164444. lajstromszámú szabadalom • Lökéscsillapító szerkezet, kis axiális helyigényű tengelykapcsolókhoz

164444 3 4 A kocsikereten az erőátadáshoz a különböző elemek a következő sorrendben működnek: a) összenyomási fázisban: szár — elülső üt­közőelem — elülső elasztikus elemkészlet — menesztőszerkezet fenékrésze — második elasz­tikus elemkészlet; b) húzási fázisban: szár — csap — menesztő­szerkezet — elasztikus elemkészlet — elülső üt­közőelem — hátsó ütköző. A főként az európai területre előírt lökés­csillapító szerkezeteknek, továbbá a csap meg­tartására szolgáló tartószerkezetük van. Ennek az önmagában ismert szerkezetnek az a feladata, hogy a tengelykapcsoló-szár és az elülső ütköző­elem között bizonyos játékot biztosítson, miáltal a tengelykapcsoló vízszintes síkban el tud fo­rogni. E célból rugók vannak a csap és az üt­közőelem közé beiktatva. Ezek a rugók eltol­ják a csapot és ezért a tengelykapcsoló előre­mozog, amíg az említett játéknak megfelelő helyzetbe nem kerül. Ezeknek a rugóknak a vezetéséhez két szom­szédos rugótartó, mégpedig egy elülső rugó­tartó és egy hátulsó rugótartó van előirányozva, amelyek a menesztőszerkezet hossztartóinak belső felületein elrendezett erre alkalmas bor­dák révén vannak vezetve. Az összenyomási fázis során a rugók mindig olyan mértékben vannak összenyomva, amekkora a játék, míg e rugók húzási fázisban annyira meg vannak feszítve, amennyire a csap az elülső ütköző­elemtől eltávolodik, következésképpen a rugók terhelés alatt működnek. A találmány célja, hogy olyan lökéscsillapító szerkezetet szolgáltasson, ami gumi- és fémele­mekkel van ellátva, és amelynek a következő követelményeket kell kielégítenie: — csekély axiális helyigény; — olyan ismérvek, amelyek a lehető legmesz­szebbmenően kielégítik az U.I.C. előírásokat, a lehető legkisebb önsúllyal; — konstans távköz a tengelykapcsoló-szár és elülső menesztőszerkezet között, miáltal a menesztőszerkezet belső tere és a tengely­kapcsoló-szár közötti helyigényből származó problémák az összenyomási fázis során meg­oldhatók, és a rugóelemek terhelése kiküszö­bölhető. A találmány szerinti lökéscsillapító szerkezet automatikus tengelykapcsolókhoz a következő részekből áll: — egy pár egymás felett fekvő, lényegében derékszögű, kereszttartókból és hossztartók­ból kialakított, függőleges rakoncákkal egy­mással mereven összekötött keretekből, ame­lyek egészében úgynevezett elülső menesztő­szerkezetet alkotnak; — egy csuklós, egy, az elülső menesztőszerke­zetet elülső kereszttartójának belső felületén felfekvő csap körül elhelyezkedő tengely­kapcsoló-szárból ; — egy, az elülső menesztőszerkezeten belül el­tolható, oldalsó kiugrásokkal ellátott ütköző­elemből, mimellett az oldalsó .kiugrások a kocsi-, illetve vasúti kocsi-vázzal szilárdan összekötött elülső ütközőkkel való ütközésre alkalmasan vannak kialakítva; — egy első elülső elasztikus elemkészletből az elülső menesztőszerkezetben, mégpedig a2 elülső ütköző és a menesztőszerkezet hátsó vége között; — egy második hátsó elasztikus elemkészletből, amely az elülső menesztőszerkezet hátsó vége mögött van elrendezve. E lökéscsillapító szerkezetre a találmány ér­telmében az jellemző, hogy egy második hátsó menesztőszerkezettel rendelkezik, amely a má­sodik hátulsó elasztikus elemkészlet és a kocsi­kerettel szilárdan összekötött hátsó ütközők között elrendezett lemezként van kialakítva; to­vábbá, hogy az elülső menesztőszerkezeten be­lül, az első elasztikus elemkészlet és az elülső menesztőszerkezet között elmozgatható ütköző­lemeze van, mimellett a hátulsó menesztőszer­kezet karokkal, illetve hevederekkel van ellát­va, amelyek a lökéscsillapító tengelyével pár­huzamosan húzódnak, vezetékeket alkotó bor­dákkal (hornyokkal) rendelkeznek, amelyek az ütközőlemezek kialakított kiugrások, illetve fo­gak csúszását megengedő módon vannak kiala­kítva. A fent említett közbenső ütközőlemez egy felső és egy alsó kiugrással rendelkezik, amelyek az elülső menesztőszerkezet hátsó kereszttartói­nak belső felületeivel ütközésbe kerülnek. Egy további találmány szerinti lökéscsillapító szerkezet a tengelykapcsoló-szár csuklós csapja végeinek mindegyikéhez a következő szerkezet­részekkel rendelkezik: — egy első, a csapon felfekvő tartóelemmel, amely az elülső menesztőszerkezet hossztar­tóinak felületén előirányzott, kinyúló hosz­szanti vezetékekben elmozgatható bordaként van kialakítva; — egy második, serlegszerű tartóelemmel, amely a fent említett hosszanti vezetékekben el­mozgathatóan van kialakítva; — legalább egy, az első bordaszerű és a máso­dik serlegszerű tartóelem között elrendezett rugóval. Erre a szerkezetre a találmány értelmében az jellemző, hogy ezeknek az előreugró vezetékek­nek a hátsó végei átmenő résekkel rendelkez­nek, amelyek C-alakú a rugót, illetve a rugó­kat a bordaszerű és serlegszerű tartóelem kö­zött ékek felvételére alkalmasan vannak kiké­pezve, mimellett az ezeknek az ékeknek C-keresztmetszetet adó rések magassága legalább a kiugró vezetékek vastagságának felel meg, amelyek az elülső menesztőszerkezet hossztartói­nak belső felületeik vannak előirányozva. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents