164379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tabletták bevonására

164379 3. 4 ragadjanak össze. A lakkszuszpenzió permetezés útján való gyors elosztása éppen olyan szüksé­ges, mint az egyidejű szárítás. Hass és Jansen szerzőknek „Lakkozott tabletták és filmdrazsék" című és a Pharmac. Acta Helvetiae folyóirat 10. száma (1969) 599. oldalán leírt ismertetése sze­rint, a feladat úgy oldható meg, hogy nagyon nagy számú (több száztól több ezerig terjedő) rövid permetezési szakaszban adagolják a be­vonóanyagokat, míg a közti időszakokban meleg levegő befúvatása útján szárítanak. Ily módon a tabletták a drazsírozóban sohasem lesznek olyan nedvesek, hogy egymáshoz vagy az edény falához ragadnának. Ennek az eljárásnak lényeges előnyeként kell megemlíteni, hogy az alkalmazandó készülékek rendkívül egyszerűek és sok esetben cukor­drazsék előállítására már megvannak. Mivel az áthaladási teljesítmény gyakorlatilag csak a dra­zsírozó térfogatától függ, ily módon könnyen, nagy mennyiségek dolgozhatók fel. A leglénye­gesebb hátránya ennek az eljárásnak a köd­permetek előállításában van, amelyek nemcsak a szemcséket, hanem az edényfalat, az elszívó­vezetéket és a környezetüket is belakkozzák, amely a kellemetlen elszennyeződés mellett, a bepermetezett lakkmennyiségek 50%-os veszte­ségéhez és ezzel a költségek jelentős növekedé­séhez veze+ 2. Lakkozás örvényágyban Az örvényágyas eljárásnál a megmunkáló­edények .mozdulatlanok. A gyógyszerszemcséket levegőáramban lebegésben tartják, és e levegő­árammal mozgatják. Ebbe az örvényáramba permetezik be a lakkszuszpenziót és a levegő­árammal, amely a bevonandó gyógyszerszemcsé­ket lebegésben tartja, egyidejűleg szárítják. (Zeller: „Préselt anyagok lakkozása légréteg­ben", Pharmaz. Industrie 1969, 31. évf. 11. old.). Egy ilyen technológia előnyei a nagy levegő­áthaladási teljesítmény következtében előálló gyors szemcseszáradásban és a zárt munkahely eredményeképpen jelentkező tiszta munkalehető­ségiben mutatkoznak. Hátrányos az, hogy a ké­szülék viszonylag költséges és a legtöbb eset­ben új beruházásokra van szükség. További hát­rányok a viszonylag kis tételeknél (körülbelül 10 —30 kg) mutatkozó nagy üzemköltségekben jelentkeznek (nagy levegőfelhasználás). Kitűnt továbbá, hogy csak viszonylag szívós vagy ke­mény szemcsék vihetők be ilyen örvényágyba anélkül, hogy kölcsönösen túlságos mértékben le­dörzsölődnének. A találmány kapcsán az a feladatunk, hogy olyan eljárást dolgozzunk ki, amely a drazsí­rozóban végzett lakkozás előnyeit az örvény­ágyas eljárás előnyeivel a lehető legnagyobb mértékben összekapcsolja. Meglepő módon ezt azzal érjük el, hogy a szokásos drazsírozónál a szárítólevegőt nem, mint eddig, a forgó edényben mozgó gyógyszer­szemcsék felületére fúvatjuk, hanem ezt a szá­rítólevegőt egy ímerülőcső útján, amely a drazsí­rozó aljának a közelében végződik, a gyógyszer­szemcsék közé fújjuk be, és a filmképző anya­gok szuszpenzióját, illetve oldatát a légzsákba permetezzük, amely a merülőcső nyílása körül 5 képződik. Megmutatkozott, hogy a száraz levegő egyidejű erős árama ellenére, a ködpermet gyakorlatilag teljes mennyiségben a bevonandó szemcsék felületére csapódik le, így a drazsíro­zónak és környezetének káros elszennyeződése, 1° a részben nagyon drága lakk-szuszpenzió vesz­tesége elkerülhető. Mivel a szárítólevegő inten­zív érintkezésbe kerül a gyógyszerszemesékkel, a továBbiakban kiderült, hogy a mennyiség a hagyományos eljárással szemben csökkenthető 15 és ennek ellenére ,még gyorsabb száradást érünk el. A találmány szerinti eljárással továbbá tel­jesen közömbös, hogy milyen lakkrecepturát al­kalmazunk, ha .az eléggé kis viszkozitású ahhoz, 20 hogy jól .permetezhető legyen. Továbbá gyakor­latilag minden olyan gyógyszerszemcse bevon­ható, amely a cukordrazsírozásnál uralkodó kö­rülmények között is elég állandó. A merülőcső kialakítása és elrendezése mesz-25 szemenően változtatható anélkül, hogy a talál­mány szerinti céltól eltérnénk. Két, általunk használhatónak talált kiviteli alakot a csatolt 1. és 2. ábrán mutatjuk be. Az 1. ábrán valamely 1 merülőcső látható, 30 amelynek 3 nyílása majdnem függőlegesen áll, és ennek közepében a 2 permetezőfúvóka he­lyezkedik el. A .penmetezőfúvókához vezető 4 cső körülbelül koaxiálisán a merülőcsőben van rög­zítve. 35 A 2. ábra egy függőleges merülőcső vet ábrá­zol, amelynek vízszintes 3 nyílása a fel nem tüntetett drazsírozó rotációs mozgásának irá­nyában kitágul. A 2 permetezőfúvóka a merülő­cső alsó végének a belsején úgy van felerősítve, 40 hogy a permetsugár körülbelül a gyógyszer­szemcsék mozgásának irányába halad. A per­metezőfúvókához vezető 4 cső ebben az esetben a merülőcső belső falára van felerősítve. Gyógyszerszemcsék, tabletták fiknképző anya­gokkal történő lakkozására szolgáló találmány szerinti eljárásra ezek szerint az jellemző, hogy a filmképző anyagok szuszpenzióját, illetve olda­lát egy, minden oldalon mozgásban levő gyógy­szerszemcsékkel körülvett szárazlevegő-áramba bepermetezzük. Különösen egyenletes 'bevonat elérése végett előnyösnek bizonyult a .szárazlevegő áramát és ezzel a bepermetezett lakkszuszpenzió áramát körülbelül abban az irányban vezetni, amely az alap forgása és a nehézségi erő hatása alapján, a gyógyszerszemcsék mozgásának megfelel. Míg a drazsírozóban történő hagyományos lakkozó eljárásnál egyalkotós fúvókák szüksé­gesek a ködpermet korlátozása végett, és ezért 150 atm. szórónyomással kell dolgozni, addig a találmány szerinti eljárásnál ilyen ködpermetek nem zavarnak. A találmány szerint ezért két­alkotós fúvókák, amelyek 2—5 att porlasztó­levegő nyomással üzemeltethetők, is jó ered-65 ménnyel használhatók. 2

Next

/
Thumbnails
Contents