással ellentétben a víz nem szorítja ki az összes olajat a helyéről. A porózus réteg inhomogenitásai miatt egyes helyeken az olaj jobban tapad és a mozgékonyabb víz a kisebb ellenállás irányában haladva folyik keresztül az olajtartalmú rétegen, miközben olajzárványok maradnak vissza. Ismeretes, hogy ez az elárasztásos módszer viszkózus, sűrű olajok esetén nem olyan hatásos mint például kisebb viszkozitású olajok esetén. Megállapítható, hogy a porózus rétegekben áramló víznek és olajnak ez a difformjellegű „keveredési" hajlama nagyjából arányos az olajnak az árasztó közegre vonatkoztatott viszkozitásával. Ezért egy jónéhány ebben a szakmában ismert eljárásban javasolták az árasztó közeg viszkozitásának növelését adalékanyagok segítségével, hogy az ily módon az olajnál viszkózusabbá tett folyadék az olajtartalmú réteg előzőleg el nem árasztott részeiből is ki tudja szorítani az olajat. A mozgékonyság rendszerint úgy van definiálva mint 164693
