164548. lajstromszámú szabadalom • Impulzusgenerátor

3 164548 4 koercitív ereje, egymástól különböző értékűek, továbbá az érzékelőfejnek állandó mágneses teret létrehozó mágneselemei és a mágneses tér változásakor villamos impulzust előállító induktív érzékelője van. 5 A találmány szerinti impulzusgenerátor előnye, hogy igen tág hőmérsékleti határok között képes üzemelni, valamint az, hogy olcsó és javítás nélkül is hosszú ideig üzemképes. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzó- 10 kon szemléltetett ábrákon mutatott kiviteli alak alapján ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti indukciós impulzusgenerátort elölnézetben mutatja, a 2. ábra kinagyítva, vázlatosan szemlélteti a találmány 15 szerinti impulzusgenerátorban alkalmazott mágneses rudacskát. A 3. ábra a 2. ábra szerinti mágneses rudacskát mutatja előlnézetbe. A 4. ábra kinagyított metszetrajz, mely elvágva mutatja be a találmány szerinti impulzusgenerá- 20 tort, az 1. ábrán látható 4—4 metszővonal mentén, végül az 5. ábra az érzékelőfej kinagyított oldalnézeti rajza, melyben járulékosan szaggatott vonallal jeleztük az érzékelőfej mágneses terét, annak torzítatlan állapotában, valamint az 25 érzékelési helyen egy mágneses rudacskát. A fenti rajzok a találmány egy előnyös kiviteli alakját ábrázolják, melyeken az impulzusgenerátor alkatrészeit is láthatjuk. Az impulzusgenerátor 12 forgórésze öntött vagy sajtolt műanyag 13 30 tartórészből áll. Ennek kerületén 14 hengeres rész közepén 16 furat, melyben meghajtó 17 tengely van elhelyezve, a hengeres rész és a tengely között tömör 18 tárcsarész van. A 14 hengeres rész palástján axiális irányban, egymástól azonos 35 távolságra lévő hornyokban, egyenes mágneses 20 rudacskák, illetőleg huzaldarabok vannak elhelyezve. A mágneses 20 rudacskák —melyeket önmagukban az Amerikai Egyesült Államokban 1970. 40 november 2-án bejelentett 86169 sorszámú és 1971. augusztus 19-én bejelentett 173070 sorszámú bejelentésekben ismertettünk — úgynevezett „sajátmagos" mágneses testek. A 20 rudacskák egy lényegében egyenletes összetételű ötvözetből 45 készített mágnesezhető huzalból úgy vannak kialakítva, hogy egy viszonylag lágy, központosán elhelyezett belső 22 magjuk van, ezt kívülről egy viszonylag kemény 24 héj veszi körül, melynek a magtól eltérő mágneses tulajdonságai vannak. E 50 két rész együttesen alkotja a „sajátmagos" rudacskát. A 24 héjnak igen nagy a koercitív ereje, és axiális irányban tartósan mágnesezhető. A 22 mag is mágnesezhető axiális irányban, koercitív ereje azonban kicsi. A 20 rudacskát 55 ferromágneses, például nikkel-vas ötvözetű anyagból dróthúzással lehet készíteni, amikoris mechanikus úton a külső héj felkeményedik, úgyhogy a rudacska a kívánt szerkezetű lesz. Ezután a 20 rudacskát mágnesezzük úgy, hogy külső mágneses 60 térbe helyezzük. A viszonylag „kemény" 24 héjnak remanenciája és koercitív ereje sokkal nagyobb, mint a viszonylag „lágy" 22 magé, úgyhogy amikor a külső mágneses teret megszüntetjük, a héj mágnesességét megtartja és mintegy 65 magábazárja a magot azzal, hogy a magban az eredeti mágnesességgel ellentétes mágneses teret létesít axiális irányban, vagyis a héj mágneses terének iránya ellentétes lesz a mag mágneses terének irányával. A mag visszatérő mágneses-pályát képez a mágneses héj számára, amint a 2. és 3. ábrákon a fluxusvonalakkal ezt ábrázoljuk. Ott, ahol a héj és a mag egymáshoz „kapcsolódnak", hengeralakú mágneses 26 Bloch-fal alakul ki a héj és a mag között, és ez a mágneses fal átmeneti zónát képez a héj -ahol a mágneses momentumok vektorálisan vett összege az egyik axiális irányba mutat - és a mag között, ahol viszont a mágneses momentum vektoriális eredője az ellenkező axiális irányba mutat. A jelenlegi elméleti feltételezések szerint ennek az átmeneti zónának —vagy ha úgy tetszik, a mágneses Bloch-falnak - szélessége 1000 molekula méretének nagyságrendjébe esik. Az állandó mágnesességű 24 héj a 22 magot mágnesesen előfeszíti avégből, hogy a magot axiális, de ellenkező irányban mágnesezze, mint amilyen mágnesezettségi iránya a 24 héjnak van. Ha pedig a 20 rudacskára a héj mágneses terénél nagyobb térerősségű mágneses tér hat - melynek polaritása azonkívül még ellentétes is a héj mágnesterének polaritásával— amit úgy érünk el, hogy állandó mágnest viszünk szorosan a rudacska közelébe — s .így az a külső mágneses tér, amely a rudacskára hat, erősségében egy olyan pontig növekedik, amelynél a külső mágnestér mintegy magához ragadja a magot a héjtól azzal, hogy a mag fluxusának irányát hirtelen megváltoztatja. A mag mágnestere irányának megfordítása abban nyilvánul meg, hogy a rudacskát körülvevő mágneses fluxus hirtelen megváltozik. Amikor az állandó mágnest a rudacska közeléből eltávolítjuk, a héj mintegy visszaragadja magához a magot és ezzel a rudacskát körülvevő mágneses fluxus irányában idéz elő hirtelen változást. Általában a mágneses Bloch-fal rudacska mentén történő kiterjedésének sebessége függ a rudacska összetételétől, metallurgiai szerkezeti felépítésétől, átmérőjétől, hosszúságától, függ továbbá a külső mágneses tér erősségétől is. A rudacska mellett elhelyezett tekercsben áramimpulzus indukálódik, ha ennek mágneses terét hirtelen megváltoztatjuk. A találmány szerinti 20 rudacska készülhet például olyan ötvözetből, amely 48%-ban vasat és 52%-ban nikkelt tartalmaz, átmérője 0,3 mm, hosszúsága pedig 14 mm. Dyen rudacskának felhasználásánál azt tapasztaltuk, hogy optimális eredményeket az impulzusgenerátorral akkor érünk el, hogyha a 20 rudacskákat a 14 hengeres részen megközelítően 0,94 mm-ként helyezzük el, mimellett a forgórészen egymástól egyenlő távolságra száz rudacskát helyezünk el, és így ezek olyan kör kerületén helyezkednek el, amelynek átmérője megközelítően 30 mm. Az indukciós 40 érzékelőfej arra szolgál, hogy az egyes 20 rudacskákat egyenként „leolvassa" azáltal, hogy induktív úton villamos impulzus jön létre az alább leírtak szerint, mihelyt az egyes 20 rudacskák a 40 érzékelőfejek 42 érzékelési helyét 2