164452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-alfa-amino-alfa-fenil-acetilamino-penam-3-karbonsav előállítására

164452 6 Ha a kiindulási anyagként alkalmazott (II) általános képletű diacLUpenicillin-észter defenilacetilezésére alkáli-tiofenolátot alkalmazunk, akkor erre a célra előnyösen nátrium-tiofenolát vagy kálium-tiofenolát alkalmazható. 5 A kiindulási anyagként felhasználásra kerülő (II) általános képletű diacil-penicillin-észterben •— amint ezt már fentebb említettük — a karboxilcsoport védelmére szolgáló A védőcsoportként előnyösen fenacilcsoportot alkalmazunk. 10 Ha a defenilacetilezési reakcióhoz alkáli-tiofenolátot alkalmazunk, akkor ennek alkalmazott mennyiségétől függ, hogy a reakció során, csupán a 6-amino-csoporton jelenlevő fenilacetil-csoport ihasad-e le, vagy pedig a reakció to- 15 vább haladása során a karboxilcsoportot védő fenacilcsoport is. Ha az alkáli-tiofenolátot a (II) általános képletű kiindulási észterre számítva 1,0—1,1 mólos mennyiségű arányban alkalmazzuk, akkor a reakció során csak a 6-amino- 20 -csoporton jelenlevő fenilaoetil-csoportot hasítjuk le. Ha viszont az alkáli-tiofenolátot legalább két mól mennyiségű arányban alkalmazzuk, akkor ugyanezen reakciólépésben a karboxilcsoportot észterező védőcsoport is lehasad. 25 A találmány szerinti eljárás e változata esetében reakcióközegként olyan oldószert alkalmazunk, amely mind a kiindulási diacil-penicillin-észtert, mind pedig az alkáli-tiofenolátot oldja, és amelyben a penicillin-molekula epimerizációjától vagy a y#~laktám-kötés felhasadásától nem kell tartani. Ilyen oldószerként előnyösen dimetilformamid, továbbá tetrahidrofurán, aceton, etilacetát, metil-izopropil-keton, benzol, etilacetát, kloroform, diklórmetán vagy 'hasonlók alkalmazhatók. A reakció szobahőmérsékleten jól végbemegy és ezért a reakcióelegy .melegítése általában nem szükséges. 40 A leírt módon lefolytatott reakció útján kapott reakcióelegy a .(IV) általános képletű, aminocsoporton védett ampicillin-észter, illetőleg, az A védőcsoport lehasadása esetén <(V) általános képletű, aminocsoporton védett ampicillin — e 45 képletekben A és B jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — mellett csekély mennyiségben melléktermékeket is tartalmazhat, így fenileoetsav-tiofenilésztereket, fenacil-tioétert és reagálatlan alkáli-tiofenolátot. A kívánt 50 reakcióterméket ezért e melléktermékek mellől el kell különíteni. Erre a célra — amennyiben a reakciót vízzel elegyedő, esetleg vizes közegben folytatjuk le, akkor a reakcióelegyhez valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószert 55 adunk, például etilacetátot, butilacetátot, kloroformot, diklórmetánt, metil-izobutil-ketont vagy benzolt, majd a nem reagált alkáli-tiofenolátot és a jelenlevő vízzel elegyedő oldószert vizes savas mosással távolítjuk el a reakcióelegyből. 60 Erre a célra vizes sósavas, kénsavas vagy foszforsavas mosás alkalmazható előnyösen. Ezután a szerves fázist elkülönítjük és bepároljuk, majd a kapott bepárlási maradékot a kívánt terméket nem oldó szerves oldószerrel, mint pétroléterrel 65 vagy n^hexánnal extraháljuk. Ezekkel az oldószerekkel a szennyezések, mint a fenilecetsav-tiofenilészterek, fenacil-tioéter kioldhatok a reakciótermékként kapott védett ampicillin mellől. A fent leírt eljárás bármelyik változataként kapott védett ampicillin-észter tisztítása céljából az észter szerves oldószeres oldatát betöményítjük és a tömény oldatot szilikagéllel vagy alumíniumoxid-^adszorbenssel töltött oszlopra viszszük. Az oszlop eluálására és az észter tisztított állapotban történő kinyerésére előnyösen benzol-kloroform vagy benzol-etilacetát elegyek alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás utolsó lépését a defenilacetilezési 'művelet során reakciótermékként kapott és a leírt módon elkülönített és tisztított, az aminocsoporton és esetleg a karboxilcsoporton védett «-amino-benzilpenicillin (ampicillin) védőcsoportjainak eltávolítása képezi. Ezt a reakciólépést is a peptid-kémiából jól ismert módszerekkel végezhetjük. A karboxilcsoport védelmére alkalmazott fenacilcsoport — amint ezt fentebb már említettük — alkáli-tiofenoláttal való kezeléssel távolítható el, ami ugyancsak a fentebb már ismertetett módon, célszerűen a defenilacetilezési művelettel egyazon reakciólépésben végezhetünk el, de külön is lefolytathatunk, az elkülönített (IV) általános képletű védett a-amino-benzilpeniei.llm^származék — ahol A és B jelentése a fentivel egyező — alkáli-tiofenoláttal történő reagáltatása útján. Amennyiben a karboxilcsoport megvédésére más, a peptid-kémiából ismert védőcsoportot, például benz.il-, p-nitrobenzil- vagy hasonló csoportot alkalmaztunk úgy ezt katalitikus hidrogénezéssel hasíthatjuk le a közbenső termékről, a peptid-kémiában szokásos szerves oldószerek és katalizátorok alkalmazásával. Az alkáli-tiofenoláttal történő védőcsoport-eltávolítás esetén reakcióközegként az alkáli-tiofenolátot defenilaoetilezés esetében említett szerves oldószerek, tehát például dimetilformamid, tetrahidrofurán, aceton, etilacetát és hasonlók alkalmazhatók. Az aminocsoporton védett a-amino-benzilpenicillin aminocsoportján levő védőcsoport eltávolítása során szintén ügyelni kell arra, hogy a molekula 6-helyzetében epimerizáció ne következzék be, a penicillin-váz egyéb bomlási reakciót se szenvedjen és emellett oly reakcióközeget alkalmazzunk, amelyből a kívánt végtermék könnyen elkülöníthető. Az ampicillin eddig ismert előállítási módszerei során szerzett tapasztalatok ebben a tekintetben a szakembernek teljes tájékozódást nyújtanak, ugyancsak az ampicillin-gyártás eddig ismert módszereinek megfelelően történhet a végterméknek reakcióelegyből való kinyerése és tisztítása is. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 16,56 g (0,02 mól) N-<N'-tritil-fenilglicil)-benzil-penicillin-fenacilésztert 40 ml kloroformban 3