164485. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidino- organikus savak tioloésztereinek előállítására
164485 9 10 lyokat szűréssel elválasztjuk, és vízből átkristályosítjuk. Hozam az elméletinek 84,5%-a. Sakaguchi reakció: pozitív. Olvadáspont: 121—125 C°. Elemanalízis: C15H21N3OS• C7 H 8 0 3 S képletre: Co/0 H% N% S% számított: 53,22 5,84 8,46 12,90 talált: 53,25 6,01 8,34 13,03 4. példa: Az 6-guanidinokapronsav n-amilmerkaptánészterének foszfátja 4,10 g e-guanidinokapronsavat és 18,9 g tionilkloridot reagáltatunk szobahőmérsékleten 30 percig. Ezután a reakciókeverékhez petrolétert adunk, és a kivált acilklorid kristályokat szűréssel nyerjük ki. Ezeket a kristályokat 6,51 g piridinben levő 2,46 g n^amilmerkaptánhoz adjuk jéghűtés mellett, majd keverés közben 2 óra hosszat szobahőmérsékleten reagáltatjuk, végül a karbonátsó kristályok kiválása érdekében telített, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldatot adunk hozzá. A kristályokat szűréssel nyerjük ki, vízzel és acetonnal mossuk. A hozam 5,05 g, az olvadáspont 112—116 C°. A terméket 30 ml etilalkoholban szuszpendáljuk, melegítés mellett számított mennyiségű (1,86 g) foszforsavat adunk hozzá, az oldatot leszűrjük, a szűrlet lehűtésével foszfátsó kristályokat kapunk. Hozam 4,34 g (az elméletinek 51,1%-a). Olvadáspont: 68—71 C°. Sakaguchi reakció: pozitív. Elemanalízis C12H25N3OS • H3PO4 képletre: C% H% N% S«/0 számított: 40,34 7,84 11,76 8,96 talált: 40,52 7,91 11,65 8,68 5. példa: Az e-guanidinokapronsav m-karbetoxi-tiofenolészterének karbonátja Az 1. példa szerinti eljárással kapott acilkloridot piridinben m-karbetoxi-tiofenollal, majd a terméket nátriumhidrogénkarbonát-oldatta! reagáltatva karbonátsót kaptunk. Hozam az elméletinek 45,2%^a. Olvadáspont: 82—84 C°. Elemanalízis C16H23N3O3S• H2CO3 képletre: C% Ho/0 N% S% számított: 51,13 6,27 10,53 8,02 talált: 51,05 6,03 10,88 7,72 6. példa: A p-guanidinometil-benzoesav p-karbetoxi-tiofenolészterének foszfátja 12 g tionilkloridot adunk 1,44 g p-guanidinometil-benzoesavhoz, és 30 percig 55—65 C° hőmérsékleten tartjuk. A tionüklorid feleslegét csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot hexánnal mossuk, csökkentett nyomáson szárítva port kapunk. Az acilklorid-hidroklorid 5 port 1,91 g p-karbetoxi-tiofenol 5 ml piridines oldatához adjuk hűtés mellett, majd szobahőmérsékleten 3 óra hosszat keverjük. Ezután nátriumhidrogénkarbonát vizes oldatát adjuk hozzá, és a képződött karbonátsót szűréssel 10 nyerjük ki. A karbonátsó olvadáspontja 119— 121 C°. Ezeket a kristályokat vízben szuszpendáljuk, majd a pH^értéket foszforsavval 2-re állítjuk be. A kapott foszfátsó kristályokat vízből átkristályosítva fehér színű lemezes kris-15 tályokat kapunk. Hozam: 1,50 g i(az elméletinek 43%-a). Olvadáspont: 151—153 C°. A kiindulási p-guanidinometü-benzoesavat úgy kapjuk, hogy 2,50 g p-aminometil-benzoe-20 savat, 2,95 g S-metihzotiokarbamidszulfátot, 10,85 ml 2 n nátriumhidroxid-oldattal és 8 ml vizet összekeverünk, és szobahőmérsékleten éjszakán át keverjük. 25 7. példa: A 4-guanidinometil-ciklohexán-l-karbonsav p-karbetoxi^tiofenolészterének foszfátja Szobahőmérsékleten 6 g tionilkloridot adunk 30 1,50 g 4-guanidinometü-ciklohexán-l-karbonsavhoz, és 30 percig 30—40 C° hőmérsékleten tartva acilkloridot kapunk. A tionüklorid feleslegét petroléter hozzáadásával eltávolítjuk, a visszamaradó tionilkloridot teljesen vákuumban tá-35 volítjuk el. Ezután 0 C° hőmérsékletre hűtés mellett 5,25 g piridint, majd 1,37 g p-karbetoxi~ -tiofenolt adunk hozzá, és keverés mellett szobahőmérsékleten 2,5 óra hosszat reagáltatjuk. Ezután a piridint kissé csökkentett nyomáson 40 alacsony hőmérsékleten ledesztüláljuk. A maradékhoz nátriumhidrogéhkarbonát vizes oldatát adva karbonátsó kristályokat kapunk. Hozam: 1,052 g. Olvadáspont: 110—115 C°. 45 A kristályok egy részét vízben szuszpendáljuk, foszforsavval megsavanyítva foszfátsó kristályokat kapunk (olvadáspont: 161—164 C°). Foszforsav helyett p-toluolszulfonsavat használva p-toluolszulfonátsót kapunk {olvadáspont: 50 198—201 C°). A kiindulási 4-guanidinometü-ciklohexán-l-karbonsavat úgy kapjuk, hogy S-metilizotiokarbamidot és 4-aminometü-ciklohexán-l-karbonsavat reagáltatunk, mely utóbbit p-amino-55 metilbenzoesav katalitikus redukciójával kaptunk ecetsavban platinaoxid katalizátorral 60 C° hőmérsékleten és 20—40 atm. nyomáson [Levine M., Sedlecky R.: J. Org. Chem. 115 (1959)]. 60 8. példa: A p-guanidino-benzoesav p-karbetoxi-tiofenolészterének foszfátja 65 39 g tionilkloridot adunk 5,88 g p-guanidino-5
