164497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anizotróp viniltriorganoszilán polimer membrán előállítására
3 16449? 4 tivitásától, amelyet a polimer oldat egyszerű kiöntésével és az oldószer elpárologtatásával állítottunk elő. Nyitott pórusú porózus rétegen olyan polimer réteget értünk, amelynek áteresztőképessége gázokkal vagy gőzökkel szemben nem szelektív, hanem a gázok és gőzök egyszerűen a pórusokon keresztül áramolva jutnak át az említett rétegen. A találmány szerinti eljárással készített membránokban a sűrű réteg vastagsága előnyösen 0,05 és 5 fi között van. A sűrű réteg vastagságát az anizotrop membránon mért áteresztőképességek és a membránt alkotó polimer áteresztőképességi állandóinak összehasonlításával határozzuk meg. Általában az oxigénre vonatkozó áteresztőképesség az összehasonlítási alap. A pórusos réteg vastagsága nem módosítja jelentősen a membrán áteresztőképességének jellemzőit, hanem főképpen a mechanikai sajátságokat .befolyásolja. A pórusos réteg vastagsága általában 30—500 fi, de előnyös a 80—250 fi vastag pórusos rétegű membránok használata. A pórusok térfogata, vagyis a pórusfalak közötti űr térfogata a teljes membrán térfogatának előnyösen 35—70%-a (a membrán sűrűségének és egy tömör membrán sűrűségének összeEasonlításával kapott viszony). A találmányban használt polimerek a viniltriorganoszilánok polimerjei. Viniltriorganoszilán polimeren olyan polimereket értünk, amelyek a nagyszámú —CH2-OH— I R 3—Si—Rt (I) I R2 általános képletű csoportból állnak. Ebben a képletben Rí, R2 és R3 azonosak vagy különbözők lehetnek, és alkil-, cikloalkil- vagy árucsoportot jelentenek, de egyikük hidrogénatom is lehet. Jellegzetes I általános képletű csoportokká alakuló monomerek a viniltrimetilszilán, viniltrietilszilán, viniltripropilszilán, viniltributilszilán, vinildimetiletilszilán, vinildimetilpropilszilán, vinildietilpropilszUán, vimiltriciklohexilszilán, vinildimetilciklohexilszilán, vinildimetilfenilszilán. A polimerek állhatnak csak I általános képletű csoportokból; ezek lehetnek mind azonosak (például poliviniltrimetilszilán, polivinildimetilpropilszilán) vagy lehetnek különbözők i(a viniltrimetilszilán és vinildimetilpropilszilán kopolimerjei) vagy az I általános képletű csoportok és más olefin monomerből származó csoportok, például a viniltriorganoszilánok és sztirol kopolimerjeiből, amikor is az I általános képletű csoportok a kopolimernek legalább 75 s%-át alkotják. A viniltriorganoszilánok polimerjeinek előállítását leírták az irodalomban. Előállíthatók az elemek periódusos rendszere IV—VI. csoportjába tartozó valamely átmeneti fém vegyületén és az I—III. csoportok egy elemének szerves fémvegyületén alapuló katalizátor (Amerikai Egyesült Államok 3 223 686 sz. szabadalma) se-5 gítségével. Előnyös azonban a lítium alapú (fém vagy szerves lítiumvegyület) katalizátorok segítségével előállított polimerek használata a 162531 sz. szovjet szabadalomban vagy Namétkin cikkében [Dokladü Akadem. Nauk 166 (5), 10 1118 (1966)] leírt eljárás szerint. A találmányban használt polimerek valódi (belső) viszkozitása általában nagyobb, mint 50 em3 /g (25 C°-on ciklohexánban mérve). Előnyösen a viszkozitás 70—200 cm3 /g. 15 A membránok találmány szerinti élőállítási eljárása a következő szakaszokból áll: a) A polimernek legalább 30 C° forráspontkülönbségű két oldószeréből és az illékonyabb oldószernél magasabb forráspontú, a polimert 20 nem oldó folyadékból álló három alkotós keverékkel készült oldatát egy formaalapra öntjük. (A következőkben az illékonyabb oldószert könnyű oldószernek, a kevésbé illó oldószert nehéz oldószernek nevezzük). 25 b) A könnyű oldószert teljesen vagy részben eltávolítjuk. c) A kapott hártyát koagulálószerrel kezeljük. d) A hártyát szárítjuk. A könnyű és nehéz oldószerek lehetnek pél-30 dául alifás vagy aromás szénhidrogének, mint a ciklohexán, benzol, toluol, továbbá halogénezett szénhidrogének, mint a diklórmetán, diklóretilén, tetraklóretilén, kloroform, diklórbenzol, monoklórbenzol. 35 A polimert nem oldó folyadékok lehetnek például víz, alkoholok, mint a metanol, etanol, primer, szekunder vagy tercier butanol, ketonok, mint az aceton, metiletilketon, ciklohexanon. A találmány szerinti eljárásban az oldószerek 40 és a nem-oldószerek természete és aránya olyan legyen, hogy a polimer oldható legyen a hármas keverékben, és oldhatatlan (de adott esetben duzzadó) a nehéz oldószer és a nem-oldószer keverékében. Általában a könnyű oldószer 45 10—70 súly%^a az oldószerkeveréknek. A polimer feloldására a hármas keverékben többféle módon juthatunk el. Általában a polimer szilárd halmazállapotú, és először felold-50 juk az oldószerek egyikében, majd hozzáadjuk a másik oldószert és végül a nem-oldószert. Hasonlóképpen feloldható a polimer az oldószerek elegyében, és azután adható hozzá a nem-oldószer; végül feloldható a polimer köz-55 vétlenül a hármas keverékben. Más változatok is lehetségesek, például a nem-oldószer hígítása az oldószerek egyikének egy részével. Ha a polimer már oldat alakjában áll rendelkezésre, elegendő hozzáadni külön vagy elegy 60 alakjában egyrészt az első oldószertől legalább 30 C°-kal különböző forráspontú második oldószert, másrészt a nem-oldószert. A polimert általában környezeti hőmérsékleten vagy enyhe melegítéssel és mérsékelt kava-65 rással oldjuk fel. 2
