164445. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás észterek előállítására

164445 3 4 A találmányunk szerinti eljárás atmoszférikus nyomáson 100 C°-nál magasabb forráspontú észterek esetében általában felhasználható. Az eljárás különösen előnyösen alkalmazható az alábbi savakból képezett észterek előállítása esetén: egybázisú savak: legfeljebb 20 szénatomos savak, pl. alkánkarbonsavak, pl. mirisztinsav, palmitinsav és sztearinsav; alkénkarbonsavak, pl. olajsav vagy alkán- és alkénkarbonsavak származékai pl. ricinolsav; alifás kétbázisú savak: különösen legfeljebb 20 szénatomos savak, előnyösen legfeljebb 10 szénatomos savak, pl. adipinsav, azelainsav és szebacénsav; hároimbázisú alifás savak: pl. citromsav; egybázisú aromás savak: pl. legfeljebb 10 szénatomos savak, pl. benzoesav; kétbázisú aromás savak és anhidridjeik: pl. ortoftálsav, tereftálsav, izoftálsav vagy ftálsavanhidrid és hidrogénezett termékeik, pl. hexahidrof tálsavanhidrid; hárombázisú aromás savak és anhidridjeik: pl. hemimellitsav, trimellitsav és trimeziksav vagy anhidridjeik. Előnyös észterképző sav az o-ftálsav és anhidridje, adipinsav, azelainsav és szebacénsav. Az észterek alkohol vagy fenol komponense előnyösen az alábbi vegyületekből származtatható le: egyértékű alkoholok: előnyösen legfeljebb 20 szénatomos alkoholok, különösen 4—14 szénatomos alkanolok, pl. butanol, izoheptanol, izooktanol, 2-etil-hexanol, nonanol, dekanol, tridekanol és pl. 7—9 szénatomos alkoholok keverékei i(pl. olefin^elegyekből az oxo-szintézis során kapott alkoholok elegyei); kétértékű alkoholok: előnyösen legfeljebb 20 szénatoimos alkoholok, pl. monoetilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, mono-, di- és tripropilénglikol, butilénglikolok és 2,2,4-trimetil-pentán-diol; háromértékű alkoholok: pl. glicerin; alifás gyűrűs alkoholok: előnyösen legfeljebb 10 szénatomos alkoholok, pl. ciklohexanol; alkohol-származékok: különösen két- és háromértékű alkoholok éterszármazékai (pl. 2--butoxi-etanol); egyértékű fenolok: előnyösen legfeljebb 10 szénatomos vegyületek, pl. fenol; két- és háromértékű fenolok: pl. katechol, rezorcin, hidrokinon és pirogallol. Előnyösek a 4—14 szénatomos egyértékű alkoholok. A találmányunk szerinti eljárásnál ibázikus anyagként alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxidokat, -karbonátokat és -ihidrogénkarbonátokat, ammónium-karbonátot és -hidrogénkarbonátot, előnyösen nátriumkarbonétot alkalmazhatunk. A szilárd bázist finom eloszlású alakban [pl. szemcsék (nátriumhidroxid) vagy por (nátriumkarbonát) vagy hidrát (pl. nátriumkarbonátdekahidrát) alakjában] alkalmazzuk. A találmányunk szerinti kezelésnek alávetett észtertermék az észterezésnél használt katalizátort tartalmazhatja. Ez savas katalizátor (pl. kénsav, foszforsav vagy p-4;oluolszulfonsav) vagy valamely fém vagy fémvegyület (pl. titán, cir-5 kónium, ón, alumínium vagy cinkvegyület) lehet. Savas katalizátor esetén az észtertermék maradék savassága általában kb. 1,0—3,0 mg KOH/g, míg fémkatalizátorok esetében kb. 0,1— 0,2 mg KOH/g. A találmányunk szerinti eljárás 10 végrehajtása után a savszám előnyösen 0,05 mg KOH/g érték alá csökken. Az eljárás különösen előnyösen alkalmazható titán-tartalmú katalizátorok jelenlétében végrehajtott észterezés reakció'termékeínél, így pl. titánészterek (pl. tet-15 raizopropiltitanát katalizátor- felhasználása esetén; ez esetben ui. a savasság csökkentésén kívül az eljárás a titánnak könnyen szűrhető alakban történő kicsapását is lehetővé teszi. Az eljárást 100 C°-nál magasabb hőmérsék-20 léten, előnyösen 100—270 Cq-on, különösen 100 C° és 250 C° közötti hőmérsékleten végezhetjük el. Amennyiben az eljárást a fölös menynyiségű alkohol eltávolításának megkönnyítése céljából részleges vákuumban (pl. 0,5—0,3 bar) végezzük el, a hőmérséklet előnyösen 140— 210 C°. Amennyiben az eljárást atmoszférikus nyomáson vagy túlnyomáson (pl. 2—3 bar) hajtjuk végre, a hőmérséklet előnyösen kb. 200—250 C°. Gyakran előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a szilárd bázist 240—250 C°-on csökkentett nyomáson adagoljuk be, majd miután a hőmérséklet kb. 200 C°-ra csökkent, a savasság további csökkentése céljából gőzt vezetünk be. A bázist a folyékony észterrel vagy alkohollal képezett szuszpenzió alakjában adhatjuk az észterezési termékhez. Eljárhatunk oly módon is, hogy közvetlenül szilárd bázist alkalmazunk. A beadagolt szilárd bázis mennyisége általában az észterezett termék 1 tonnájára számítva 0,1—10,0 kg, előnyösen 1,0—5,0 kg. Az eljárást általában gőz alkalmazásával kb. 120 C°-on hajtjuk végre. Az eljáráshoz nem szükséges száraz gőzt alkalmazni; gyakran előnyösnek bizonyult a jelenlevő fcondenzvíz eltávolítására szolgáló gőzcsapda alkalmazása nélkül kapott nedves gőz is. Az észterezési termékben általában jelenlevő 5Q fölös mennyiségű alkoholt titán vagy más fém katalizátorok alkalmazása-esetén a szilárd bázis hozzáadása előtt eltávolíthatjuk, pl. vákuumban 150—250 C°-on, előnyösen 200—210 C°-on. Eljárhatunk oly módon is, hogy a fölös menygg nyiségű alkoholt a bázis 'hozzáadása után desztilláció vagy vízgőzdesztilláció segítségével távolítjuk el az észterezési termékből, a bázisnak az észtertől való elválasztása előtt vagy azután. Az utóbbi módszert savas és fém észterezési ka-60 talizátorok esetében egyaránt alkalmazhatjuk. Az eljárást szakaszos, folyamatos vagy félfolyamatos észterezési eljárások esetében egyaránt alkalmazhatjuk. Utóbbi esetben az észterezési reakciót szakaszos reaktorban végezzük 65 el, majd az észterezési terméket szakaszos kö-2