164314. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőszerkezet tűtartók pl. baretták rögzítésére fésülőgép körfésűinek tartószegmensein
5 164314 6 Az f szorítóléc felsajtolásakor a c tűtartót mindenkor addig toljuk be, amíg a d tűnek a felette előreálló dj vége a lépcsőzetes b kiugrás h alján fel nem fekszik. Ezáltal biztosítható, hogy a tűhegyek mindenkor kifogástalanul az előre meg- 5 határozott z körívet írják le az a tartószegmens kerületétől meghatározott távolságban. Amint az 1. ábrából szintén látható, az f szorítólécek i felső oldalát úgy lehet kialakítani, 10 hogy az a tű előreállás tartományában a két szomszédos c tűtartó közötti teret tökéletesen lefedje. Amint az 5. és 6. ábrából látható a c tűtartó 15 járulékos rögzítését is meg lehet valósítani, ha az egyik vagy mindkét e,,. e2 fedőlécen oldalsó k illetve 1 toldatot létesítünk, előnyösen hajlított szögemelő kar formájában. Erre fekszik fel munkahelyzetben az f szorítóléc. 20 A 2. ill. 8. ábra azaz a 3. ábra szerinti m, n rögzítőcsavarokhoz a mindenkor hozzátartozó f szorítólécek Oj illetve o2 anyameneteként keményített betéthüvelyt alkalmazhatunk. 25 A 7. ábra szerinti kivitelnél az a tartószegmens kerületén hosszanti irányban, egymástól egyenlő távolságban beeresztett horonyalakú bi mélyedések vannak, amelyek az ei, e2 fedélrészekből pl. 30 a 4. ábra szerint kiképzett c tűtartókat felveszik. Az a tartószegmens tengelyével párhuzamosan futó horonyalakú bj mélyedéseknek a forgásirányban elülső gt falán lépcsőzetes p kiugrás van, amelynek az egyik c tűtartó munkahelyzetben 35 nekitámaszkodik, míg a másik c tűtartó a horonyalakú vt mélyedés h, alján fekszik fel. Abból a célból, hogy a c tűtartókat munkahelyzetben rögzítsük a kúposán elkeskenyedő f 40 szorítóléceket a horonyalakú b! mélyedésbe helyezzük be, és a 2. ül. 8. vagy a 3. ábra szerinti csavarozással az x nyíl irányába nyomjuk illetve toljuk. 45 Ennél a folyamatnál a c tűtartókat a horonyalakú bi mélyedésbe toljuk be, mindaddig, amíg a dj tű végek a lépcsőzetes p kiugrásokon ül. a hj horonyfenéken felfekszenek. Ezáltal biztosítható, hogy valamennyi tűcsúcs a 7. ábrán 50 pont-vonallal jelzett z köríven feküdjék. Az f szorítólécek besajtolásakor fellépő sajtolónyomás egyrészt y nyíl irányában a horonyalakú bi mélyedés gi falára, másrészt w nyíl irányában 55 annak q falára adódik át. A találmány további fontos jellemzője szerint az f szorítólécek tit t 2 szorítófelületei rugalmasan deformálódok. Ez úgy valósítható meg, hogy a 60 tj, t2 szorítófelületek rugózóan vannak kialakítva, úgy hogy laprugóval, rugalmas betéttel vagy rátéttel vannak ellátva. Ezáltal jobban tapadnak a c tűtartókhoz. Azonkívül ily módon a megmunkálási tűréseket könnyebben át lehet hidalni. 65 A 8. ábra szerinti kivitelnél az f szorítóléc tj, t2 szorító felületein r,, r 2 mélyedések vannak, amelyekbe rugózó párnabetéteket lehet behelyezni. Ezzelszemben a 9. ábra szerinti f szorítólécnél a rugalmas deformálódási úgy biztosítjuk, hogy a szorítóléc üreges testként van kialakítva, és két rugózó Ui, u2 szára van, amelyeknek külső oldala képezi a ti, t2 szorítófelületet. Szabadalmi igénypontok: 1. Rögzítőszerkezet tűtartók pl. baretták rögzítésére fésülőgép körfésűjének tartószegmensein, azzal jellemezve, hogy a tartószegmens (a) egy-egy felfekvőfelületéből (g, g,, q) és egy felvihető szorítólécből (f) áll. (1969. II. 8.) 2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartószegmens (a) felfekvőfelületeit a szegmens egymáshoz csatlakozó lépcsőzetes kiugrásainak (b) falfelületei (g) képezik. (1969. II. 8.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tűtartók (c) munkahelyzetben tűvégeikkel (di) a lépcsőzetes kiugrások (b) alján (h) fekszenek fel. (1969. II. 8.) 4. Az 1. igénypont szerinti rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartószegmens (a) felfekvőfelületeit a tartószegmensbe annak kerületén hosszanti irányban egymástól egyenlő távolságban beeresztett horonyalakú mélyedések (b,) falai (g,, q) képezik. (1970. I. 17.) 5. A 4. igénypont szerinti rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy valamennyi horonyalakú mélyedés (bi) forgásirányban elülső fala (g,) lépcsőzetes kiugrással (p) van ellátva az egyik tűtartó (c) számára, míg a másik tűtartó a horonyalakú mélyedés aljára (hí) támaszkodóan van elhelyezve. (1970. I. 17.) 6. Az 1.-5. igénypontok bármelyike rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szegmens tengelyével párhuzamosan behelyezett szorítólécek (f) a besajtolás (x) irányában lefelé elkeskenyedően vannak kialakítva. (1969. II. 8.) 7. Az 1.-6. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szorítólécek (f) oldalsó szorítófelületei (ti, t2 ) rugózóan vannak kialakítva. (1970. I. 17.) 8. A 7. igénypont szerinti rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szorítólécek (f) üreges testként vannak kialakítva, és rugózó szárai (uj, u2 ) vannak. (1970. I. 17.) 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti rögzítőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szorítólécek (f) szorítófelületein (ti, tj) rugózó párnabetétek vagy rátétek vannak. (1970. I. 17.) 3
