164548. lajstromszámú szabadalom • Impulzusgenerátor

5 164548 6 elérik (a 20 rudacska eme pozícióját az 5. ábrán láthatjuk), és így a 12 forgórész minden egyes, lényegében a konstrukció által megszabott forgási növekményénél impulzust bocsát ki. A 40 érzékelőfejnek induktív 46 érzékelője van, mely- 5 ben lágyvasból készült, körülbelül A-alakú lemezes 48 vasmag van elhelyezve, két párhuzamos 49 és 50 oszloppal, 51 híddal és hátulsó 52 híddal, és 54 tekercs a középső 51 hídra van rátekercselve. A vasmag 49 és 50 oszlopai alkotják a 46 10 érzékelő pólusait, köztük - amint a 4. ábrán is látható - térköz van kialakítva, amelynek kisebbnek kell lennie a 20 rudacska hosszánál. A 40 érzékelőfejben két darab, egymással szembenfekvő, U-alakú állandó 60 és 62 mágnes 15 is van, melyeknek előnyösen lényegében egyforma mágneses jellemzőik vannak. Az állandó 60 és 62 mágnesek közvetlenül az induktív 46 érzékelő alatt és felett vannak elhelyezve, kapcsolódnak az érzékelő 48 vasmagja- 20 val és úgy vannak elhelyezve, hogy állandó mágneses teret létesítenek, mely a 22 mag mágnesességét akkor változtatja meg, amikor a 20 rudacska a 42 érzékelési helyhez kötelít. A két darab állandó 60 és 62 mágnes úgy van 25 elhelyezve, hogy egymással szemben mindegyik mágnes mindegyik pólusa egymást tulfödi úgy, hogy az egyik mágnes egyik pólusa a másik mágnes másik pólusával van szemben. A 60 és 62 mágnesek mindazonáltal oldalsó irányban egymás- 30 hoz képest el vannak tolva, mégpedig oldalsó irányban az érzékelő pólusainak 64 középvonalához képest, előnyösen úgy, hogy az állandó mágnesek egynemű pólusai a 48 vasmag 49 illetve 50 oszlopának szélével érintkeznek. 35 A 40 érzékelőfej úgy van felszerelve, hogy az érzékelő pólusainak 64 középvonala és a 12 forgórész tengelye megközelítően 12°-os szöget zárnak be, s így az állandó mágnesek mágneses tere a 40 érzékelőfej egymással szembenlévő 40 pólusai között lényegében párhuzamos a 20 rudacska tengelyével a 42 érzékelési helyen. A 60 és 62 mágnesek egymáshoz és az érzékelő 48 vasmagjához képest úgy vannak elhelyezve, hogy mágneses fluxusuk a 60 és 62 45 mágnesek között -az 5. ábrán is látható módon - egymással ellentétes irányú, és így az érzékelő vasmagjának 64 középvonalánál lényegében mágneses gradiens alakul ki. Ha az 1. ábra szerinti 12 forgórész az 50 óramutató járásával megegyező irányban forog, a 20 rudacska balról-jobbra halad el az 5. ábrán mutatott 40 érzékelőfej előtt. A 60 és 62 mágnesek első mágneses teret létesítenek, melynek polaritása ellentétes a közeledő 20 rudacska 55 héjának polaritásával. Ezt mutatja az 5. ábra, mely szerint például a 24 héj déli pólusa a héj felső végén van, északi pólusa pedig az alsó végén, míg az első 66 mágneses térnek északi pólusa a felső végén, déli pólusa pedig az alsó 60 végén van. A második 67 mágneses térnek és a 24 héjnak ugyanazon polaritása van, tehát a déli pólus például a felső végükön, az északi pólus pedig az alsó végükön van. Ez az elrendezés azt eredményezi, hogy a 42 érzékelési helyen 65 null-helyzet alakul ki az első és a második mágneses terek között. Amint az egyes 20 rudacskák az első 66 mágneses térhez közelednek, a 22 mag mágneses terének iránya a 24 héj mágneses terének irányával ellentétes. Amikor a 20 rudacska az első 66 mágneses térben eléri azt a pozíciót, ahol a térerősség megfelelő, akkor a 22 magot a 60 és 62 mágnesek magukhoz „rántják" megváltozik a mag mágnesezettségének polaritása és a mag mágneses terének iránya a 24 héj mágneses előfeszítésével ellentétes irányú lesz, ennélfogva a 20 rudacska teljes egészében mágnesessé válik egy irányban a 40 érzékelőfej 66 mágneses terével megegyezően. Az első mágneses tér ezért mintegy „kapcsolódik" az egyes rudacskákkal és ugyanakkor a rudacskák révén torzulást szenved (a rudacskák alacsony mágneses ellenállása következtében), amint a rudacskák a 42 érzékelési helyhez közelednek. Mivel pedig az első mágneses tér és az induktív 46 érzékelő között térköz van, a mágneses tér megváltozása - amit a 22 mag mágnesezettségének megfordítása idéz elő - egy egészen Ms nagyságrendű impulzust kelt. Amint a rudacska a 40 érzékelőfej előtt elhalad, metszi az első 66 mágneses teret és közeledik a 42 érzékelési helyhez. Amint a rudacska elhagyja a homogén mágneses teret, elér egy olyan helyzetet, ahol a mágneses tér erőssége egy bizonyos szint alá süllyed, ezen a ponton a héj ismét magához „rántja" a magot, s így megváltoztatja ä mag mágneses polaritását. Ez a polaritásváltoztatás közvetlenül az induktív 46 érzékelő közelében történik és a rudacska körül kialakult mágneses térnek hirtelen változását idézi elő, ennek következtében pedig az induktív érzékelőben impulzus gerjed. A 22 mag mágneses terének változása a mágneses Bloch-fal kialakulása révén megy végbe a 22 mag hosszában. A mag polaritásának ilyen értelmű megváltozása hirtelen megváltoztatja a héj fluxusának pályáját, ami a 20 rudacskában, a 22 magon keresztül fog újra záródni (lásd a 2. ábrát). A rudacska körül történő ezen mágneses tér változás villamos jelet kelt az induktív 46 érzékelőben, mely jelnek nagy a jel/zaj viszonya, és értéke 50 millivolt, vagy ennél több. A mag mágnesességének ez a hirtelen megváltozása és az ezt kísérő villamos impulzus indukálás — melynek nagy jel/zaj szintje van - először is a 24 héj mágneses árnyékoló hatásának, továbbá a 22 mag „gyújtópontja" pontos kiválasztásának, mely szemben van az induktív 46 érzékelővel és végül a 22 mag axiális irányú anizotrópiájának következménye. Úgy találtuk, hogy a villamos impulzus amplitúdója lényegében független a 12 forgórész szögsebességétől. Valamivel nagyobb értékű ugyan az indukált jel, ha a 12 forgórész nagyobb sebességgel forog (például 80 fordulat/perc sebességgel), mindazonáltal egészen kicsi, sőt elhanyagolhatóan kicsi forgórész szögsebesség mellett is elegendő nagyságú az indukált impulzus. Amint korábban már említettük, előnyös mindegyik 20 rudacska 22 magját pontosan akkor „gyújtjuk be", amikor a rudacska eléri a 42 3