164609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártására
31 164609 32 van hevítve, és ezzen az üvegnek a viszkozitása az üvegszalag 175 elülső felületét tápláló előremenő üvegáraméval összevethető viszkozitási értéken tartható. Az az üvegolvadék-áram, amely a 178 ólomolvadékkal érintkezve felfelé halad, tökéletesen egyenletes. Ez ellentétben van az ismert típusú húzógerenda tetejével érintkezésben levő üvegolvadék-áram viselkedésével. Ebben az esetben ugyanis a húzógerenda felületi egyenetlenségei zavarják az üvegolvadék áramlását és gyakran egyenetlenséget okoznak a húzott üvegszalag vastagságában. A 176 húzógerenda végei alacsonyabb hőmérsékletűek, mint a 178 ólomolvadék, és ez az alacsonyabb hőmérsékletet a húzógerenda végeinél elősegíti a 173 meniszkusz végei helyzetének a stabilizálását, amelyen át az üvegolvadék a szalag oldalsó széleibe folyik. Az üvegolvadék folyamatos túlfolyása a kemence 161 hátsó végfalában a 163 felső hátsó részén át hátrafelé haladó üvegáramot hoz létre, amely elősegíti annak megadakályozását, hogy szennyeződések kerüljenek a küszöb mögötti tartományból a szalagot tápláló üvegolvadék-áramokba. Az üvegolvadéknak ez a hátul történő folyamatos elvezetése arra is szolgál, hogy meggátolja a szennyeződések túlságosan nagymérvű koncentrálódását a küszöb mögötti tartományban. A 18. ábrán feltüntetett berendezés 161 hátsó végfalának átlagos vastagsága olyan mértékű, hogy hatékonyan csökkenti a kemencében tartózkodó üvegnek e falon keresztül végbemenő, vezetéssel történő hő veszteségét, következésképpen elősegíti, hogy az üveget a 164 szint közelében az üvegszalag táplálásához megkívánt hőmérsékleten tartsuk. A 18. ábrán feltüntetett berendezésnél az elektródák közötti elektromos áramsűrűséget úgy kell megválasztani, hogy képes legyen újra felhevíteni az üvegolvadéknak azokat a viszonylag hideg áramait, amelyek a 176 húzógerenda és a kemence 161 hátsó végfala között felfelé haladnak. Ez az áramsűrűség megválasztását befciyásoló tényező nem merül fel a 19. ábrán feltüntetett berendezés esetében. Ez az ábra a 18. ábrán feltüntetetthez hasonló, Pittsburgh-típusú berendezést mutat, azonban bizonyos módosításokkal, amelyeket az alábbiakban ismertetünk. A 18. ábrával kapcsolatban használt hivatkozási számokat használtuk a 19. ábrán is a módosított berendezés megfelelő részeinek jelölésére. A 19. ábrán feltüntetett berendezésnél a 161 hátsó végfal még nagyobb, vastagságú, különösen a magasságának a felső részében, de a kemencében lévő üvegolvadék szintje alatt lévő tartományban. A hátsó végfal elhelyezése, alakja és keresztmetszeti méretei olyanok, hogy befelé nyúló 180 párkány-része a 173 meniszkusz alá nyúlik. Ennek a 180 párkány-résznek a felületén a 181 kimunkálás van kialakítva, amely a kemencének csaknem teljes belső szélességén végighúzódik. A kimunkálásban 182 ónolvadék helyezkedik el. Ónolvadék helyett valamilyen más fémolvadékfürdő, is használható. A 180 párkány-rész felső felülete pl. 20 cm-rel a kemencében lévő üvegolvadék 164 szintje alatt helyezkedhet el. A 182 ónolvadékból álló fürdő és a 165 wolframlemez a váltakozó áramú 183 elektromos áramforrás ellentétes pólusaira van kötve. 5 A 19. ábrán feltüntetett berendezés, és a segítségével foganatosított eljárás hasonló előnyökkel jár, mint a 18. ábra szerinti berendezés és az azzal végrehajtható eljárás, amely előnyök a kemence 161 hátsó végfalának jelentős vastag-10 ságától, a 162 küszöb jelenlétéből, az elektródák között a küszöb feletti forró zóna fenntartásához átvezetett elektromos áramból, valamint az üvegolvadéknak a hátsó végfal 163 felső hátsó része feletti folyamatos túlfolyásából származnak. A 18. 15 ábra szerinti berendezéstől és eljárástól eltérőleg, a 19. ábra szerinti berendezésnél és eljárásnál nincs felfelé irányuló üvegáramlás a húzási zóna alatt elhelyezett elektróda és a kemence hátsó végfala között. A 18. ábrán feltüntetett megoldás 20 szerint a 176 húzógerenda és a hátsó végfal között felfelé irányuló üvegáramlás jön létre, és ez felfelé haladó üvegáram keveredik a húzógerenda felett előrefelé haladó üvegolvadékárammal. A 19. ábrán feltüntetett megoldásnál a 25 meniszkuszt tápláló üvegáramok nem keverednek. A 19. ábrán szemléltetett eljárás tehát olyannak tekinthető, amelyben az üveg húzása egyetlen áramból történik, és ez különösen előnyös nagyon magas homogenitási szinttel rendelkező síküveg 30 húzásához. A 19. ábra szerinti berendezéssel végrehajtott konkrét eljárásnál a 165 wolframlemeznél mért csupán 0,3 A/cm2 értékű elektromos áramsűrűség elegendő volt olyan húzási sebbesség biztosításához, amelyhez a 18. ábrán 35 szemléltetett eljárásnál azonos helyen mérve 0,5 A/cm2 áramsűrűség volt szükséges. Természetesen 0,3 A/cm2 -nél nagyobb értékű, pl. 0,5 A|cm 2 áramsűrűség is alkalmazható a 19. ábrának megfelelő eljárásnál,- amely esetben a húzási 40 sebességet könnyen növelhetjük a hagyományos Pittsburgh-eljárásnál lehetséges maximális húzási sebesség 1,8-szeresére, vagy akár kétszeresére is. A 19. ábra szerinti eljárás alkalmazásakor a 172 üvegszalag 174 hátsó felületét tápláló 45 üvegolvadék végighalad a 182 ónolvadékból álló fürdő felülete mentén, és felhevül mialatt felfelé áramlik a 162 küszöb felett lévő forró zóna szomszédságában. Ez az üvegolvadék-áram olymódon éri el a meniszkuszt, hogy közben csak 50 minimálisan érintkezik szilárd felületekkel. Elsősorban ezekkel a tényezőkkel magyarázható az említett nagy húzási sebesség elérése. Minél jobban megközeíti az üvegszalag hátsó oldalát tápláló üvegolvadék folyóképessége a szalag elülső 55 oldalát tápláló üvegolvadék folyóképességét, annál jobb a húzott üvegszalagban az üveg rétegeződése. A 19. ábra szerinti eljárás végrehajtása, és a 18. ábra szerinti eljárás végrehajtása során is a húzott üvegszalag 174 hátsó felülete lényegében 60 sík. Mivel a 180 párkány-résznek a kemence oldalfalaihoz közel eső szélei kismértékben hidegebbek, mint a 182 ónolvadék hőmérséklete, ez elősegíti a 173 meniszkusz végrészei helyzetének stabilizálását, amely végrészeken keresztül az 65 üvegolvadék az üvegszalag széleit táplálja. 16
