164446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületek bevonására

164446 7 8 tereket vagy -étereket (pl. metilborátot, trimetoxiboroxint vagy etilszilikátot) adunk. Szerves anyagot és alumíniumfoszfátot tartalmazó bevonatok előállítása esetén a bevonat készítéséhez felhasznált oldatban szerves anyagokat (előnyösen polimereket) oldatunk. Egyenletes ibevonatképződés elősegítése céljából a bevonó oldathoz előnyösen megfelelő nedvesítő szert adhatunk. ÍA bevonatba más komponenseket (pl. pigmenteket) is beépíthetünk oly módon, hogy ezeket a bevonó oldatban oldjuk. oldatokhoz kristályosodás-szabályozó adalékokat (pl. metilborátot vagy etilszilikátot) adhatunk. A bevont üvegre más rétegeket (pl. gyantát) is felvihetünk. Abból a célból, hogy az üvegszálaknak gyanta rétegekbe történő beépülését elősegítsük, az alummiumfoszfáttal bevont üveget megfelelő ágensekkel i(pl. szerves szilíciumvegyületekkel) kezelhetjük. Az ily módon hevont üvegek a bevonatlan üvegeknél jelentős mértékben szilárdabbak és kopásállóbbak. A fentiek szerint bevont üvegek továbbá kémiai behatásokkal (pl. lúgos anyagokkal) szemben nagyobb ellenállást mutatnak és ezért olyan anyagokkal (pl. cementtel) való érintkezéskor is felhasználhatók, melyek az üveget általában károsítják. A fenti módon üvegszálakon kívül más típusú üvegeket (pl. üveglapokat és üvegtárgyakat) is bevonhatunk. Az alumíniumfoszfáttal bevont üvegre további, az alumíniumfoszfáthoz tapadó anyagokat (pl. alumíniumot) is felvihetünk. Az alumíniummal ily módon bevont üvegszálból (pl. nyomás útján, előnyösen magasabb hőmérsékleten) könnyen képezhetők üvegszálból és alumíniumból álló értékes többrészes anyagok. A komplex foszfátokat különösen előnyösen alkalmazhatjuk alumíniumfoszfát-bevonatok kialakítására szénszálon. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a szénszálat a komplex foszfátnak vízzel vagy szerves oldószerekkel képezett oldatába merítjük, a feles mennyiségű oldatot eltávolítjuk és a szálat szárítjuk. A szárítást előnyösen levegőn 00—250 C°-on végezhetjük el. A szálat az oldattal történő kezelés előtt kívánt esetben zsírtalaníthatjuk (pl. triklóretilénnel). A bevonatot hevítéssel hőkezelhetjük, előnyösen iners gázatmoszférában (pl. nitrogénben) 100 C°-nál magasabb hőmérsékleten, előnyösen 100—500 C°-on. Amennyiben a szárítást kb. 100 C°-nál magasabb hőmérsékleten végezzük el, a hőkezelés nem minden esetben szükséges. A szénszálra felvitt alumíniumfoszfátbevonat a szálnak oxidációval szemben mutatott ellenállását számottevő mértékben fokozza és megvédi a szálat attól, hogy a vele érintkezésbe kerülő anyagokkal reakcióba lépjen. Ez utóbbi előny különösen abban az esetben jelentős, amikor a szénszálat a szilárd halmazállapotú fém erősítése céljából bizonyos anyagokba (pl. olvadt fémekbe, mint pl. alumíniumba) beépítjük. Az alumíniumfoszfáttal bevont szénszálat további fémalumínium- vagy üveg-filmmel vonhatjuk be. Többrészes anyagokat oly módon készíthetünk, hogy az ily módon bevont szálak „kötegeit" magasabb hőmérsékleten összenyomjuk. A bevonat a szénszál és pl. a kovasavtaítalmú anyag között erősébb kötést biztosít. A komplex foszfátokat máz vagy dekorációs bevonat alakjában agyagárukra vagy kerámiai tárgyakra is felvihetjük és ily módon általában bármely olyan tárgy bevonására felhasználhatjuk, mely alumíniumfoszfáttal erős kötést léte-Találmányunk tárgya ennek -megfelelően eljárás bármely szubsztrátum (pl. üveg, szén, fémek, kerámiai anyagok vagy szerves polimerek) bevonására hőálló, iners, átlátszó, kemény alumíniumfoszfát-filmmel. Előnyösen olyan szufosztrátumokat alkalmazunk, melyek legalább 80 C°-ig ellenállók. Ellenkező esetben a bevonatot olyan módszer segítségével -hevítjük, mely az alapul szolgáló felületet nem melegíti, (pl. mikrofhullámos hevítés). Az alumíniumfoszfát bevonat igen sok előnnyel rendelkezik, így pl. az alapot korrózióval, hővel vagy kopással szem- „ ben védi. Bármely alakú szubsztrátum-felület bevonható (pl. szálak, filmek, porított vagy alakított tárgyak). Az ACPE — különösen poláros oldószerekkel képezett oldat alakjában — különösen alkalmas bevonó oldatok előállí- 3Q tásához. Az alumíniumfoszfáttal bevont felületre kívánt esetben további komponenseket (pl. valamely fémet, mint pl. alumíniumot) vihetünk fel. A komplex foszfátok oldatai különösen alkal- 35 masak üveg bevonására, minthogy az üvegfelület és az alumíniumfoszfát között igen jó kötés alakul ki. Különösen előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a bevonatot közvetlenül az üvegnek az ömledékből történő kialakulása után 40 visszük fel. Üvegszálaknak komplex foszfát oldatokkal történő bevonása (irezése) különösen előnyös. Az oldatot előnyösen azonnal a szál extrudálása után visszük fel az üvegszálra. Ezután az oldatot vákuum, hevítés vagy a két 45 módszer együttes alkalmazása útján szárítjuk. A bevonatok alumíniumfoszfát képződéséhez vezető hevítését, melyet a továbbiakban „hőkezelés"-nek nevezünk, a szárítási szakasszal kombinálhatjuk. Így pl. amennyiben a komplex 50 foszfát oldószereként etilcellulózt alkalmazunk, a hőkezelést és szárítást az oldószer forráspontján, 135 C°-on hajthatjuk végre. Amennyiben az oldószert 80 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten távolítjuk el, a hőkezelés elvégzéséhez a 55 bevonatot legalább 80 C°-os hőmérsékletre kell továbbhevíteni. A komplex foszfátoknak szerves oldószerekkel képezett oldatai átnemeresztő bevonat képződését elősegítő anyagokat (pl. szerves szilánokat vagy szerves gyantákat, mint pl. 60 hidroxipropiloellulózt, epoxigyantát vagy kis molekulasúlyú karbamid-formaldehid gyantát) tartalmazhatnak. A gyantáknak legalább 100 C°-ig hőállónak kell lennie és ezen a hőmérsékleten előnyösen térhálósíthatók. A bevonó 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4