164634. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés digitális, növekményes függvénygnerálásra parahisztémás integrátorokkal

164634 8 A parahisztémás integrátorok gyakoriságimpulzusait négybemenetű kapukkal képezzük. A kapuk bemenetei: 1 A paraméterszámláló előbbiekben ismertetett egyik billenő feltétele. 2 A paraméterszámláló ezen billentőfeltételét követő tároló megfelelő kimenete. 3 A programvezérlő egység által kiadott órajel. 4 Az X illetve Y szorzóregiszter megfelelő tárolóállapota. Mindegyik útszámláló utolsó helyértéke után még képezünk egy feltételt, olyan kapuval, amely az útszámláló összes helyértékének azonosan nulla állapotát képzi. Ezt vezetjük egy további kapuba, ahová az alapórajel is be van vezetve, míg kimenete a másik útszámláló bemenetére vagylagosan csatlakozik. Az útszámláló tárolóinak negált kimeneteit egy NAND-kapuba vezetjük, amelynek kimenete a növekményimpulzusok sínjét letiltja és a programvezérlő egység kapcsolóáramköreihez csatlakozik. A programvezérlő egység „adatátadó"-jelü bemenete az egységhez tartozó tároló (TK) egyik beíró bemenetére csatlakozik. A másik beíróbemenetére egy olyan kapu csatlakozik, amelybe egyrészt mindkét útszámláló fenti „összes helyértékű azonos nulla"-kapukimenetei, másrészt a programvezérlő egység vezérlőszámlálójának kódolt állapota kerül. Ezen TK-tároló kimenete a programvezérlő sorrendi kapcsolóáramköreinek bemenetére csatlakozik. A találmány szerinti függvénygenerátor további részleteit példakénti kivitel kapcsán rajz alapján magyarázzuk részletesebben. A már korábban említett 1-5. ábrák az előzmények és a műszaki szint megmagyarázására szolgáltak. A 6. ábra egy ismert digitális függvénygenerátor tömbvázlatát mutatja. A x jelölések azon gömbökbe vannak rajzolva, amelyekben találmány szerinti változtatásokat hajtunk végre célkitűzésünk megvalósítására. A 7. ábra a 6. ábra szerinti I integrátorok blokkjának részleteit mutatja. A 8. ábra részletezi a 7. ábra szerinti T, KX és KY blokkokat. A 6. ábra egy egységes, elektronikus digitális fúggvénygenerátor blokksémáját szemlélteti. Az ismert függvénygenerátor is az alábbi tömböket tartalmazza: I - parahisztémás integrátorok blokkja ZX, ZY - útszámlálók LX, LY - átmeneti tárolók P - programvezérlő egység V - vezérlő logika. A rendszer a következő bemenőinformációkat kapja: Adatszó (pl. 40 bit, amiből 10-10 bit X„ AX AY kezdőpont úthossz 10 Üzemmód-választó (UV) bitek (pl. 000 - egyenes 001 - kör 011 — parabola stb.) XE előjel-bit YE előjel-bit 15 K körüljárási irány Aá adatátadó jel a függvénygenerálás megkezdésére és adatok átvételére. Gondoskodni kell arról, hogy az integrátorok 20 kör esetén a kör kezdőpontjának megfelelő értékeket kapják, míg egyenes esetén az iránytangens mértékét. Ez az utóbbi esetben megadható csupán két információval A X = Y0: ill. A Y = X0 szerint. 25 A függvénygenerátor a következő jeleket képzi: A x és A y növekményimpulzusok, amelyeket a függvénygenerátort követő végrehajtó elemek, például grafikus megjelenítő-berendezés digitál-30 analóg és eltérítő egysége pályamenti elmozdulásnak értelmez: XF/L és YF/L ezen impulzusok előjelét megadó információs csatornák: (az F a fel, míg L a le jelzésére szolgál), 35 KJ készültségi jel, amely a generátor üzemkész állapotát jelzi. Az összes többi, az ábrán nem szereplő - és a későbbiekben ismertetendő - jelre csupán a generátor saját belső működtetése miatt van 40 szükség. A parahisztémás integrátorokkal végzett függvénygenerálás általános alapműködésnél láttuk, hogy az integrátorok visszacsatolása miatt kör-45 generálásnál az egyik integrátorban szereplő szám nagysága növekszik, míg a másik csökken. Ennek csak két változata lehet. A négy kvadránsban történő ábrázolás szükségessé teszi egy logikának a beiktatását, amely a 2. táblázattal jellemezhető: 50 (A 2. táblázat x és y oszlopaiban az 1-ek jelentik az integrátorok előre-irányát). 2. táblázat 55 K XE YE X y XF/L YF/L 0. 0 0 0 0 í 0 1 1. 0 0 1 1 0 1 1 60 2. 0 1 0 1 0 0 0 3. 0 1 1 0 í 1 0 4. 1 0 0 1 0 1 0 5. 1 0 1 0 í 0 0 6. 1 1 0 0 í 1 1 65 7. 1 1 1 1 0 1 1 4