164609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártására

23 164609 24 A 60 kemence teljes szélességében végighúzódó 67, 68 elektródák a rajzon csupán vázlatosan feltüntetett elektromos áramforrás pólusaira vannak kapcsolva, úgyhogy folyamatosan elektromos áram halad át az üvegolvadékon az elektródák között. Az elektromos áram feszültségét úgy választjuk meg, hogy az áramsűrűség az üvegen belül sehol ne haladja meg a 0,6 A/cm2 értéket. Az üvegszalagot az üvegolvadék előrehaladó áramlása táplálja. Ennek az előrehaladó áramlásnak a felületi tartományában lévő üvegolvadék közvetlenül táplálja az üvegszalag elülső oldalát, amint ezt a 72 nyíllal feltüntettük, míg az üveganyag egy alacsonyabb szinten lévő része ebben az előrehaladó áramlásban a húzási zónán túl folytatódik, majd a 66 küszöb mellett felfelé áramlik az üvegfelszínig, amint a 73 nyíl mutatja, és végül visszafelé áramlik a meniszkuszba az üvegolvadék felszíni tartománya mentén. A 62 hátsó végfal tartománya felé előrehaladó üvegolvadék-áram egy része a fal mellett leszáll és alul a 74 visszatérő áramot alkotja. A meniszkusz hátsó oldalát tápláló felületi üvegáramnak az üveg folyamatos helyi hevítése viszonylag alacsony viszkozitást biztosít a küszöb szomszédságában. Ennek következtében előnyösebbé válik az üveg rétegeződése az üvegszalagban, és a húzást nagyobb sebességgel lehet végrehajtani, mint a hagyományos eljárásoknál. A húzási sebesség növekedése 20-30% vagy ennél több is lehet. A 66 küszöb mögött elhelyezkedő üvegmennyiség hatékonyan el van különítve a meniszkusz felé haladó üvegolvadék-áramtól, a küszöb felett az üvegen áthaladó elektromos fűtőáram által fenntartott hőgát következtében. Maga a küszöb megakadályozza, hogy az üvegolvadék a hőgát alá kerüljön. Az üvegolvadéknak a küszöb mellett történő hevítése a küszöb mögött lévő üvegolvadékot cirkulációban tartja, amint ezt a 75 áramvonal mutatja, és ez elősegíti a 73 üvegáram pl. devitrifikált üvegszemcsékkel és korrodált tűzálló anyag-szemcsékkel való szennyeződési veszélyének csökkentését. Maga a küszöb, miután teljesen bemerül az üvegolvadékba, csupán nagyon csekély mértékben van korróziónak kitéve. A szennyeződéseknek a húzási zóna felé irányuló, befelé ható mozgásának gátlását elősegíti a kifelé haladó felületi áramlás, amely bizonyos üvegmennyiségnek a 76 túlfolyó-áram formájában a 65 túlfolyónyíláson keresztül történő eltávolítása következtében jön létre. Különösen említésre méltó, hogy a húzási zóna távolsága a kemence 62 hátsó végfalától lényegesen kisebb, mint a hagyományos eljárásoknál. Az ismertetett és a rajzon bemutatott megoldás segítségével a kemencében a meniszkusz függőleges síkjától hátrafelé eső tartományban tartózkodó üvegtömeg ténylegesen csökkenthető kb. a felével, a Pittsburgh-típusú hagyományos eljárásokhoz képest. A 7. és 8. ábrákon feltüntetett Pittsburghtípusú berendezés 80 kemencével rendelkezik, amelynek 81 hátsó végfala, oldalfalai —amelyek közül az ábrákon csupán a 82 oldalfalat tüntettük fel — valamint 84 fenéklemeze van. A kemencében tartózkodó üvegolvadékból a 85 üvegszalagot húzzuk, amelynek hátsó felületét 86, és elülső felületét 87 hivatkozási számmal 5 jelöltük. Az üvegolvadék a 88 meniszkusz közvetítésével lép be az üvegszalagba, amely meniszkusznak a kemencében levő üvegolvadék 91 felszínén kialakuló elülső felületét 89, hátsó felületét pedig 90 hivatkozási számmal jelöltük. A 10 88 meniszkusz helyzetét a 92 húzógerenda stabilizálja. Az ábrán nem tüntettük fel a kemence feletti hagyományos berendezés-részeket, pl. a húzókamrát és annak csatlakozó részeit, valamint a 15 torony-szakaszt, amelyen át az üvegszalagot húzzuk, mivel ezek megegyeznek a hagyományos szerkezetekkel. A 85 üvegszalag oldalsó szélei vastagabbak, mint a szalag szélességének középső főrésze, 2o ugyanúgy, ahogy a szalag széleit felülnézetben a 2. ábrán feltüntettük, azonban a 7. ábrán feltüntetett szalag széleinek ezt a nagyobb vastagságát nem jelöltük az ábrán. A kemence hátsó végszakasza a felső részén 25 helyileg ki van bővítve. A 8. ábra a kemence egyik oldalának alakját mutatja a hátsó végszakasznál, a kemence másik oldala azonos alakú, mivel a kemence helyi kibővítése a hosszanti függőleges középsíkhoz képest szimmetrikus. A 8. 30 ábrát tekintve a kemence hátsó végszakaszánál a 82 oldalfal csökkentett magasságú, és a 94 szinten végződik. Ennek az alacsonyabb oldalfalrésznek a felső szintje tartományában a 95 vízszintes fal-szakasz nyúlik kifelé a 96 felső 35 oldalfal-szakasz aljáig. A 95 vízszintes falszakasztól felfelé helyezkedik el a 97 küszöb. Ez a küszöb a kemence 81 hátsó végfala és a kemence oldalsó, kibővített részének elülső határolófalát alkotó 98 fal közötti teljes távolságban végig-40 húzódik. A 95 vízszintes fal-szakasz a 99 és 100 wolfram-lemezeket tartja, a 97 küszöb mellett kétoldalt. Ezek a wolfram-lemezek a váltakozó áramú 101 áramforrás pólusaira vannak kapcsolva. Amikor a berendezés üzemel, a 101 áramforrás 45 váltakozó áramot szolgáltat, amely áthalad az üvegolvadékon a 99, 100 wolfram-lemezek között, és ilymódon a 97 küszöb felett. Ezáltal ebben a tartományban forró zóna van fenntartva, aminek eredményeként felfelé haladó üvegolvadékáram jön 50 létre a küszöb oldalai mentén, amely áramlás a kemencében lévő üvegolvadék felszínéig terjed. Amint a 7. ábrából kitűnik, az elektródaként szolgáló 99, 100 wolfram-lemezek nem terjednek ki a 81 hátsó végfal és a 98 fal közötti teljes 55 távolságban. A lemezeket természetesen ki lehet alakítani úgy, hogy végighúzódjanak a teljes távolságban, ha ez szükséges. A valóságban a wolfram-lemezek méretei úgy vannak megválasztva, hogy előre meghatározott, kívánt elektromos 60 áramsűrűséget biztosítsanak az üvegolvadékban. A kemence oldalsó kibővített részében tartózkodó üvegolvadékon áthaladó elektromos áram hevíti a kemence hátsó végétől a 88 meniszkusznak az üvegszalag oldalsó széleit létrehozó végtartományai 65 felé, hátrafelé haladó üvegáramokat. A hagyomá-12