164568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 1-4 dihidropiridin-gyűrűt tartalmazó kondenzált heterociklusos vegyületek és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
7 164568 8 érrendszert érintheti, vagy egyes speciális területeken (például a központi idegrendszer érhálózatában) jelentkezhet. 5. Az (I) általános képletű vegyületek erős simaizom-görcsoldó hatással rendelkeznek. Ez a görcsoldó hatás elsősorban a gyomor- és bélrendszer, a . kiválasztó szervrendszer és a légző szervrendszer sima izomzatán érvényesül. 6. Az (I) általános képletű vegyületek megváltoztatják a vér koleszterin- és lipoid-szintjét. Az (I) általános képletű új hatóanyagokat közömbös, nem-toxikus, gyógyászati célokra alkalmas hordozóanyagok és oldószerek felhasználásával ismert módon gyógyászati készítményekké, például tablettákká, kapszulákká, drazsékká, pirulákká, granulátumokká, aeroszolokká, szirupokká, emulziókká, szuszpenziókká vagy oldatokká alakíthatjuk. A gyógyászati készítmények hatóanyagtartalma a készítmény összsúlyára számítva mintegy 0,5—90súly% lehet. Az egyes készítmények az alkalmazandó dózisnak megfelelő mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak. A gyógyászati készítményeket például úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagot oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal keverjük össze. A keverékhez adott esetben emulgeálószereket és/vagy diszpergálószereket is adhatunk. Ha hígítószerként vizet használunk, a készítményhez adott esetben segéd-oldószerként szerves oldószereket is adhatunk. A gyógyászati készítmények előállításához például a következő segédanyagokat használhatjuk fel: víz, nem-toxikus szerves oldószerek, így paraffinok (például kőolajfrakciók), növényi olajok (például földimogyoró-olaj vagy szezám-olaj), alkoholok (így etanol vagy glicerin), glikolok (például propilénglikol, polietilénglikol), szilárd hordozóanyagok, például természetes kőzetporok (így kaolin, agyag, talkum, kréta), szintetikus kőzetporok (így nagy diszperzitású kovasav, szilikátok), cukrok (így nád-, tej- vagy szőlőcukor), emulgeálószerek, például nem-ionos vagy anionos emulgeálószerek (így polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén-zsíralkoholéterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok), diszpergálószerek (például lignin, szulfitszennylúgok, metilcellulóz, keményítő és polivinilpirrolidon) és sikosítóanyagok (például magnéziumsztearát, talkum, sztearinsav és nátriumlaurilszulfát). A gyógyászati készítményeket szokásos módon, például orálisan vagy parenterálisan adjuk be. A készítményeket előnyösen perlinguálisan vagy intravénásán juttatjuk a szervezetbe. Az orális adagolásra szánt tabletták előállításához a felsorolt hordozóanyagokon kívül egyéb adalékanyagokat, például nátriumcitrátot, kalciumkarbonátot és dikalciumfoszfátot, továbbá segédanyagokat, így keményítőt (előnyösen burgonyakeményítőt), zselatint és hasonló anyagokat is felhasználhatunk. A tablettázásra kerülő keverékhez sikosítóanyagokat, például magnéziumsztearátot, nátriurnlaurilszulfátot és talkumot is adhatunk. Az orális adagolásra szánt vizes szuszpenziók és/vagy elixírek a korábban felsorolt segédanyagokon kívül különféle ízjavító anyagokat és színezékeket is tartalmazhatnak. A parenterálisan beadható készítmények előállítása során rendszerint a hatóanyagot megfelelő folyékony hordozóanyagban oldjuk. 5 Megfelelő hatás biztosítása érdekében az (I) általános képletű vegyületeket intravénás úton általában naponta 0,05—10 mg/testsúly kg, előnyösen 0,1-5 mg/testsúly kg dózisban, orális úton általában naponta 1—100 mg/testsúly kg, előnyö-10 sen 5-50 mg/testsúly kg dózisban adjuk be. Egyes esetekben a kísérleti állatok fajától, testsúlyától, az adagolás módjától, az állat egyéni érzékenységétől, a gyógyszerkészítménytől és az adagolás gyakoriságától függően a fenti dózisoktól 15 el kell térnünk. így egyes esetekben az alsó határnál kisebb mennyiségű hatóanyag beadásakor is megfelelő eredményeket érhetünk el, míg más esetekben a felső dózishatárt át kell lépnünk. Ha a kezeléshez nagyobb dózisra van szükség, a 20 hatóanyagot általában naponta többször adjuk be. A fenti megállapítások előreláthatólag a humán gyógyászat területére is érvényesek. Az (I) általános képletű vegyületek koronária-tágító hatására vonatkozó adatokat az I. és II. 25 táblázatban foglaljuk össze. I. táblázat Hatóanyag A. koronária-sinusban jelentős (példa száma) oxigéntelítettség-fokozódást okozó dózis 24 0,2 mg/kg i.v. 35 27 0,5 mg/kg i.v. 34 0,3 mg/kg i.v. II. táblázat 40 Hatóanyag Dózis Oxigén- Az eredeti (példa- mg/kg telítettség értékre való száma) i.v. fokozódása visszatérésig ... % 02 -ig eltelt idő, perc 2 2,0 22 10 3 1,0 34 20 4 2,0 27 20 5 5,0 30 90 6 0,5 29 30 7 2,0 21 >30 8 5,0 20 60 9 2,0 31 20 11 5,0 47 45 12 3,0 11 3 13 3,0 20 45 15 2,0 13 >180 20 5,0 34 20 23 2,0 18 30 24 5,0 15 >60 25 2,0 28 >180 26 0,5 22 150 27 2,0 30 >180 4
