164533. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a tuberaktinomicin-N antibiotikum előállítására
11 164533 12 e) összehasonlítás az Arai és munkatársai által leirt viomicin-analóggal: Az említett viomicin-analóg savas és alkalikus közegben mutatott fajlagos ibolyántúli abszorp- 5 ciójának aránya 1,20, míg a tuberaktinomicin-N esetében ez az arány 1,49. A viomicin-analóg 0,1 n nátrium-hidroxioldatban 280 millimikronnál mutat ibolyántúli abszorpció-maximumot, ezzel szemben a tuberaktinomicin-N esetében ez a 10 maximum 288 millimikronnál van. f) összehasonlítás ftiomicinnel: A savas és alkalikus közegben mutatott 15 ibolyántúli abszorpció aránya a ftiomicin esetében 1,09, míg a tuberaktinomicin-N esetében 1,49. g) összehasonlítás vinaktinnal: 20 A vinaktin néven ismert anyag H. Umezawa („Index of Antibiotics from Actinomycetes", University of Tokyo Press, 1970. 684. old.) megállapítása szerint azonos az ismert viomicin antibiotikummal. így a tuberaktinomicin-N anti- 25 biotikumnak az ettől való különbözősége a fentiek szerint magától értetődik. Az új tuberaktinomicin-N antibiotikum, amely tehát a fentiek szerint lényegesen különbözik valamennyi eddig ismert hasonló hatású antibioti- 30 kumtól, az alábbi jellemző biológiai tulajdonságokat mutatja: 1. Toxikusság: LDS0 = 385 mg/kg (egéren, intravénás beadás- 35 sal), LDS0 =1240 mg/kg (egéren, intramuszkuláris beadással). 2. Antibakteriális spektrum: A tuberaktinomicin-N az alább felsorolt kísérleti mikroorganizmusokkal szemben a táblázatban megadott minimális gátló koncentrációkat mutatja: Vizsgált baktériumok 40 Minimáli 45 gátló koncentráció gamma/ml Pseudomonas aeruginosa >100 50 Escherichia coli NIJH 50 Escherichia coli B 100 Proteus vulgaris OX 19 >100 Salmonella paratyphi A 25 Salmonella paratyphi B 100 55 Shigella dysenteriae E—1 25 Shigella flexneri 100 Shigella sonnei E—33 >100 Bacülus subtilis PCI 219 12,5 Staphylococcus aureus FD A 209 P >100 60 Staphylococcus albus >100 Staphylococcus cirreus > 25 Micrococcus flavus >100 Sarcina lutea 100 Sarcina lutea ATCC 1001 100 65 Mycobacterium ATCC 607 12,5 Vibrio comma (A) >100 Vibrio comma (B) >100 Staphylococcus aureus Yoshioka >100 Staphylococcus aureus Yonemoto 25 3. Antituberkulotikus hatás: Kísérleti mikroorganizmus: Mycobacterium tuberculosis H37 R V . Tápközeg: Kirchner-féle félfolyékony közeg, pH = 6,9. Inokulum-mennyiség: 10" 3 mg. A kultúra 3 heti tenyésztése után: a) minimális gátló koncentráció szenzitív bacillusokkal szemben: 47/ml, b) különféle rezisztens bacillus-törzsekkel szemben; Minimális gátló Törzs koncentráció gamma/ml Sztreptomicin-rezisztens PAS-rezistens Izonikotinsav-hidrazid-rezisztens Viomicin-rezisztens Kanamicin-rezisztens Cikloszerin-rezisztens 2 4 4 32 4 2 4. Terápiás hatás a tuberkulózis gyógykezelése során: 10—10 egérből álló csoportokat intravénásán fertőztünk Mycobacterium tuberculosis H37R V kórokozóval, majd 3 nap múlva a tuberaktinomicin alább megadott adagjaival kezeltük az egereket: 0,5 mg/egér/nap, 1,0 mg/egér/nap, 2,0 mg/egér/nap. Az antibiotikus beadása szubkután injekcióban történt, 3 héten keresztül. Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze: az összehasonlításul alkalmazott kontroli-csoport állatait nem kezeltük az antibiotikummal. A taolázatban megadott számértékek azt fejezik ki, hogy a kórokozóval történt fertőzés után hány nap múlva hullottak el a fertőzött állatok. Az egerek túlélési ideje a fertőzés után. Egér sorsz. Kontroll csoportok I. II. Az antibiotikum napi adagja, mg 0,5 1,0 2,0 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 20 21 21 21 22 22 23 25 26 29 20 21 21 22 23 28 29 30 >42 >42 21 22 25 29 35 >42 >42 >42 >42 >42 24 25 >42 >42 >42 >42 >42 >42 >42 >42 M2 >42 >42 >42 >42 >42 >42 >42 >42 >42 £
