164497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anizotróp viniltriorganoszilán polimer membrán előállítására

1644Ő7 5 6 Az öntésre használt tartóalap kiválasztása nem döntő; használhatók a szokásos alapok, például szakaszos műveletre egy üveglap vagy folytonos öntésre fém futószalag. Az alapra fel­vitt réteg vastagsága tág határok között változ­hat, ez lényegében az öntésre használt készü­léktől függ. Különböző alakú tartóalapok hasz­nálatával sík vagy cső alakú membrán állítható elő. Az eljárás következő szakaszában eltávolított könnyű oldószer hányada befolyásolja a sűrű réteg vastagságát. Így a sűrű réteg kívánt vas­tagsága szerint az egész könnyű oldószert vagy csak egy részét távolítjuk el. Általában az el­távolított oldószer mennyisége a könnyű oldó­szer súlyának 25—100%-a. A könnyű oldószer eltávolítása közben nem ajánlatos túllépni az oldószer forráspontját. A koaguláló folyadék a polimert nem oldja, de elegyedni képes az előbb felsorolt oldó­szerekkel és nem-oldószerekkel és keverékeik­kel. Használható ugyanaz a nem-oldószer, ame­lyet az öntőoldat készítésére alkalmaztunk, vagy egy másik nem-oldószer. A koaguláló folyadék alkalmazásának célja a polimer oldat meg­alvasztása (vagy gélesítése), vagy ha a könnyű oldószer elpárolgásá már megindította a gél­képződést, akkor ennek teljessé tétele. Ezt a kezelést folytatjuk az oldószerek maximális el­távolításáig a koagulálit hártyából. A kezelés szakaszosan vagy folytonosan végezhető. Az eljárás befejező szakasza a hártya szárí­tása. Ez a művelet végrehajtható környezeti hő­mérsékleten vagy magasabb, de előnyösen 100 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten. A szá­rítás időtartama a használt koaguláló folyadék és az oldószerek és nem-oldószerek természe­tétől függ. Rendszerint a még jelenlevő folya­dékok teljes eltávolításáig folytatjuk. A találmány szerinti membránok szövettel is erősíthetők, például műanyagszövettel, mint a poliamid- vagy poliészterszövet, vagy szövés nélküli természetes vagy szintetikus szálakkal. Az ilyen membránok készítése a szöveterősítés nélküli membránok készítésére fentebb leírt technika szerint végezhető azzal a különbség­gel, hogy az anyagot nem közvetlenül a tartó­alapra, hanem a szövetre öntjük, mert magát az utóbbit alkalmazzuk az alapon. A találmány szerinti eljárással készített membránok kitűnő mechanikai tulajdonságok­kal rendelkeznek, nagy az áteresztőképességük, és szelektívek gázokkal és gőzökkel szemben. Mivel összes vastagságuk viszonylag nagy, az ilyen membránok könnyen kezelhetők, és haj­lékonyak, s így könnyen elviselik tönkremene­tel nélkül azokat a hajtogatásokat és mecha­nikai igénybevételeket, amelyeknek az áteresztő és átpárologtató cellákban használat közben ki lehetnek téve. Sűrű rétegük rendkívüli vékony­sága miatt olyan nagy az áteresztőképességük, amilyent eddig szerves szilícium polimer memb­ránokkal eddig nem lehetett elérni. Tulajdonságaik alapján a találmány szerinti eljárással készített membránok előnyösen hasz­nálhatók a gázokkal és gőzökkel szemben sze­lektív membránok különféle alkalmazási terü­letein. Különösen alkalmasak legalább egy gáz dúsí­tására az oxigén, nitrogén, hidrogén, széndioxid, hélium, metán, szénmonoxid csoportjába tar­tozó legalább két gázt tartalmazó elegyekből. Pontosabban kifejezve használhatók a levegő dúsítására oxigénben különféle célokra (nagy­olvasztót tápláló gáz, orvosi alkalmazások), a hélium elválasztására a földgázból (hélium és metán elegyek), a léggömbökben levegővel ele­gyedett hélium visszanyerésére (meteorológiai ballonok, kormányozható léghajók), a hélium elválasztására oxigénes és széndioxidos elegyei­ből (búvárok és űrkabin-utasok által kilélegzett gázkeverékek), nitrogén elválasztására hidro­génnel való keverékeiből (hidrogénezési öblítés), a hidrogén/metán, elválasztására a krakkgázok­ból, a szénmonoxiddal szennyezett levegő tisz­títására. A következő példák nem korlátozó jelleggel szemléltetik a találmányt és gyakorlati fogana­tosításának módját. 1. példa: a) Poliviniltrimetilszilán előállítása Viniltrimetilszilánt szobahőmérsékleten 10~3 torr nyomáson desztillálunk; a párlatot folyé­kony nitrogénnel hűtött ampullába szedjük. Katalizátor oldat bevezetése után lezárjuk az ampullát, és a polknerizálást előbb szobahő­mérsékleten, majd 35 C°-on hagyjuk végbe­menni. A használt katalizátor butillítium, ciklohexán­ban oldva. A használt monomer mennyisége 1400 g. A monomer koncentrációja a reakcióközegben 7 mól/liter. A katalizátor koncentrációja a re­akcíóközegben 1,4 X10~3 mól/liter. A polimerizálás időtartama 435 óra. A kapott 1070 g polimer valódi viszkozitása (25 C°-on ciklohexánban mérve) 148 cm3 /g. b) Membrán készítése Az a) pontban leírt polimerből 20 g-ot 23 C°­on kavarás közben feloldunk 50 g klórbenzol és 58 g diklórmetán elegyében. Teljes feloldódás után az oldathoz keverés közben 32 g izobuta­nolt adunk. Az így kapott oldatot üveglapra öntjük, hogy 500 fi vastag réteget kapjunk. A lapot levegőben és szobahőmérsékleten 7 per­cig állni hagyjuk. Ezalatt körülbelül 45 g di­klórmetán párolog el. Ekkor bőrösödést észle­lünk a polimer réteg szabad felületén. Ezután a hártyát még mindig az alapon hagyva 23 C°-os metanúlos fürdőbe merítjük. 5 perc múl­tán kivesszük a lapot a fürdőből, és 25 C°-os szabad levegőn állni hagyjuk. 2 óra múlva meg­állapíthatjuk, hogy a membrán többé nem zár magába oldószert és/vagy nem-oldószert. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents