164580. lajstromszámú szabadalom • Digitális mágneses jelrögzítő és/vagy kiolvasó készülék

3 164580 4 A soros felírású kazettás adatgyűjtó'k hátránya, hogy már a szalagon levő rendkívül kis hibák (dorp-out) és szennyeződések is olvasáskor egy vagy több bit kiesését okozhatják olvasáskor. Ennek oka az, hogy az alkalmazott felírási mód esetén egy bit a szalag hosszirányában mérve általában nagyon kis helyet kap csupán. A leírt jelenség csökkenti a berendezések megbízhatóságát. Ennek ellensúlyozására a berendezések egy részében a jelsűrűséget csökkentik, ami a tárolókapacitás csökkenésének hátrányával jár együtt, másrészt ún. computer szalag alkalmazását írják elő, ami lényegesen drágább a hangrögzítésben alkalmazható szalagoknál. További megbízhatóság-növelési módszerként ismeretes a redundáns jelcsík rögzítése, amikor az információt (vagy komplemensét) egy másik jelcsíkon is rögzítik a kazetta szalagjára. Ez az eljárás azonban ismét felveti a rések egyvonalba állításának problémáját (ami a 9 csatornás fejek magas árának legfőbb okozója), és ez lényegesen megdrágítja a fejet. A találmány szerinti berendezés a digitális jelek rögzítését nem a szokásos telítéses rögzítési eljárások egyikével, hanem analóg rögzítési elven oldja meg. Az analóg rögzítési eljárás a következő lényeges előnyöket nyújtja, a telítéses eljárással szemben, - A sávok közötti áthallás kisebb - A szalag érintkező menetei között az átmásolási hatás kisebb - A nagyfrekvenciás előmágnesező jelre, lineárisan szuperponált jel dinamikája jobb - Olcsóbb fej alkalmazható A találmány szerinti berendezés a dinamikus skew hatást csökkenti azzal, hogy egy 8 bit-bői álló karaktert maximum két összetartozó szomszédos sávra oszt fel A találmány szerinti analóg eljárással rögzített jelsorozat legfontosabb jellemzője, hogy a rögzítés frekvenciasávjának teljes sávszélességét - még jól elkülöníthető — spektrális összetevőkkel telepíti be. Gyakorlatilag a rögzített jel két fő részből áll, A) speciálisan kialakított soros bitekből alkotott egyik karakter, az így rögzíthető jelsűrűség minimálisan az eddig ismert eljárások jelsűrűségével megegyező, de gyakorlatilag egyrészt az analóg rögzítés, másrészt a továbbiakban majd ismertetett speciális kialakítás következtében mindig lényegesen sűrűbb lehet. B) Erre az a) pontban leírt jelre, szuperponálunk egy másik karaktert, amely úgy van rögzítve, hogy a karakter minden helyértékhez egy meghatározott frekvenciájú jelet rendelünk, azaz párhuzamos rögzítést valósítunk meg oly módon, hogy a rögzítendő karakter ,,1" helyértékeinek megfelelő frekvenciájú jeleket szuperponáljuk és az így kapott frekvencia keveréket vezetjük a rögzítést végző mágnesfejre. Az így kialakított kétféle jelkeverék a szalag maximális kihasználását biztosítja. A feladattól függően, ennek a kétféle jelkeveréknek a lehetőségeivel dolgozunk. Például kifogástalan computer minőségű szalag és igen nagy jelsűrűségű követelmény esetén mind az A), mind a B) jelkeveréket együttesen egymásra szuperponálva alkalmazzuk, ha nincs nagy sűrűségre követelmény csak az A) 5 jelkeveréket alkalmazzuk, ekkor is az eddig ismertekhez képest nagyobb jelsűrűséget érhetünk el. De például, ha nem computer minőségű szalagot alkalmazunk és olcsó elektronika követelményt állítunk fel, akkor pedig csak a B) 10 jelkeveréket alkalmazzuk. Alkalmazástechnikailag tehát az A) és B) jelkeverék nincs összekötve, egymástól függetlenül is előnyöket biztosít, de természetesen mindkettő együttes alkalmazása biztosítja a legnagyobb jelsűrűséget. 15 A találmány szerinti analóg eljárással rögzített jelsorozat spektrális összetevői négy, elvileg különböző mezőbe osztható (lásd 1. ábra). a) Az 1 jelű X hosszúságú legnagyobb 20 hullámhossz, amely egy-egy byte ütemét vagyis egy-egy byte órajelét és egy-egy byte időtartamát is reprezentálja b) A 2 jelű, összesen 8 db soros bitcellában helyetfoglaló jelsorozat, amely az „1" helyérték 25 esetén olyan meredekségű fluxus váltással megegyező, amelynek alaphullámhossza max. X hosszúságú, ezek összesége alkotja az egyik byte-ot. c) A 3 jelű X hosszúságú jel, amelynek 30 megléte egy byte első helyértékének „1" értékét jelenti. A rendelkezésünkre álló gyakorlati szűrő rendszerektől függően a második, a harmadik,, a negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik helyérték jelzésére bizonyos távolságokban a 4 35 jelű, 5 jelű, 6 jelű, 7 jelű, 8 jelű, 9 jelű és 10 jelű frekvenciákat alkalmazzuk. Jelen rendszerünk első kiviteli példájában 22% frekvenciatávolságot alkalmaztunk, az 1, ábra ennek megfelelő osztással készült így a 10 jelű minimális 40 hullámhossz X hosszúságú. d) A 11 jelű előmágnesező frekvencia, amelyet a leolvasásnál már nem használunk, csak a rögzítésnél, az előmágnesező frekvencia hullámhossza X hosszúságú jelen kiviteli példánkban. 45 Az a), b), c), d) pontok szerinti jelsorozatot összekeverjük lineárisan szuperponáljuk és rögzítjük. Leolvasás után szűrőrendszerrel szétválasztjuk és kiértékeljük a b) pont szerinti spektrumból 50 kapjuk vissza az A) típusú és a c) pont szerinti spektrumból a B) típusú információt. Az 1. ábrán jól látható módon a 12 jelű tengelyre a spektrális összetevőket állítottuk fel. A következőkben elsősorban a B) típusú 55 jelrendszer felépítését fogjuk ismertetni. A B) típusú jelrendszer lényege, hogy frekvencia keverék hordozza az információt és azon a szalagszakaszon ahol egy-egy byte rögzítése történik, valamennyi „1" helyértéknek megfelelő jel 60 egyidejűleg, a szalagdarab elejétől a végéig jelen van. A rögzített byte-ok olvasása úgy történik, hogy a szalagról leolvasott jelet frekvenciaszelektor áramkörök közös bemenetére vezetjük. Az egyes 65 szelektorok kimenetén csak akkor kapunk jelet, 2