164398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9,10-dihidro-9,10-etano-antracének előállítására
11 164398 12 vagy trietilénglikoldimetiléterben — és előnyösen csökkentett nyomáson végezzük. A szulfonilhidrazonocsoportokat célszerűen egy alkálivegyület képzése után hasítjuk le, pl. valamely erős bázis — így nátriumalkanolát vagy -glikolát — jelenlétében vagy valamely litium-szénhidrogén-vegyülettel — így butillitiummal — végzett átalakítás után. A hasítás céljára az alkoxikarbonilszulfamoiloxicsoportok is előnyösen proton lehasítással kialakított, negatív töltésű csoportok alakjában állnak rendelkezésre. Zi jelentése azonban azonos is lehet Z,2 -ével, ahol mindkét csoport előnyösen halogénatomot, pl. klóratomot vagy brómatomot jelent. A lehasítást szokásos módon végezhetjük, mindenekelőtt fémes redukcióval, pl. cinkkel és egy savval — így ecetsavval — vagy cinkkel és vízzel vagy egy alkohollal, így etanollal. A lehasítás aromás dihidro-vegyület — pl. dihidronaftalin — segítségével is elvégezhető. A találmány szerinti új vegyületek úgy is előállíthatók, hogy egy 9-(3-R-l-propenil)-antracénbe — ahol R jelentése a fenti — egy 9,10-etanocsoportot viszünk be. A 9,10-etano-csoport bevitele a szokásos módon történhet. A reakciót célszerűen adott esetben rövidszénláncú alkillel alkilezett etilénnel Diels-Alder módszere szerint végezzük, előnyösen magasabb hőmérsékleten és/vagy nyomáson. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekben a végtermékek szubsztituenseinek adott meghatározásán belül helyettesítők vihetők be, alakíthatók át vagy hasíthatok le. Így például az előállított szekunder aminők tercier aminokká alakíthatók át, vagyis valamely kapott N-monosiZubsztituált 3-amino-l-propenil-, illetve N'-szubsztituálatlan piperazinocsoportba helyettesíthetők — pl. a fentiekben megadottak — vihetők be. Ez főképpen a fentiekben a szabad 3-am.ino-l-propeinil-csoportokra megadottakkal .megegyezően végezhető. Szubsztituensek bevitele reduktív úton is történhet, pl. valamely megfelelő aldehiddel vagy ketonnal redukáló reakciókörülmények között — pl. hangyasav jelenlétében — reagáltatva. A találmány szerinti eljárással előállított olyan vegyületeknél, amelyek az antracén-váz aromás gyűrűin szubsztituenseket tartalmaznak, ezek a szubsztituensek átalakíthatók vagy lehasíthatok. A találmány szerinti eljárással előállított olyan vegyületek, amelyek szabad hidroxil- vagy merkapto-csoportokat tartlamaznak, ezek a csoportok éterezhetők. Az éterezést szokásos módon végezhetjük, pl. valamely alkanol reakcióképes észterével reagáltatva, előnyösen egy erős bázis jelenlétében, így például 9-(3-oxo-l-propenil)-9,10-dihidro-9,10-etano-antracénből is kiindulhatunk és ezt a vegyületet redukáló reakciókörülmények között valamely H—R általános képletű aminnal reagáltathatjuk, vagy kiindulhatunk N-szubsztituálatlan 9-(3-amino-l-propenil)-9,10-dihidro-9,10--etano-antracénből és ezt redukáló reakciókörülmények között — pl. hangyasav jelenlétében — megfelelő aldehiddel vagy ketonnal reagáltathatjuk. A reakciók során közbenső termékekként a fentiekben említett azometin-vegyületek 5 keletkeznek. Az említett reakciókat szokásos módon hígító, kondenzáló- és/vagy katalizáló anyagok jelenlétében vagy ezek nélkül, alacsony, szokásos vagy magasabb hőmérsékleten, .adott esetben zárt edényben végezzük. Az eljárás reakciókörülményeitől és a kiindulóanyagoktól függően a végtermékeket szabad vagy — ugyancsak a találmány oltalmi köréhez tartozó — savaddíciós sóik alakjában állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek savaddíciós sói önmagában ismert módon átalakíthatók a szabad vegyületekké, pl. bázisos anyagokkal — így alkáliákkal — vagy ioncserélőkkel. Másrészt az előállított szabad bázisok szerves vagy szervetlen savakkal sókat képezhetnek. Savaddíciós sók előállítására elsősorban azok a savak alkalmazhatók, amelyek gyógyászatilag alkalmazható sók képzésére alkalmasak. Ilyen savakra példaképpen a következők említhetők meg: halogénhidrogének, kénsavak, foszforsavak, salétromsav, perklórsav; alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbonvagy szulfonsavak, így a hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkonbinsav, maleinsav, hidroximaleinsav vagy a piroszőlősav; fenilecetsav, benzoesav, p-aminobenzoesav, antranilsav, p-hidroxi-benzoesav, szalicilsav vagy p-^aminoszalicilsav, embonsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxietánszulfonsav, etilénszulfonsav; halogénbenzolszulfonsav, toluolszulfonsav, naftalinszulfonsav vagy szulfanilsav; metionin, triptofán, lizin vagy arginin. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek fentiekben felsorolt vagy egyéb sói pl. a pikrátok — az előállított szabad bázisok tisztítására is felhasználhatók olymódon, hogy a szabad bázisokat sókká alakítjuk át, ezeket elkülöntíjük és a sókból ismét szabaddá tesszük a bázisokat. A szabad alak és a sók közötti szoros kapcsolat következtében az előzőekben és a továbbiakban a szabad vegyületek alatt értelemszerűen és célszerűen adott esetben a megfelelő sókat is értjük. A kiindulóanyagok és a munkamódszerek megválasztásától függően az új vegyületeket — amennyiben legalább egy aszimmetriás szénatommal rendelkeznek — racemátok vagy optikai antipódok alakjában is előállíthatjuk. Az előállított racemátok ismert módszerek szerint rezolválhatók diasztereomerekké, például optikailag aktív oldószerből végzett átkristályosítással, mikroorganizmusok segítségével, vagy a racém vegyülettel sókat képező optikailag aktív savval reagáltatva és az így előállítóit sók — pl. eltérő oldékonyságuk alapján történő — szétválasztásával, majd ezután megfelelő anyagokkal reagáltatva az antipódok is szabaddá tehetők. Előnyösen használható optikailag aktív sa-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
