164465. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8,14-dihidrotebain előállítására tebain redukciójával

164465 bi, nem korlátozó jellegű példákon szemléltetjük: 1. példa: 5 62 g technikai tebain, 150 ml 2-metoxietanol és 20 ml etanolamin elegyét forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A forralás kezdetétől számítva 15 perc múlva 74 g p-toluolszul- 10 fonsav-hidrazid 150 ml 2-metoxietanollal készített oldatát adjuk a reakcióelegyhez és még egy órán át forraljuk az elegyet. Ezután csökkentett nyomáson ledesztilláljuk az oldószert, a maradókhoz keverés közben vizet adtunk, majd 15 Clayton-sárga indikátorpapírt használva nátronlúggal meglúgosítjuk az elegyet. Lehűtés után a nyers 8,14-dihidrotebaint szűréssel elkülönítjük, mossuk, majd szárítjuk. 58 g terméket kapunk, (a termelés tebainra számolva 20 93%-os), a termék tisztasága meghaladja a 99%-ot {gáz-folyadékkromatográfiás vizsgálat alapján). A termékből hidrolízissel 8,14-dihidrokodeinon előállítása A kapott (58 g) 8,14-dihidroitebaint fölös mennyiségű 2 n vizes sósavoldattal 30 percen át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A reakcióelegyet lehűtés után keveréB közben 10% ipari metilalkohol (szeszfok: 66) tartalmú 20%-as vizes nátriumhidroxid oldatba öntjük. A csapadék formájában kivált dihidrokodeinont szűréssel elkülönítjük, vízzel lúgmentesre mossuk, majd 60 C°-on megszárítjuk. 53 g terméket kapunk, melynek olvadáspontja 196—»198 C°. (A termelés tebainra számolva 80%-os). Az 1. példa szerinti eljárást különböző oldószerekkel megismételjük az oldószer a termelésre való befolyásának megismerése céljából. Az eredményeket az I. táblázat szemlélteti. I. táblázat Az oldószer A p-toluolszulfonsav-hidrazid oldhatósága Etanolamint adtunk az elegyhez Dihidrokodeinon termelés a tebainra számolva (%) amilalkohol oldhatatlan dimétilformamid oldható perklóretilén oldhatatlan xilol oldhatatlan amilaoetát oldhatatlan klórbenzol oldhatatlan dietilénglikol-dimetiléter oldható dimetilszulfoxid oldható dietilkarbonát oldhatatlan etanolamin oldható piridin oldható morfolin oldható A fenti kísérletekben bázisként etanolamint használunk, kivéve azokat az eseteket, amelyeknél az oldószer maga is valamely bázis, és ezért szükségtelen más bázist is alkalmazni. Mint látható, 2-metoxietanolon kívül csak a dietilkarbonát és a morfolin oldószerként való alkalmazása esetén kimagaslóan jó a dihidrokodeinon-hozam. A p-toluolszulfonsavhidrazid nem oldódik fel tökéletesen a dietilkarbonátban, ezért az oldószerben szuszpendálni kell, ez bizonyos mértékben hátrányos. Ezzel szemben morfolintoan tökéletesen oldódik a hidrazid, és a dihidrokodeinon-hozam e kísérletsorozatban a moriolinnal végzett kísérleteknél volt a legkedvezőbb. A fentiekhez hasonlóan a bázis befolyásának kikísérletezése céljából az 1. példa szerinti eljárást különböző bázisok alkalmazásával megismételjük. Az eredményeket a II. táblázat szemlélteti. 45 50 55 60 65 igen igen igen igen igen igen igen igen nem nem nem 87,5 73 56 73 88,7 87,1 79,5 nem különítettünk el terméket 90,4 07,1 94 II. táblázat a bázis dihidrokodeinonhozam (%) (tebainra számolva) bázis nélkül 50 súly%-os vizes NaOH-oldat trietanolairrin anilin dirnetilanilin piridin morfolin etiléndiamin 62,2 88,7 80,3 65,8 61,8 64,7 87,5 89 Az etanolaminnal kapott eredményt a fenti bázisok egyikével sem lehet felülmúlni, érdekes azonban, hogy a szervetlen bázissal, a nátriumhidroxiddal kapott eredmény sem gyengébb azoknál, amelyeket etanolaminnal és egyéb szerves bázisokkal kaptunk. Ha azonban semmiféle bázist sem alkalmazunk, akkor lényegesen ala-3