164465. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8,14-dihidrotebain előállítására tebain redukciójával

164465 3 4 1—4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkil-fenil- vagy benzolszulfonsavhidrazidok bázis jelenlétében vagy azodikaitbonsav-dinátriumsó protonleadó reagens jelenlétében végzett hőbontásával fejlesztjük. [Lásd a (B) reakcióegyenletet.] A diimin előállítására szolgáló fent ismertetett két reakció önmagában véve ismert ugyan, ezeket a reakciókat azonban eddig még nem használták fel a tebain redukciójához. Nem volt előre látható az sem, hogy ha a diimint a fent közölt módon fejlesztjük a reakcióelegyben, 90% fölötti hozammal kapjuk a 8,14-dihidrotebaint. Ennek alátámasztására elsősorban arra mutatunk rá, hogy ha a diimint más önmagában ismert módszerrel, állítjuk elő a reakcióelegyben (például klórecetsavihidrazidból), a 8,14-dihidrotebain csak igen kis hozammal képződik. A találmány tárgya tehát eljárás 8,14-dihidrotebain előállítására tebain diiminnel végzett redukálásával, ahol a) a tebaint a tebain mennyiségére vonatkoztatva 2 : 1—4 : 1 arányban valamely bomlás közben diimint képező 1—4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkil-fenil- vagy benzol-szulf onsavhidraziddal reagáltatjuk alkálifémhidroxid vagy a hidrazid bomláspontjánál magasabb hőmérsékleten forró nitrogéntartalmú szerves bázis és a hidrazid bomláspontjánál magasabb hőmérsékleten forró oldószer jelenlétében, a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén, mimellett a hidrazidot kívánt esetben magában a reakcióelegyben állítjuk elő, vagy b) a tebaint pirotonleadó vegyület jelenlétében azodikarbonsav^dinátriumsóval reagáltatjuk a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén. Ha a dihidrokodeinont a jelen találmány szerinti eljárással kapott 8,14-dihidrotebainból állítjuk elő, akkor e végtermék termelési hányada kedvezőbb, mint ha az első lépésben katalitikus hidrogénezést végeztünk volna, vagy ha a Rapoport-féle eljárással, hidrazin és oxigén alkalmazásával dolgoztunk volna. A szabad hidrazin és szabad oxigén használatának mellőzésével a robbanás veszélyét is kiküszöböljük. Eljárásunk technikai tebain feldolgozására is alkalmas, ezzel szemben a katalitikus hidrogénezési eljáráshoz a technikai tebain nem felel meg, mert a szennyezések a katalizátort mérgezik. Továbbá, ha a hidrazint valamely szulfonsavhidrazid formájában alkalmazzuk, jobb hatásfokot érünk el, mint a szabad hidrazin használata esetén. 2 : 1 hidrazid : tebain mólarány alkalmazásával már kielégítő hatásfokkal redukálható a tebain. Azt találtuk, hogy a hidrazid : tebain mólarány 4 : 1-nél nagyobb értékre való növelésével nem növelhető számottevően a hatásfok. A benzolszulfonsavat vagy az 1—4 szénatomos alkil-fenil-íjzulfonsavakat a kereskedelemben kapható szilárd vegyület formájában használhatjuk fel (lásd a 4. és a 7. példát). Oldatban is előállítható a hidrazid úgy, hogy hidrazint benzolszulfonsavkloriddal vagy 1—4 szénatomos alkil-fenil^szulfonsavkloriddal reagáltatunk (lásd a 2. példát). Magában a reakcióelegyben is előállíthatjuk a hidrazidot (lásd a 3. példát). Az 1—4 szénatomos alkilszuKonsavhidrazid előnyösen metánszulfonsavhidrazid lehet. A hidrazidot szilárd, szuszpendált vagy oldott állapotban adhatjuk a reakcióelegyhez, vagy magában a reakcióelegyben képezhetjük. A diimin a megfelelő azodikarbonsav dinátriumsójának valamely protonleadó vegyület jelenlétében végbemenő hőbomlása útján is előállítható. A fenti célra bármely protonleadó vegyület, például valamely sav, alkohol vagy víz alkalmas. Az azodikarbonsav-dinátriumsó előállítható a Genitron AC védjegyzett néven forgalomba hozott azodikarbonsavamid hideg vizes, tömény nátriumhidroxid-oldattal való kezelése útján, lásd: Annalen der Chemie 271, 130 (1892). Ha a találmány szerinti eljárás kivitelezésénél savhidrazidot használunk, a reakciót alkálifémhidroxid vagy nitrogéntartalmú szerves bázis jelenlétében végezzük. A szerves bázisok közül csak azok használhatók, amelyek forráspontja magasabb a diiminné alakítandó vegyületek bomlási hőmérsékleténél. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bázis forráspontjának legalább 80 C°-nak kell lennie. Szerves bázisként előnyösen szubsztituált alkilaminokat, aralkilaminokat és heterociklusos bázisokat, célszerűen etanolamint, morfolint, benzilamint és etiléndiamint alkalmazhatunk. Célszerűen valamely oldószer jelenlétében végezzük a reakciót. Azok az oldószerek előnyösek, amelyek tébainnal és a reakciótermékkel szemben közömbösek. Csak olyan oldószer használható, amelynek a forráspontján a diiminné alakítandó vegyület már megfelelő sebességgel bomlik. Gyakorlatilag a 80 C°-on vagy azt meghaladó hőmérsékleten forró oldószerek előnyösek. Előnyös oldószerek többek között a dietilénglikol-dimetüeter, a 2-metoxietanol, az amilalkohol, a dietilkarbonát és a morfolin. Különösen előnyös a morfolin, ha valamely szulfonsavhidrazidot használunk diimin előállítása céljából, mert a morfolin bázis és egyben oldószer is, és a találmány szerinti eljárás kivitelezésénél kimagaslóan jó eredménnyel alkalmazható. A reakcióban résztvevő anyagok helyes mólarányát az határozza meg, hogy a diiminné alakítandó vegyületből annyit kell a reakcióba vinnünk, amennyi a tebain 8,14 kettőskötésének a gyakorlatban megvalósítható legteljesebb redukciójához szükséges. Ez a cél a találmány szerinti eljárásnál általában úgy érhető el, hogy a diiminné átalakítandó vegyület és a tebain közötti mólarány nem nagyobb 4 : I-nél, és többnyire már a 2 : 1 mólarány is elég. A találmány szerinti eljárással kapott 8,14--dihidrotebainból — többek között az 1. példában .megadott módon — hidrolízissel előállíthatunk dihidrokodeinont. A találmány szerinti eljárás részleteit az aláb-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2