164693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kitermelésére olajtartalmú földalatti rétegekből

3 164693 4 egy réteg relatív áteresztőképessége egy bizonyos folyadékkal szemben, osztva a folyadék viszkozitásával. Eddig a legkülönbözőbb vegyszereket alkalmazták az elárasztáshoz használt víz viszkozitásának növelésére, többek között vízben oldható 5 nagy molekulasúlyú polimereket is. Ezek a polimerek egyrészt drágák, másrészt az a hátrányos tulajdonságuk van, hogy adszorbeálódnak az olajtartalmú réteg pórusaiban és így megváltoztathatják a porózus kőzet áteresztőképességét, 10 így a polimer massza után bepréselt víz hajlamos nyúlványok formájában átáramlani a porózus rétegen és a polimer masszán keresztül. A polimer massza után bepréselt víznek ez a diform-jellegű keveredési hajlama lényegesen csök- 15 kenthető, ha a polimer masszának a kőzeten való áthaladása után a kőzetben visszamaradó polimert a pórusokból eltávolítjuk. A polimerek adszorpciója a kőzet kapillárisaiban járulékos nyomásnövelést tesz szükségessé 20 a polimer masszának a kőzeten keresztül történő elmozdításához. Felületaktív anyagok alkalmazását az elárasztáshoz használt folyadékban szintén javasolták, hogy ily módon a víz és olaj közötti felületi 25 feszültséget csökkentsék, hogy ezáltal is növekedjen a kiszorított és kitermelt kőolaj mennyisége. Az alkalmazott felületaktív anyagok is hajlamosak a kőzeten belüli elhasználódásra a kapillárisokban történő adszorpció által. 30 Bekövetkezhet még a felületaktív anyagok kicsapódása is az ásványi vízben lévő nemkívánatos kétértékű kationok, mint például Ca*

4 es Mg . Ez a találmány egy javított eljárás az 35 olajtartalmú rétegekből történő olajkitermelésre, olyan javított elárasztásos módszer, amelynél az elárasztáshoz használt folyadék mozgékonysága szabályozható és így a kőolajtartalom nagyobb részét lehet kiszorítani. 40 Javítható a polimert és felületaktív anyagokat tartalmazó oldat injektálhatósága. Egy nagyon hatásos olajkitermelő módszer, amely aránylag olcsó mozgékonyságot csökkentő vegyszereket alkalmaz, áll rendelkezésre. 45 A találmány egy megvalósításánál szükséges egy kitermelő furat és egy injektáló furat és a következő munkafázisok: a) vizes polimer oldatnak az olajtartalmú 50 rétegbe történő bepréselése, b) alkáli hipoklorit oldat beszivattyúzása az olajtartalmú rétegbe, c) víz szivattyúzása a rétegbe, hogy a rétegben levőfolyadékokat (hipoklorit, polimer massza, olaj) 55 a termelő kút felé szorítsák, és d) a nyersolaj felszínre hozása a termelő furaton keresztül. Az injektáló furatokon keresztül az olajtartalmú rétegbe juttatott viszkózus polimeroldat 60 nyomás hatására a kivezető furat vagy furatok felé áramlik, és maga előtt sodorja a kevésbé viszkózus1

olajat, amely a termelő furaton keresztül kitermelhető. A bevezető és kivezető furatokat többféle módon lehet elhelyezni. Egy 65 alkalmas elrendezés például az, amikor egy termelő kutat négyzetesen elhelyezett bevezető furatok fognak közre. Egy másik lehetséges elrendezésnél a bevezető és termelő furatok párhuzamos sorokban vannak elhelyezve. A találmány egy másik változatánál az eljárás csak (a) és (b) munkafázisokból áll, amelyeket szükség esetén annyiszor ismételnek meg, ahányszor szükséges, hogy a kőolajkészlet minél nagyobb részét lehessen kitermelni. A találmány még másfajta változatánál (a) (b) és (c) lépéseket ismétlik annyiszor, ahányszor csak kívánatos. Akik tájékozottak ebben a szakmában, azok számára nyilvánvaló, hogy a találmánynak megfelelő eljárás kombinálható egyéb jól ismert és elterjedten alkalmazott másodlagos vagy harmadlagos olajkitermelési eljárásokkal. Meglepő az a felfedezés, hogy ha a polimer oldat leszivattyúzása után alkáli hipoklorit oldatot juttatunk az olajtartalmú rétegbe, az olajhozam lényegesen növekszik ahhoz az esethez képest, amikor csupán polimer olajat juttattunk a rétegbe. A találmány egyaránt használható másodlagos vagy harmadlagos kitermelési eljárásként. Az alábbi hipoklorit alkalmazása növeli az olajkiszorítás hatásosságát. Az olajöblítés hatásossága a találmánynál részben a polimer oldat megnövekedett viszkozitásának tulajdonítható. Előnyös, ha az egymást követő folyadékrétegek nem hirtelenül végződnek illetve kezdődnek, hanem folyamatosan mennek át egymásba, a határréteg mindkét folyadékréteg felé diffúzjellegű. A polimer oldat és az alkáli hipoklorit oldat tartalmazhatják ugyanazt a nedvesítőszert, de tartalmazhatnak különböző felületaktív anyagot is, természetesen. Az alkalmazott alkáli hipoklorit oldat 0,01-10%-os, előnyösen 0,5-2,0%-os. Gyakorlatilag lítium, nátrium és kálium hipokloritok jöhetnek számításba. A vizes polimer oldatot kellő mennyiségben kell az olajat tartalmazó rétegbe juttatni, hogy az árasztó folyadékot a rétegnek még érintetlen részeibe szorítsa. A ponjzus térfogat 1-5,0%-ának megfelelő polimer oldat mennyiség szügséges, általában 10—35%-nak megfelelő polimer oldat mennyiség. Az alkáli hipokloritból a pórustérfogat 1-50%-ának megfelelő oldat mennyiség szükséges, előnyösen 10-25%-nak megfelelő oldat mennyiség. Nem gazdaságos a polimer oldatnál nagyobb mennyiségű alkáli hipoklorit oldatot felhasználni. Általában a felhasznált polimer oldat-térfogat 50%-ának megfelelő mennyiségű alkáli hipoklorit oldatot használnak. Esetenként a felhasznált hipoklorit oldat relatív mennyisége lehet valamivel több vagy kevesebb. A találmány szerinti eljárásnál használt viszkozitásnövelő adalékanyagok, a vízben oldódó nagy molekulasúlyú, akrilsavamid polimerek. Nem térhálós, hanem fonalas szerkezetű polimerek. Különösen azok a polimerek előnyösek, amelyeknél a savamid csoportok 2-70%-ban karboxil 2