164314. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőszerkezet tűtartók pl. baretták rögzítésére fésülőgép körfésűinek tartószegmensein

3 164314 4 egy-egy felfekvőfelülete és egy-egy felvihető szorítóléc között sajtolással rögzítjük. A találmány egy előnyös kivitele szerint a tartószegmens felfekvőfelületeit a szegmens lépcsőzetes kiugrásainak egymáshoz csatlakozó falfelületei képezik. 5 A tűtartók találmány szerinti rögzítése a tartószegmensen pl. körfésű tartószegmensén a tűtartók teljes hossza mentén ható sajtolást biztosít, mimellett valamennyi szorítóléc és ezáltal 10 mindenkor a hozzátartozó tűtartó szükség esetén levehető illetve kicserélhető, anélkül, hogy a szomszédos tűtartókat el kellene távolítani. Ez a találmány szerinti megoldás egyik fontos előnye. Egy további előny adódik akkor, ha a találmány 15 előnyös kivitele szerint a tűtartók munkahelyzetben a tűvégekkel a lépcsőzetes kiugrások alján fekszenek fel. Ezáltal biztosítható, hogy a tűhegyek az előirt sugarat a tartószegmens kerületétől megfelelő távolságban megbízhatóan 20 betartsák. A tartószegmenst egy meghibásodott tűtartó kicserélésekor többé nem kell, úgy mint eddig, levenni. A találmány további előnyös kivitele szerint a 25 tartószegmens felfekvőfelületeit, a tartószegmensbe annak kerületén, hosszanti irányban egymástól egyenlő távolságban beeresztett horony-alakú mélyedések falai képezik és ezekre a falakra közéjük bevezethető szoritóléc segítségével két 30 szomszédos tűtartót rá lehet sajtolni. Ebből az az előny származik, hogy a szorítóléc meghúzásakor oldalirányban fellépő sajtolónyomás a szoritólécről a tűtartókon keresztül a tartószegmens megfelelő falára adódik át. 35 Ennél a kivitelnél rendkívül előnyösnek mutatkozik, ha a horony-alakú mélyedéseknek forgásirányban elülső falát a találmány szerint lépcsőzetes kiugrással látjuk el az egyik tűtartó számára, 40 míg a másik tűtartó a horonyalakú mélyedés aljának támaszkodik. Ennek következtében a tűtartókat, amikor a szorítólécet behúzzuk, mindenkor addig toljuk be a mélyedésbe, míg az egyik tűtartó a lépcsőzetes kiugráson, és a másik 45 tűtartó a horony alján felfekszik, amiáltal éppen úgy, mint a találmány szerinti első kivitelnél, biztosítható, hogy a tűhegyek mindenkor kifogástalanul közös köríven feküdjenek. 50 A találmány egy másik kivitelénél a szegmens tengelyével párhuzamosan behelyezett szorítólécek a besajtolás irányában lefelé elkeskenyednek. Ismét egy további kivitel szerint a szorítóléc 55 oldalsó szorítófelületei rugózóan vannak kialakítva. Ebből a célból a szorítófelületeken rugózó párnabatéteket vagy párnarátéteket alkalmazhatunk. A szorítólécek azonban üregesen is kialakíthatók, és rugózó száraik lehetnek, amelyeknek 60 felfekvő felületeit adott esetben ugyancsak párnabetétekkel vagy párnarátétekkel láthatjuk el. Egy további előny, hogy a szorítólécek a találmány szerint olyan csavarokkal rögzíthetők, amelyek nagyjából a szorítófelületekkel párhuza- 65 mosan hatnak. Ezáltal a csavarok mindig könnyen megközelíthetők. Azonkívül a tűtartók teljes hossza mentén egyenletes szorítóhatást fejtenek ki a felfekvőfelületekre. A találmány keretébe tartozik, hogy a tűtartók számára járulékos rögzítést biztosítson azáltal, hogy oldalirányú toldatokat létesítünk, amelyeken a szorítólécek munkahelyzetben felfekszenek. A találmány ezenkívül lehetővé teszi, hogy két szomszédos tűtartó közötti teret a tű előreállás körzetében úgy fedjük le, hogy hulladékok és szálak ott ne tudjanak többé lerakódni, és hibaforrást okozni. Ebből a célból mindegyik szorítóléc felső oldalát úgy alakítjuk ki, hogy a két szomszédos tűtartó közötti teret a tű előreugrás tartományában tökéletesen kitöltse. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti rögzítés példakénti kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábra fésülőgép körfésűjéhez tartozó tartószegmens metszete. A 2. ábra szorítóléc metszete a hozzátartozó rögzítőcsavarral. A 3. ábra a 2. ábra egy más kivitelének metszete. A 4. ábra tűtartó kitört darabjának perspektív képe. Az 5. ábra a 4. ábra másik változatát ábrázolja. A 6. ábra a tűtartórész ismét más kivitelének perspektív képe, két oldalsó toldattal. A 7. ábra a tartószegmens egy változatának metszete. A 8. ábra szorítóléc egy további változatának metszete a hozzátartozó rögzítőcsavarral. A 9. ábra az üreges testként kialakított szoritóléc metszete. Az 1. ábrából látható a tartószegmens egymáshoz csatlakozó lépcsőzetes b kiugrásokkal van ellátva, amelyek felfekvőfelületként szolgáló g falakból és h aljból állnak, és a c tűtartókat fogadják be. A c tűtartók két e! és e2 fedőlécből állnak, amelyek kötőanyagból, pl. forrasztó anyagból készülnek és amelyek maguk között hordják a d tűket. Természetesen a találmány más kivitelű tűtartóknál is ugyanilyen előnyösen alkalmazható. A c tűtartók rögzítése munkahelyzetben az f szorítóléc szorító hatására jön létre. Ezt az x nyíl irányában szorító helyzetbe nyomjuk ill. toljuk, attól függően, hogy a csavarozás a 2. illetve 8. vagy a 3. ábra szerint történik. Az f szorítóléc egyik t'i szorítófelületével a c tűtartót a megfelelő lépcsőzetes b kiugrás g falának nyomja neki, és egyúttal másik szembenfekvő t2 szorítófelületével a szomszédos c tűtartónak nyomódik neki, amelyet a maga részéről a hozzátartozó f szorítóléc a hozzátartozó lépcsőzetes b kiugrás g falának nyom neki. 2