164362. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolidinek 4,5-BISZ-trifluormetilimino-származékainak előállítására

164362 3 4 reagálnak) nagyrészt ismertek és általánosan ismert módon állíthatók elő. Például oly módon állíthatjuk elő őket, hogy tioszénsavhalogenideket ammóniával vagy primer aminokkal hozunk reakcióba. Sok tiokarbamid-származék állítható elő továbbá ismert módon primer aminokból és mustárolajokból. Példaképpen megnevezzük az alábbi mustárolajokat: métilmustárolaj, etilmustárolaj, butilmustároilaj, fenilmustárolaj, p-klórfenilmustárolaj. A kiindulási anyagként alkalmazott III képletű perfluor-2,5-diazahexa-2,4--dién ismert [J. Am. Chem. Soc. 89, 3007 (1967)]. Hígítószerként az összes közömbös szerves oldószer szóbajön. Idetartoznak különösen a szénhidrogének, így benzin, továbbá benzol, toluol, nitrilek, így acetonitril, klórozott szénhidrogének, így például metüénklorid, kloroform és klórbenzol. Savmegkötőszerként az összes szokásos savmegkötőszert alkalmazhatjuk. Megnevezhetjük az alkálikarbonátokat, alkálihidrogénkarbonátokat, tercier aminokat, így trietilamint, dimetilanilint. A gyakorlatban fluorhidrogén^akceptorként előnyösen különösen alkálifluoridokat használunk, megnevezzük a nátriumfluoridot. A Teakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk, általában —50 C° és +120 C° közötti, előnyösen —30 C° és +90 C° közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor 1 mól II általános képletű vegyületre 1 mól III képletű perfluor-2,i5-diazahexa-2,4-diént adagolunk, az alkálifluoridot feleslegben alkalmazzuk (körülbelül 3—4 'mól), azonban a fenti mennyiségeket körülbelül 20 súly%-kal túlléphetjük vagy kevesebb mennyiséget alkalmazhatunk, anélkül, hogy a kitermelést rontanánk. Előnyösen úgy járunk el, hogy a perfluor-2,5-diazahexa-2,4-diént a kiindulási 'anyagból, szerves oldószerből és fluorhidrogén-akceptorból álló szuszpenzióba csepegtetjük. Ezután a fluoridról leszűrjük, bepároljuk és átkristályosítjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a :reak,cióelegyhez vizet adunk és a kiváló .maradékot adott esetben átkristályosítjuk. A találmány szerinti hatóanyagok erős fungitoxikus hatást mutatnak. A gombák irtásához szükséges koncentrációban nem károsítják a kultúrnövényeket és a melegvérű állatokra nézve csak kismértékben mérgezőek. így ezek a vegyületek növényvédőszerként alkalmazhatók gombák irtására. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: IV képletű vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 201—202 C°. Kitermelés: 92%. Az 1. példa szerinti módon járunk el, így a csatolt rajz szerinti C) reakcióegyenlet szerint N-naftil-N'-metiltiofcarbamiddal X képletű 2--metilimino-3-4ct-naftilj4,5-bisz-(trifluormetilimino)-tiazolidint kapunk, amelynek olvadáspontja 190—191 C°. Kitermelés: 81%. 8. példa: Az 1. példa szerinti módon járunk el, így a csatolt rajz szerinti D) reakcióegyenlet szerint N^p-nitro-fenil-N'-Jmetiltiokarbamiddal XI képletű ,2^metilimino-3-i(4'-nitrofenil)-4,5-bisz-(trifluormetilimino)-tiazolidint kapunk, amelynek olvadáspontja 174—175 C°. Kitermelés: 78%. 9. példa: Az 1. példa szerinti módon járunk el, így a 15 g (0,1 mól) 2-merkapto-benzimidazolhoz és 15 g nátriumfluoridhoz 150 ml acetonitrilben 60 0 C°-on hűtés közben hozzácsepegtetünk 23 g (0,1 mól) perfluor-2,5-diazahexa-2,4-diént. Az elegyet 2 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, 1 liter vízzel összekeverjük és leszűrjük. A .maradékot acetonból átkristályosítva 31 g 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2. példa: 5 Az 1. példa szerinti módon járunk el, azonban a 2-merkapto-benzimidazol helyett tiokarbamidot alkalmazunk. Az 1 liter vízzel való összekeverés után 21 g V képletű 2-imino-4,5-10 -bisz-(trifluormetilimiino)-tiazalidint kapunk, amelynek olvadáspontja 150 C° '(bomlás). Kitermelés: 80%. 3. példa: 15 Az 1. példa szerinti módon járunk el, így N,N'-etiléntiokarbamiddal 23 g VI képletű vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 86— 87 C° (észter/pentán elegyből). Kitermelés: 79%. 20 4. példa: Az 1. példa szerinti módon járunk el, így N.N'-difenil-tiokarbamiddal 35 g VII képletű 2-25 -fenilimino-3-feml-4,6-bisz-(!trifluormetilimino)-tiazolidint kapunk, amelynek olvadáspontja 118—119 C° (metanolból). Kitermelés: 84%. 5. példa: 30 Az 1. példa szerinti módon járunk el, így a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet szerint N-fenil-N'-rnetiltiokarbamiddal 30 g VIII képletű 2-me'tilimino-3-íenil-4,5-Jbisz^(trifluormetil-35 imino)-tiazolidint kapunk, amelynek olvadáspontja 168—169 C°. 6. példa: 40 Az 1. példa szerinti módon járunk el, így N,N'-izopropiltiokarbamiddal IX képletű 2-izopropili:mmo-3-izopropil-4,5-bisz-(trifluormetilimino)-tiazolidint kapunk, amelynek olvadáspontja 45_46 C°. Kitermelés: 80%. 45 7. példa: 2