164446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületek bevonására
164446 5 6 kalmazzuk, amikor vízmentes körülmények között kell dolgoznunk. A. kémiailag kötött vízmolekulákat tartalmazó komplex foszfátokat, vagy azokat tartalmazó keverékeket oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely, kémiailag kötött szerves hidroxi-vegyületét tartalmazó másik komplex foszfátot hidrolizálunk, vagy a fent ismertetett reakciókat víz jelenlétében hajtjuk végre. Ezáltal a szerves hidroxi-vegyület molekulákat részben vagy teljes egészben vízmolekulákra cseréljük le. Kiindulási anyagként különösen előnyösen alkalmazhatjuk az AIPCIH25C8O8 tapasztalati képletű komplex foszfátot. A részlegesen hidrolizált termék kémiailag kötött vizet és szerves hidroxi-vegyület et tartalmazó egyetlen anyag vagy az eredeti komplex foszfát teljesen hidrolizált és hidrolizálatlan molekuláinak keveréke lehet. A hidrolízist a hidrolizált termék polimerizációja kísérheti, mikoris nagyobb molekulasúlyú termékek képződnek. A hidrolízist bármely megfelelő módszerrel elvégezhetjük. A találmányunk szerinti vegyületek számos képviselője szobahőmérsékleten víz hozzáadására, vagy nedves levegővel megfelelő ideig történő érintkezéskor Ihidrolizál. Az eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a vegyületet nedvesített levegőáramban, előnyösen 80 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten fluidizáljuk. A komplex foszfátokat az előállításuknál képződő reakcióelegyből való izolálás nélkül vagy a reakciótermékek egy részének eltávolítása után használhatjuk fel. A találmányunk szerinti eljárással előállított nyers reakciótermék keveréket felületek bevonására közvetlenül felhasználhatjuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy a komplex foszfátot tartalmazó szilárd anyagot a reakcióelegyből elválasztjuk és ilyen állapotban vagy kívánt esetben tisztítás után használjuk fel felületek bevonására. A termék izolálását bármely megfelelő módszerrel elvégezhetjük (pl. hűtés útján való kicsapás, az illékony komponensek ledesztillálása, vagy további komponensek hozzáadása, majd szűrés, vagy kromatografálás útján). Bizonyos esetekben a termék a reakcióelegyből spontán kiválik és az elválasztás szűréssel egyszerűen elvégezhető. A terméket moshatjuk (pl. etanollal). A termék elválasztása után viszszamaradó anyalúgot dönthetjük vagy az eljárásba visszavezethetjük. Utóbbi esetben a nem-kívánatos reakció-melléktermékeket a viszszavezetés előtt tisztítás útján előnyösen eltávolítjuk. A komplex foszfátok hevítésekor bomlás közben amorf vagy különböző kristályformájú alumíniumfoszfátot képeznek. Az alumíniumfoszfát-képződés hőmérséklete az adott komplex foszfáttól függ és általában 80—500 C°, gyakran 100 C°-nál alacsonyabb érték. A komplex foszfátot alumíniumfoszfát-képzés céljából előnyösen 100—150 C°-ra hevíthetjük. Meglepő módon alacsony hőmérsékleten is olyan alumíniumfoszfát kristályformákat kapunk, melyek általában csak az alumíniumfoszfát magas, 800 C° feletti hőmérsékleten történő hevítésekor képződnek. Az alumíniumfoszfátot tovább he-5 víthetjük (pl. kristályforma változtatás céljából). Amennyiben a komplex foszfátban az alumínium : foszfor grammatorn-arány 1:1, úgy a kapott alumíniumfoszf átban az alumínium-foszfor arány azonos érték marad és kémiailag 10 különösen stabil terméket kapunk. Az alumíniumfoszfát tulajdonságai a találmányunk szerint előállított [bevonatokkal szemben támasztott követelményeknek (pl. szilárdság, tűzállóság vagy kémiai semelgesség) meg-15 felel. A találmányunk szerinti komplex foszfátok oldatai előnyösen további komponenseket tartalmaznak (pl. az oldatok további feldolgozását elősegítő anyagokat vagy az oldatokból képződő termékeket javító szereket). A komplex foszfát oldatában, különösen szerves oldószerekkel képezett oldatok esetében, előnyösen szerves anyagokat (különösen polimereket) oldha-25 tunk. A komplex foszfátok oldataiban más komponenseket (pl. pigmenteket, színező anyagokat, vagy töltőanyagokát) diszpergálhatunk. A komplex foszfát oldatához előnyösen olyan anyagot, vagy anyagokat adhatunk, melyek az „0 oldatból pl. hevítés hatására képződő szilárd alumíniumfoszfát-fázis fizikai tulajdonságait szabályozzák. Víztartalmú oldószer esetében előnyösen kristályosodás-stabilizátort (pl. finom eloszlású szilíciumdioxidot, vagy alumíniumoxi-35 dot) vagy gócképző aktivátort vagy katalizátort (pl. dibutilperoxidot vagy kalcium-, magnézium- vagy nátriumkloridot) alkalmazhatunk. Nem-vizes komplex foszfát oldatok (pl. etanolos oldószer) esetében előnyösen bórsavészte-40 reket vagy -étereket, vagy kovasavésztereket vagy -étereket (pl. metilborátot, trimetoxiboroxint vagy etilszilikátot) alkalmazhatunk az alumíniumfoszfát kristályosodásának visszaszorítása céljából. 45 A komplex foszfátoknak vízzel vagy szerves oldószerekkel képezett oldatait alumíniumfoszfát bevonatok kialakítására használhatjuk számos felületen az oldószer eltávolítása és elő-50 nyösen a bevonat hevítése útján. A hevítés időtartama előnyösen legalább 10 perc. A képződő alumíniumfoszfát formája többek között a bevonat hevítésénél alkalmazott hőmérséklettől függ, bár az aluniíniumfoszfát-bevonat kialakí-55 tásához legalább 80 C°-os hőmérséklet általában elégséges. A bevonatot előnyösen 100 C° feletti hőmérsékletre hevítjük. A bevonatot po-Iimerizáció elősegítése vagy az alumíniumfoszfát kristály-formájának megváltoztatása céljából 60 tovább hevíthetjük. A komplex foszfátoknak szerves oldószerekkel képezett oldataiból készített bevonatok esetében célszerűen az alumíniumfoszfát kristályosodását oly módon akadályozzuk meg, hogy a bevonó készítményhez bór-65 savésztereket vagy -étereket, vagy kovasavész-3
