164555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fenil-tiokarbamidok előállítására
164555 10 Vegyületek Olvadáspont C°-ban 4-nitro-4'-(N-etilpiperazinil)--tiokarbonilamino-difeniléter 4-metoxi-4'-(N-etilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difeniléter 4-nitro-4'-(N-propilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difeniléter 4-nitro-4'-(N-butilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difeniléter 4-(N-i-propilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difeniléter 4-nitro-4'-(N-i-propilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difeniléter 4-nitro-4'-(N-fenilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difenilamin 4-metiltio-4'-(N-fenilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difenilamin 4-nitro-4'-(N-hidroxietilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difenilamin 2,4-dimetíl4'-(N-etilpiperazinil)-tiokarbonilamino-difenilamin 159--163 138--140 149--150 124--126 130--133 155--158 235--240 175--180 195-200 167-171 10 15 20 25 Az (I) általános képletű új tiokarbamidok 30 parazita bélférgek és ezek különböző fejlődési állapotainak elpusztítására szolgálnak. A házi- és haszonállatokat megtámadó endoparaziták, a parazita bélférgek különösen veszedelmes kártevők, így a ^élférgek által megtámadott állatoknál a 35 meglassúbbodott növekedésen kívül egyéb olyan betegságeket is okoznak ezek a paraziták, amelyek az állatok elpusztulását idézik elő. Nagy jelentőséggel bír ezért olyan szerek kifejlesztése, amelyek egyrészt ilyen endoparaziták általi fertő- 40 zést profilaktikusan megakadályozzák, másrészt széles hatásspektrummal rendelkező anthelmintikus hatást is mutatnak. Az eddig ismert anthelmintikus hatású karbamidok és tiokarbamidok azonban nem kielégítő hatásúak, mivel elviselhető 45 adagokban nem elég hatásosak, gyógyászatilag hatásos adagokban pedig nem kívánatos mellékhatásokat mutatnak vagy szűk hatásspektrummal rendelkeznek. 50 A 3,5-bisztrifluormetÜ-4'-nitro-difenilkarbamid és a 3,5,3'-trisz-trifluormetil-difenilkarbamid (a két vegyületet a 616 735 számú belga szabadalmi leírás ismerteti, az elsőt a szabadalmi leírás példái említik) szintén jó hatást mutatnak, felhasználásra 55 kerülő mennyiségben azonban nagy az ingerlő hatásuk, amely tyúkoknál a rendkívül lug ürülékkiválasztásban, juhoknál és lovaknál pedig hasmenésben mutatkozik. így például a 956 520 számú Nagy-britanniai szabadalmi leírásból ismert 60 tiokarbamidok, mégpedig a 3,3',5-trisz-trifluormetil-difenil-tiokarbamid és az N-(3,5-bisz-trifluormetil-fenil)-N'<3-klórfenil)-tiokarbamid 100 mg/kg testsúly mennyiségben az Ascaridia galli ellen tyúkoknál és bélférgek ellen egereknél semmiféle 65 hatást, 500 mg/kg testsúly mennyiségben pedig már erős mérgező mellékhatást mutattak. A találmány szerinti (I) általános képletű tiokarbamidok a szokásos alkalmazási koncentrációkban (amint a későbbi összehasonlító kísérletek mutatják) nem mérgezőek. A házi- és haszonállatok e vegyületeket nagyon jól tűrik, az új hatóanyagok ezenkívül széles hatásspektrummal rendelkeznek. Ezek a vegyületek különösen parazita nematódák (például Ascaridae, Trichostrongylidae, Ancylostomatidae), cesztódák (például Taeniidae, Anoplocephalidae, Hymenolepidae) és trematódák (például Fasciolidae) pusztítására alkalmasak házi- és haszonállatoknál, így szarvasmarháknál, juhoknál, kecskéknél, lovaknál, disznóknál, macskáknál, kutyáknál és szárnyasoknál. Különös jelentőségük van jó elviselhetőségük és hatásuk alapján az (la) általános képletű tiokarbamidoknak. Ebben a képletben I*! halogénatomot, különösen klóratomot, «itrocsoportot vagy egy rövidszénláncú alkilgyököt, X oxigénatomot, kénatomot vagy iminocsoportot (-NH-), R4 és R5 az (I) általános képletnél megadottakat jelentik, különösen pedig azokat a szubsztituenseket képviselik, amelyekben R4 és R 5 a szomszédos nitrogénatommal együtt N'-szubsztituált piperazingyököt jelentenek. Az új hatóanyagok oldatok, emulziók, szuszpenziók (drenschs), porok, tabletták, boluszok és kapszulák alakjában perorálisan vagy abomazálisan adhatók az állatoknak egyes dózisként és ismételten adagolva. Késleltetett beadás útján bizonyos esetekben jobb hatást érünk el vagy kisebb összmennyiség is elegendő. A hatóanyagokat, illetve a hatóanyagokat tartalmazó elegyet a takarmányhoz vagy az ivóvízhez is hozzáadhatjuk, tartalmazhatják azonban ezeket az úgynevezett takarmányelőkeverékek is. Az alkalmazási formák elkészítéséhez például a szokásos szilárd vívőanyagok, így kaolin, talkum, bentonit, konyhasó, kalciumfoszfát, szénhidrátok, cellulózpor, gyapotmagliszt, karbowaxok, zselatin, vagy folyadékok, mint víz, amelyhez kívánt esetben felületaktív anyagokat, így ionos vagy nem-ionos diszpergálószereket adhatunk, továbbá olajok és egyéb az állati szervezetre kedvezőtlen befolyást nem gyakorló oldószerek alkalmazhatók. Amennyiben a féregellenes szerek takarmánykoncentrátumok alakjában készülnek, vívőanyagokként például erőtakarmány, takarmánygabona vagy proteinkoncentrátumok szolgálhatnak. Ilyen takarmánykoncentrátumok a hatóanyagokon kívül még hozzátéteket, vitaminokat, antibiotikumokat, kemoterápiás szereket, bakteriosztatikumokat, kokcidiosztatikumokat, hormonkészítményeket, anabolitikus hatású anyagokat vagy más növekedéselősegítő, a húsminőséget javító (különösen vágóállatoknál) anyagokat vagy egyéb szervezetet kedvezően befolyásoló készítményeket is tartalmazhatnak. * 5
