164244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás beégethető szigetelőlakként felhasználható, öttagú imidgyűrűt tartalmazó pliésztergyanták előállítására

3 164244 4 diciándiamidnak hidrazinnal képzett és már említett reakciótermékeit tartalmazzák. A többi bekondenzált komponens, illetve a kiindulóanyag azonos lehet a technika állásához tartozó, ismert imid-csoportot tartalmazó poliésztergyantáknál alkalmazott komponensekkel. Ilyen tekintetben a hivatkozott szabadalmi leírásokra utalunk és mellőzzük az összes lehetséges reakciókomponens részletes felsorolását. A találmány szerinti eljárásnál kiindul óanyagként előnyösen a diciándiamidnak hidrazinnal képzett olyan reakciótermékeit alkalmazzuk, amelyek kb. 30 és 120 C° között állíthatók elő. Az ilyen típusú reakciótermékekből a bekondenzált mennyiség előnyösen kb. 10— 50 móli% a többértékű aminovegyületek és a diciándiamid-hidrazin reakciótermékeinek összsúlyára számítva. Előnyösnek bizonyult továbbá, ha a hivatkozott reakciótermékek előállítását úgy végezzük, hogy diciándiamidot és hidrazint 0,8 :1 és 1:5 közötti, különösen pedig 1:1 és 1 :1,8 közötti mólarányban, célszerűen valamely hidrazinnal elegyedő szerves oldószerben és/vagy vízben a fentiekben megadott hőmérsékleten reagáltatunk. A reakció eredményeképpen olyan oldathoz jutunk, amely a képződött reakciókomponensek előzetes izolálása nélkül a találmány szerinti poliészter gyanták gyártásánál felhasználható. Különösen előnyös olyan oldószerek kiválasztása, amelyek a többi kiindulóanyag reakcióját nem zavarják, illetve külön eltávolításuk nem szükséges. Ennek folytán a diciándiamid és hidrazin reagáltatásánál célszerű pl. többértékű alkoholok felhasználása, amelyek egyébként is további reakciókomponensként alkalmazásra kerülhetnek. A diciándiamid és hidrazin reakcióterméke nem feltétlenül kémiailag részletesen definiálható vegyület. A reakciótermék általában inkább több vegyület keverékéből áll, ennek ellenére a találmány szerinti célokra alkalmas. A diciándiamid és hidrazin mennyiségi arányainak és a reakciófeltételeknek kellő megválasztásával reakciótermékként előnyösen a 2 648 671 számú USA szabadalomból ismert 3,5-diaminotriazol-i(l,2,4) állítható elő. Ezenkívül a diciándiamidból és hidrazinból magasabb hőmérsékleten képződő piroguanazol i(Hoffmann, K. A. és Ehrhardt, O., Ber. dtsch. ohem. Ges. 45/12, 1912, 2731—2740 o.) is alkalmazható. A technika állása szerint legalább két ortohelyzetű karboxilcsoportot és legalább egy további funkciós csoportot tartalmazó karbonsavként előnyösen benzol-l,2,4-trikarbonsav (trimellitsav) és/vagy annak anhidridje használható. Ez a sav, illetve anhidrid célszerűen bevált a találmány szerinti eljárásnál is. A találmány szerinti eljárásnál ajánlatos a reakciót akként kivitelezni, hogy a legalább két orto-ihelyzetű karboxilcsoportot és legalább egy további funkciós csoportot tartalmazó többértékű karbonsavat először a diciándiamidból és hidrazinból képzett reakciótermékkel reagáltatjuk és az így kapott bisz-3,5-{karbonsavamido)-triazol-(l ,2,4)et és/vagy bisz-S^-^karbonsavimidoJ-triazol-(l,2,4)-et ezt követően reagáltatjuk a többi kiindulóanyaggal. Ennél a reakciónál intermedierként képzett, fent hivatkozott triazolok izolálás és tisztítás után vagy közvetlenül a reakcióoldat 5 alakjában reagáltathatok a többi kiindulóanyaggal a találmány szerinti poliészter gyanta előállítására. Ha a fentiek szerint karbonsavként a trimellitsavat, illetve ennek származékait (anhidrid és/vagy észter) használjuk, akkor a 3,5-10 -diaminotriazol^l,2,4-gyel történő reakciónál közbenső termékként a bisz-3,'5-(trimellitsavamido)-triazol(l,2,4)- és/vagy a bisz-3,5-<trimellitsavamido)-diazol-(l,2,4) képződik. Az utóbbi vegyületek kristályos anyagok, amelyek különö-15 sebb tisztítási műveletek nélkül nagy tisztaságban izolálhatok. A találmány tárgyát képező, fentiekben definiált poliésztergyanták előnyösen elektromos vezetők beégethető szigetelő lakkjainak, illetve 20 elektromos vezetőkön szigetelő bevonatok előállítására használhatók fel, oly módon, hogy az elektromos vezetőket valamely hőre keményedő lakkal bevonjuk és a bevont vezetőket magasabb hőmérsékletre hevítjük. Ez az eljárás az-25 zal jellemezhető, hogy lakkoldatként az előbbi definíció szerinti poliészter gyantát tartalmazó oldatot használjuk. A poliészter gyanták és/vagy a szigetelő bevonatok előállítása magasabb hőmérsékleten történő beégetéssel akként is vé-30 gezhető, hogy adott esetben ismert módon valamely használatos katalizátor és/vagy egyéb segédanyagok jelenlétében dolgozunk. A részletekbe menő felsorolást itt is mellőzzük, mivel ilyen típusú katalizátorok és/vagy segédanyagok 35 a bevezetőben hivatkozott, technika állásához tartozó szabadalmi leírásokban részletesen ismertetve vannak. Lehetséges továbbá a találmány szerinti előállított poliészter gyantáknak más gyantákkal való elkeverése is, és az ilyen 40 módon elkészített keverékekkel, illetve ezek oldataival beégethető szigetelőlakkokat lehet az elektromos vezetőkön kialakítani. A találmány szerint előállított, szigeteléssel ellátott elektromos vezetők az ismert poliészter-45 imid-gyanták jó tulajdonságaival rendelkeznek, ezekkel szemben azonban az eddigiekben nem megvalósíthatónak tekintett jóval nagyobb keménységgel, vagyis 7—8 H ceruzakeménységgel rendelkeznek. Az utóbbi tulajdonság meglepő 50 műszaki hatást eredményez, amelyet korábban a még fokozott hőállóságú szigetelőbevonatokkal sem lehetett elérni. A következő példák a találmányt közelebbről ismertetik. Az 1—7. példákban a találmány 55 szerinti poliésztergyanták előállítását részletezzük: 1. példa: 60 97,0 g (0,5 mól) dimetiltereftalát, 348,0 g (1,3 mól) triszH(2-hidroxietil)-izocianurát, 186,0 g (3 mól) etilénglikol 65 keverékét 30 g technikai minőségű krezollal 2