164473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-oxo-1,2,3,4-tetrahidro-3-naftil-ecetsav- és acetamid-származékok előállítására

164473 5 6 Különösen előnyös az a módszer, amelynél a (II) általános képletű (kiindulási vegyületet cseppfolyós fluonhidirogénsavbain oldjuk és az oldatot huzamosabb ideig, például 20—80 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A reakció befejeződése után a fluorhidrogénsav túlnyomó részét ledesztilláljuk a reakcióelegyből a maradékot pedig a szokásos módon feldolgozzuk. A leírt módon kapott oxókarbonsavamidokat kívánt esetben önmagában ismert módon, valamely hidrolizálószerrel való kezelés útján a megfelelő szabad oxokarbonsavakiká alakíthatjuk át. így például az oxokarbonsavamidot savak, mint ásványi savak, például sósav, brómhidrogénsav, kénsav vagy foszforsav, vagy pedig szerves savak, például alifás karbonsavak, előnyösen monoklórecetsav, diklórecetsav, triklórecetsav vagy trifluorecetsav, vagy alifás vagy aromás szulfonsavalk, például metánszulfonsav, etánszulfoinsav, hidroxietánszulfonsav, p-toluolszulfonsav, p-brómszulfonsav, naítalinmono- vagy -diszulfonsav vizes oldatában való melegítés útján hidrolizáüihatjuk. 60 C° és 160 C° közötti hőmérsékleten a szükséghez képest megnövelt nyomáson, előnyösen azonban a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten és légköri nyomáson folytatjük le a hidrolízist. A reakcióidő a reakciókörülményektől függően 1 órától 8 óráig terjedhet. Alkalmazhatunk .azonban íhidrolizálószerként vizes bázisokat is. Erre a célra előnyösen alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidok, mint nátriumhidroxid, káiliumhidroxid, kalciumhidroxid vagy báriumihidroxid vizes oldatai alkalmasak. FeJhasznáilhaturík azonban e célra bázisként bázisos sókból, például alkálikarbonátokból, mint káliumkarbonátból vagy nátriumkarbonátból készített vizes oldatokat is. Előnyösen melegítéssel folytatjük le ilyen körülmények között is a hidrolízist, célszerűen 60 C° és 140 C° közötti hőmérsékleten, különösen a reakcióelegy forráspontjának inegfelélő hőmérsékleten, a szükséghez képest 20 atm-ig terjedő megnövelt nyomás alkalmazásával. A reakcióidő 30 perctől 6 óráig terjedhet. Az (I) általános képletű vegyületeiket savakkal való reagáltatás útján savaddíciós sókká alakíthatjuk át. Savként erre a célra, előnyösen olyan savak jönnek tekintetbe, amelyek fiziológiai szempontbál ártalmatlan sókat képeznek. Így szerves vagy szervetlen savat, mint alilás, aliciklusos, aralifás, aromás, vagy heterociklusos egy- vagy több-bázisú karbonsavak vagy szulfonsavak, mint hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietileeetsav, oxálsav, maionsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, aminokarbonsavak, szulfaminsav, benzoesav, szalicilsav, fenilpropionsav, citromsav, glúkonsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metánszulfonsav, etándiszulfonsav, ^-hidroxietánszulfonsav, p-toluol-szulfonsav, naftailinmono- és -diszulfonsavak, kénsav, salétromsav, halogénihidrogénsavak, mint sósav vagy brómihidrogénsav, foszforsavak, mint ortofoszfoirsav és hasonló alkalmazhatók savaddíciós sók képzésére. 5 Másrészről az olyan {I) általános képletű vegyületek, amelyek X helyén hidroxilcsoportot tartalmaznak, valamely bázissal való reagáltatás útján fiziológiailag ártalmatlan fém-, illetőleg ammóniumsákká alakíthatók át. Az említett 10 célra alkalmas sókként elsősorban a nátrium-, kálium-, magnézium-, kalcium- és ammóniumsók jönnek tekintetbe, továbbá a helyettesített amrnóniumsók, például a dimetil- és dietilammónium-, monoetanol-, dietanol- és trietanol 15 ammóniumsók, cikldhexilammóniuim-, diciklohexilammónium- és dibenziiletilén-diamimóniumsók is. Az (I) általános képletű vegyületeket, amenynyiben savaddíciós só alakjában vannak jelen, 20 valamely erős bázissal, mint nátriumhidroxiddal vagy káliumhidroxiddal, nátriumkarbonáttal vagy káliumkarbonáttal -való kezelés útján a -megfelelő szabad vegyületté alakíthatjuk át; ugyanígy a fémsó vagy ammóniumsó alakjában 25 jelenlevő vegyületet savval, elsősorban ásványi savval, mint sósavval vagy toénsawal való kezelés útján alakíthatjuk át a megfelelő szabad vegyületté. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyületeket adott esetben valamely, 1—4 szénatomos alkilcsopoi't vagy benzilcsoport bevitelére alkalmas alkilezőszerrel történő reagáltatás útján kvátemer sóvá alakíthatjuk át. Kvaternerezőszerként például alkáilhalogenidek, 'mint métiljodid, etilbromid, izopropilklorid, n4>utilbromid, továbbá dialkilszulfátok, mint dimetilszulfát vagy dietilszulfát, valamint benzilhalogenidék, különösen benzil,„ bromid alkalmazhatók. A kváternerezés önma-40 — gában ismert módon, például a Houben—Weyl, Methoden der organischen Chemie, Georg Thieme, Stuttgart, 4. k. 3. fciad. 1941., 657. sk. old. által a tercieraminok kvaternerezésére ismerte, _, tett 'módszerékkel történhet. 45 Az i(I) általános képletű vegyületek egy aszimmetria-centrumot tartalmaznak és általában racém alakban keletkeznek. Egyes ilyen vegyületek két aszimmetria-centrumot tartalmaznak; 50 amennyiben ilyen a szerkezetük, akkor a szintézis során általában a két racemát elegye alakjában kapjuk őket. Az ilyen elegyek önmagukban ismert 'módszerekkel választhatók szét az egyes racemátoíkra, például megfelelő oldósze-55 rekből történő ismételt átkristályosítás útján. Ugyancsak önmagukban ismert módon történhet az ilyen vegyületeknek a reakcióelegyből való elkülönítése és tiszta alakban történő kinyerése is. 60 A leírt módon kapott racemátokat különféle ismert módszerekkel választhatjuk szét optikai antipódjaikra; e módszereket az irodalom részletesen ismerteti. Így egyes ilyen racém elegyeket elegykristály vagy pedig eutektikum alak-65 jában választhátunk le a reakcióelegyből; az el-3