164473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-oxo-1,2,3,4-tetrahidro-3-naftil-ecetsav- és acetamid-származékok előállítására
164473 7 8 választás ilyen esetékben szelektív lecsapás útján is történhet. Előnyösebb azonban kémiai módszereket alkalmazni az optikai antipódok szétválasztására. Ilyen esetekben a racém elegyből valamely optikailag aktív vegyülettel való reagáltatás útján diasztereomereket képezünk. Erre a célra előnyösen valamely optikailag aktív bázist reagáltatunk az X .helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület karboxilcsoport jávai. Képezhetünk például diasztereotmer sókat az (I) általános képletű vegyületekből valamely optikailag aktív aminnal, mint kininnel, cindhonidinnel, brucinnal, cindhoninnal, hidroxihidrinaíminnal, morfinnal, 1--feniletilaminnal, l^naftiletilaminnal, feniloxinaftllmetilaminnal, kinidinnel, sztriahninnel, bázisos aminosavakkal, mint lizinnel, argininnel, aminosav-észterekkel, vagy pedig optikailag aktív savakkal, mint (+)- vagy (—)-<borkősavval, dibenzoil-^-f-)- vagy (—)Jborkősavval, diacetil-(-)-)_ vagy (—)-borkősavval, kámforsavval, ,ß-kámforszulfonsavval, (+)- vagy (—)-mandulasavval, (+)- vagy '(—)-almasavval, (+)- vagy (—)-2-fenilvajsavval, (+)- vagy (—)-dinitrodifénsavval vagy pedig (+)- vagy (—)-tejsavval. Hasonló módon állíthatunk elő észter-diasztereomareket is, a Z helyén karboxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet optikailag aktív alkoholokkal, mint borneollal, mentollal vagy oktan^2-ollal való észterezése útján. Az így kapott diasztereomer sóknak, illetőleg észtereknek az oldhatóságában mutatkozó különbségek lehetővé teszik az optikai antipódok sóinak, illetőleg észtereinek szelektív kristályosítás útján történő elkülönítését, majd az így kapott termékből az optikailag aktív (I) általános képletű vegyületek a tiszta diasztereomerek elszappanosítása útján szabadíthatók fel. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy először ftálsav- vagy borostyánkősavanhidriddel a savanyú ftálsav-, illetőleg borostyánkősavésztert állítjuk elő és az így kapott kétbázisú savat reagáltatjuk valamely fenteíbb említett optikailag aktív bázissal a diasztereomersók előállítása céljából, majd ez utóbbiakból nyerjük ki a szabad tiszta enantiomeréket. Különösen előnyösen folytatható le a racemátok, illetőleg racemátelegyek szétválasztása kromatográfiai módszerekkel. Erre a óéira vagy valamely optikailag aktív hordozóanyagot, például iborkősavat, keményítőt, szacharózt, cellulózt vagy acetilezett cellulózt és valamely optikailag inaktív és/vagy optikailag aktív futtatószert, vagy pedig valamely optikailag inaktív vivőanyagot, például szilikagélt vagy alumíniumoxidot és valamely optikailag aktív futtatószert alkalmazhatunk. Az optikai antipódok szétválasztására alkalmazhatunk továbbá biokémiai módszereket is, szelektív enzimes reakció útján. így a racém. i(I) általános képletű savakhoz (X = OH) valamely aszimmetrikus oxidáz-enzimet vagy adott esetben dekarboxiláz-enzimet adhatunk; ezek az enzimek oxidáció, illetőleg dekariboxilezés útján elbontják az egyik izomert, míg a tmásik izomer változatlanul megmarad. Eljárhatunk továbbá oly módon, hogy valamely (I) általános képletű amidot (X = NH2) valamely hidroláz-enzim (hatásának teszünk ki, amely az egyik 5 enantiomert szelektíven elszappanosítja, míg a másik enantiomer változatlanul marad. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a 10 találmány kőre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 15 374 g 3-(2-klór-5^metoxi-Jbenzil)-3^metil-glutárimiidet (op.: 126—427 C°; előállítható 2-Mór-5-metoxi-benzil-magnéziumklorid és 2,6-diklór-4^metil-piridin reagáltatása útján) 4 liter cseppfolyós fluorhidrogénsavban oldunk, az oldatot 20 szobahőmérsékleten 72 óra hosszat állni hagyjuk, majd a fluorhidrogénsavat ledesztilláljuk, a maradékot jeges vízbe bekeverjük, az elegyet kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist elkülönítjük, előbb vizes nátriumkarbonát-oldat-25 tal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. Ily módon maradékként 5-klór^3-metil-8--«netoxi-l-oxo-l,2,3,4-tetrahidro-3-naftil-acetamidot kapunk, amely metanolból kristályosítva 30 208—209 C°-on olvad. Hozam: 90%. A fentivel azonos módon dolgozva, de a kiindulóanyagként említett 3^(2-klór-5-metoxibeinzil)-3-me'til-glutárimid helyett az alább felsorolt hasonló glutárimidHSzármazékok egyenértékű 35 mennyiségeit cseppfolyós fluorihidrogénsavval reagáltatva, az ugyancsak alább felsorolt hasonló tetrahidronaftil-acetamid-származékokat kapjuk temmékkénit. Kiindulási anyagok: 40 3 J benzil-3-metil-glutárimid, 3H(2,5-dimetoxHbenzil)-3^metil-glutárimid, 3H(3,5-dimetoxi-benzi1 l)-3Hmetil^glutárimid, 3-(2-lbróm-5-imietoxi-benzil)-3-metilHglu!tárimid. 45 A fenti kiindulási anyagokból folyékony fluorhidrogénsavval a ífent leírt módon történő kezelés útján az alább felsorolt termékeket állítjuk elő: 50 3-<metoxi-l-oxo-l,,2,3,4-tetrahidro-3-naítil-acetamid, op.: 125—126 C°, hozam: 48,5%, 5,8-dimetoxi-3^metiH-oxo-l,2,3,4-tetrahidro-3--naftil^acetamid, op.: 183—184 C°, hozam: 96—97%, 55 6,8-dimetoxi-3TmetilJ l-oxo-l,2,3,4-tetralhidro-3-inaftil-aeetamid, op.: 197—198 C°, hozam: 88% körül, 5-b^ám-8-metoxi-3^metil-l-oxo-l,2,3,4-tetrabidro-3-naftil-aceta(mid, op.: 204 C°, hozam: 60 67—71%. 2. példa: a) 26,3 g 3-;(2,5~dimetoxi-benzil)-glutárimidet 65 (amelyet 3-metox-ibenzil-magnéziuiraklorid 2,6-4