164634. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés digitális, növekményes függvénygnerálásra parahisztémás integrátorokkal

5 164634 6 Az egyenetlenségi hiba miatt a helyes végpontok elérése érdekében végpont-korrekciót szokás alkalmazni. Egy-egy útszámláló tárolja a kiadandó Ax és Ay növekmények számát és az egyiknek előírt értéke esetén intézkedés történik 5 arra nézve, hogy most már csak a másik irányban következzék be léptetés. A fentiekben ismertettük azokat a problémákat, amelyek metahisztémás integrátorokkal történő függvénygeneráláskor fellépnek. to Célunk ezen problémák kiküszöbölése, vagy részbeni megoldása azon felismerés alapján, hogy ha a parahisztémás integrátorokat tápláló órafrekvenciát a szokásos értékre le tudjuk csökkenteni, abban az esetben szükségtelenné válik egyrészt a 1S többszöröző másrészt a leosztófokozat alkalmazása (5. ábra) amennyiben biztosítani tudjuk függvények - többnyire egyenes, kör, parabola -generálásánál a megfelelő pontosságot viszonylag egyszerű eszközökkel és ennek ellenére a szo- 20 kásosnál nagyobb sebességgel. A találmány szerinti berendezés függvények -leginkább kör, egyenes, parabola - generálására szolgál két integrátor és két útszámláló vezérlésével. A berendezéssel az említett függvények 25 bármelyike képezhető impulzusok formájában, amelyeket végrehajtóelemek pályamenti elmozdulásnak értelmesnek és interpolációs lépésekkel megközelítve az említett függvények jelenítik meg. A megfelelő függvény kiválasztására a berendezés 30 elektronikus, digitális kódkombinációval hívható fel, továbbá biztosítjuk, hogy az integrátorok egyenes esetén az iránytangens, kör esetén pedig a kezdőpontok értékét kapják meg bemenő információként, logikai jelszintek formájában. Az 35 integrátorok és útszámlálók bármelyik függvény esetén azonos vezetéken kapják a kezdőértékeket. A berendezés integrátorait az ismeretekhez képest úgy építjük fel, hogy a hibakorrekciót a paraméterszámlálólánc alkalmasan megválasztott 40 billentőfeltétele végzi olymódon, hogy a lánc meghatározott tagjaiba alkalmas időpillanatban általunk kívánt értéket (logikai 1 vagy 0-át) ír be úgy, hogy ennek eredményeként a számlálás kezdetén kialaku gyakoriság-eloszláshoz időben 45 közelebb kerüljünk, amelyet tárolókimenetek, billentőfeltételek és a műveletvégzési órajel figyelembevételével képezünk, továbbá sebességszabályozási célokból a paraméterszámláló billentőfeltételeinek letiltását végezhetjük kapuk útján. A 50 letiltott kapuk számát az integrátorokba beírt első szignifikáns bit helye határozza meg. A találmány szerinti berendezésben alkalmazott útszámlálók feladata, hogy az interpolálás befejezését észleljék olymódon, hogy azok leg- 55 nagyobb helyértéke után még képezünk egy billentőfeltételt (a képzeletbeli túlcsorduláshelyérték számára): a megfelelő útszámláló nulla állapota parancsot ad az órajel-frekvenciával történő növekményimpulzusok kiadására, a még 60 előírt lépésszámot el nem ért irányban. Teljes kör generálásának szükségességét az útszámlálók kezdeti nulla állapotával kell a berendezés tudomására hozni, amely az egyes negyedkör-határokon az útszámlálók nulla újbóli 65 értékének érzékelésével végzi el a szükséges előjelváltoztatásokat. Alkalmazhatunk külön regisztert, amely átmeneti tárolásra felhasználva, negyedkör elérése után újból közli az útszámlálókkal a szükséges adatokat abból a célból, hogy teljes kör generálása történhessen. Az interpolálás során a berendezés logikai szinttel, foglaltsági jelzéssel tudatja a műveletvégzés folyamatát. Végtelen számlálási ciklus elkerülésére egy logikai áramkör az integrátorok említett legnagyobb helyértéke utáni billentőfeltételeket megvizsgálva, a foglaltsági jelzést azonnal megszünteti. A találmány szerinti függvénygenerátor a következő tömbökből épül fel: Integrátorok: Útszámlálók: Vezérlő logika: Programvezérlő egység: Átmeneti tárolók (LX és LY) A parahisztémás integrátorok blokkja három célszerűen kódolt számrendszerben dolgozó szinkronszámlálót tartalmaz, melyek közül egy - a paraméterszámláló - csak egyirányban számlál, míg a másik kettő (X ill. Y irányú szorzóregiszterek) reverzibilis számlálóláncot alkotnak. Ez utóbbiak órajeltől független beíró bemenetei az LX és LY átmeneti tárolók megfelelő bemeheteivel közösítve vannak. A programvezérlő egység kapcsolóáramkörei által engedélyezett órajelet a két integrátor közös paraméterszámlálójára vezetjük, majd az integrátorok kimenetén eredményül kapott jeleket az útszámlálók bemenetére. Ezek a jelek képzik egyszersmind a berendezés működésekor eredményül kapott növekményimpulzusokat is. A vezérlő logika kimenete az integrátorok számlálási irányát meghatározó sínjeivel van összekötve. így egy ismert elrendezést kapunk, azonban egyes tömbjein belül a célul kitűzött eredményt a következők szerinti új megoldások alkalmazásával érjük el. A paraméterszámláló egyes helyértékeinek billentőfeltételét egy-egy kapuval képezzük. A kapuk bemeneteire csatlakozik az összes előző helyérték tárolójának megfelelő kimenete, továbbá egy tiltó feltétel, melyet az ezen helyértékhez tartozó LX és LY tároló kimenete és a szignifikancia szerinti nagyobb LX és LY tárolóállapotok egyidejű logikai 0 értéke képez. A kapuk rendszerére (ÉS, NAND stb.) nincs megkötöttség, a lényeg, hogy a fenti tárolóállapotokkal a paraméterszámláló megfelelő helyértékén csak akkor keletkezhessen billentőfeltétel, ha egyrészt a paraméterszámláló kisebb helyértékei, másrészt az LX és LY tárolók nagyobb helyértékei erre a fentiek szerint engedélyt adnak. A paraméterszámláló egyik alkalmasan választott és az előbbiek szerint képzett billentőfeltétele és az órajel egy újabb kapuba kerül, amelynek kimenete a paraméterszámláló megfelelő számú tárolóinak órajeltől független beíróbemenetével van kapcsolatban. 3