164346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált pirido [3,2-d]-pirimidinek előállítására

7 164346 8 vízzel és kevés etanollal mossuk, és etilacetátból átkristályosítjuk. Kitermelés 7g (az elméletinek 64%-a). Olvadáspontja 107-109°. B) példa: 2-Etiltio-4-tiomorfolino-pirido[3,2-d]-pirimidin 8,0 g 2,4-Bisz-etütio-pirido[3,2-d]pirimidint (op.: 47°) 3,5 g tiomorfolinnal 28 óra hosszat 150°-os olajfürdőn melegítünk. Lehűtés után víz és etilacetát között megosztjuk, a szerves fázis bepároljuk, és a kapott maradékot metanolból átkristáyosítjuk. Kitermelés 4,4 g (az elméletinek 47,5%-a). Olvadáspontja 83-85°. C) példa: 2-Metánszulfonil-4-( 1,1-dioxidotio-morfolino)-pirido[3,2-d]piri midin 15 ml 2n sósavban és 100 ml vízben szuszpendált 2,5 g (9 mmól) 2-metiltio-4-tiomorfolino-pirido[3,2-d]pirimidinhez 0—5°-on hozzácsepegtetjük 2,9 g (18 mmól) káliumpermanganátnak 10 ml 2 n sósavval és 100 ml vízzel készült oldatát. Ezután 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd a képződött mangándioxid teljes feloldásához nátriumbiszulfit oldatot adunk hozzá, és a csapadékot leszűrjük, és vízzel és etanollal mossuk. Kitermelés 2,0 g (az elméletinek 65%-a). Olvadáspontja 268-270°. D) példa: 2-Fenoxi-4-tiomorfolino-pirido[3,2-d]-pirimidin 1,5g (lómmól) fenolnak 15 ml dimetilformamiddal készült oldatához hozzáadunk 1,4 g (12,5 mmól) kálium-terc-butilátot, majd 2,5 g (10 mmól) 2-klór-4-tiomorfolino-pirido[3,2-d]pirimidint. Ezután 2 óra hosszat 150°-on melegítjük, majd lehűtjük, hozzáadunk 15 ml 2 n nátriumhidroxid oldatot, a kristályos reakcióterméket leszívatjuk, és etilacetátból átkristályosítjuk. Kitermelés 2,6 g (az elméletinek 81%-a). Olvadáspontja 166,5—168°. E) példa: 2-(N-Karbetoxipiperazino)-4-klór-pirido—[3,2-d]pirimidin 5 g 2-(N-karbetoxipiperazino)-pirido[3,2-d]pirimidin-3H-4-ont (op.: 237-238°) 35 ml foszforoxikloridban forralunk. A víztiszta oldatot vákuumban bepároljuk, és a kapott maradékot nátriumhidrogénkarbonát tartalmú víz és kloroform között megosztjuk. A szerves fázist elválasztjuk, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot 100 ml ciklohexánnal forraljuk, szűrjük, és ismét bepároljuk. A reakcióterméket kevés ciklohexánból kristályosítjuk. Kitermelés 5 3,2 g (az elméletinek 60%-a). Olvadáspontja 138-140°. F) példa: 10 2-Piperazino-4-etiltio-pirido[3,2-d]pirimidin a) 2-Klór-4-etiltio-pirido[ 3,2-d]pirimidin 15 15 g (0,075 mól) 2,4-diklór-pirido[3,2-d]pirimidinhez, amelyet 100 ml acetonban szuszpendálunk, —40°-on hozzáadunk 3,2 g (0,08 mól) nátriumhidroxidból és 4,9 g (5,8 ml) etiltiolból 25 ml vízzel készült oldatot. Szobahőmérsékleten 20 való 2 órás keverés után 200 ml víz hozzáadására a reakciótermék kiválik, amelyet petroléterből átkristályosítunk. Kitermelés 11,0 g (65%). Olvadáspontja 101-103°. 25 b) 2-Piperazino-4-etiltio-pirido[3,2-d]-pirimidin 5 g (0,022 mól) a) pontban kapott vegyületet és 4,7 g (0,055 mól) vízmentes piperazint 20 ml 30 dioxánban 15 percig forralunk. Ezután bepároljuk, feloldjuk 2 n ecetsavban és szűrjük. A szűredékből. 2n nátriumhidroxid oldattal leválasztjuk a reakcióterméket, és benzol és ciklohexán elegyéből átkristályosítjuk. Kitermelés 3,6 g (59%). 35 Olvadáspontja 98-101°. G) példa: 40 2-Klór4-tiomorfolino-5-nitro-pirimidin 50,4 g (0,26 mól) 2,4-diklór-5-nitro-pirimidinnek 500 ml acetonnal készült és -30 és -40° közötti hőmérsékletre hűtött oldatához 20 perc alatt két 45 csepegtető-feltétből hozzácsepegtetjük 26,8 g (0,26 mól) tiomorfolinnak, 30 ml vízzel és 36,3 g (0,273 mól) káliumkarbonátnak 70 ml vízzel készült oldatát. Egy óra hosszat 10°-on való keverés után a kivált kristályokat leszívatjuk, 50 ml 50 acetonnal, 3 ízben 50—50 ml vízzel, majd 2 ízben 30—30 ml acetonnal mossuk. A megszárított kristályokat 350 ml etilacetátból átkristályosítva 44,7 g (az elméletinek 66%-a) 2-klór-4-tiomorfolino-5-nitro-pirimidint kapunk. Olvadáspontja 55 148-149°. H) példa: 60 2-(N-Formilpiperazino)-4-tiomorfolino-5--nitro-pirimidin 44,0 g (0,168 mól) 2-klór-4-tiomorfolino-5--nitro-pirimidinnek 400 ml vízmentes dioxánnal 65 készült oldatához keverés közben hozzáadunk 4