164235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridazinon-származékok előállítására
164235 122103 sz. csehszlovák szabadalmi leírás, 6 603 960 sz. holland szabadalmi bejelentés, 1 105 232 sz. NSZK szabadalmi leírás). A 3(2H)-2-arü-4,5-dibróm-piridazinonokat a diklór-származékokhoz hasonlóan állítják elő, 5 2,3-dibróm-2-formil-akrilsav segítségével. Az amino-bróm-származék az aminoklór vegyülettel azonos módon készíthető el. Az izomer tefmék képződésének lehetősége itt is fennáll. Találmányunk megoldja az említett nehézségeket 10 és több olyan felismerést tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy az irodalomban eddig nem ismert módon, de ugyanakkor lényegesen gazdaságosabb úton nyerjük 2-aril-piridazinonokat. Találmányunk tárgya ennek megfelelően eljárás 15 (I) általános képletű piridazinon-származékok (mely képletben X és Y jelentése halogénatom vagy amino-csoport, mimellett X és Y közül legalább az egyik halogénatom, A jelentése adott esetben egy vagy két halogénatommal, kis szénatomszámú 20 alkil-, kis szénatomszámú alkoxi-, nitro-, amino-, vagy hidroxi-csoporttal helyettesített fenil-csoport) előállítására a megfelelő dihalogén-formil-akrilsavból és amino-származékok előállítása esetén a kapott dihalogén-piridazinon-származékok aminálása útján 25 azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletű dihalogén-formil-akrilsavat (mely képletben X és Y jelentése azonos vagy különböző halogénatom) izolált formában vagy az előállításánál képződő reakcióelegy formájában alkalmazott 30 (III) általános képletű arilhidrazin-szulfonsav-alkálifémsóval reagáltatunk (mely képletben A jelentése az előzőkben megadott és Me jelentése alkálifématom), kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű klór-bróm-piridazinon-származékot (mely 35 képletben X és Y közül az egyik klóratomot és a másik brómatomot jelént) aminálószerrel történő kezeléssel a megfelelő (I) általános képletű amino-halogén-piridazinon-származékká alakítunk (ahol X és Y közül az egyik halogénatomot és a 40 másik amino-csoportot jelent), melyet kívánt esetben a reakcióelegyből izolálunk. Kiindulási anyagként előnyösen alkalmazhatunk (Illa) általános képletű vegyületeket (mely képletben Rx és R 2 azonos vagy különböző lehet és 45 jelentésük hidrogénatom, halogénatom, kis szénatomszámú alkil- vagy alkoxi-, nitro-, amino- vagy hidroxi-csoport). A „kis szénatomszámú alkil-csoport" kifejezésen egyenes vagy elágazóláncű 1-6 szénatomos alkilcsoportok értendők (pl. 50 metil-, etil-, n-propil-, izobutilcsoport stb.). A „kis szénatomszámú alkoxi-csoportok" ugyancsak egyenes- vagy elágazóláncúak lehetnek és 1—6 szénatomot tartalmazhatnak (pld. metoxi-, etoxi-csoport stb.). Különösen előnyösen alkalmaz- 55 hatunk Rj és R2 helyén hidrogénatomot, halogénatomot, nitro-csoportot vagy kis szénatomszámú alkücsoportot tartalmazó (Illa) általános képletű vegyületeket. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint Rj jelentése hidrogénatom, 60 vagy klóratom és R2 jelentése hidrogénatom, klóratom, brómatom vagy nitro-csoport. A (III) általános képletű vegyületekben Me jelentése előnyösen káliumatom vagy nátriumatom, különösen káliumatom. 65 A (II) általános képletű kiindulási anyagokban X és Y jelentése előnyösen klóratom vagy brómatom. Kiindulási anyagként előnyösen 2-klór-3-bróm-3-formil-akrilsavat, 2,3-diklór-3-forrnil-akrilsavat, 2-bróm-3-klór-3-formil-akrilsavat vagy 2,3-dibróm-3-formil-akrilsavat alkalmazhatunk. A (II) általános képletű kiindulási anyagok furfurol brómozásával és klórozásával állíthatók elő (2 588 852 sz. USA szabadalmi leírás). Találmányunk egyik alapja az a felismerés, hogy az (I) általános képletű dihalogén-piridazinon-származékok előállításánál arilhidrazin-szulfonsav-alkáliíémsók lényegesen előnyösebben alkalmazhatók, mint az ismert módszereknél felhasznált arilhidrazinok, illetve hidrokloridjaik. E kiindulási anyagok ugyanis az arilhidrazin-bázisoknál sokkal egyszerűbben és gazdaságosabban állíthatók elő. Az arilhidrazinok ugyanis az arilhidrazin-szulfonsav-alkálifémsókból külön reakció-lépésekkel állítandók elő, izolálásuk nehézségekbe ütközik és veszteségekkel jár. Ezzel szemben az arilhidrazin-szulfonsav-alkálifémsók - különösen a káliumsók - felismerésünk szerint igen egyszerűen és kiváló termeléssel izolálhatok, vagy izolálás nélkül tovább felhasználhatók. A (III) általános képletű szulfonsavsók alkalmazásának további előnye, hogy a reakcióelegyből tisztán, melléktermékmentesen különíthetők el és ezért további tisztítási műveleteket nem igényelnek. Ezzel szernben az arilhidrazin-bázisokat felhasználás előtt kristályosításnak vagy desztillációnak kell alávetni, minthogy sok bomlási terméket tartalmaznak. Az arilhidrazin-hidrokloridot tiszta állapotban csak gyenge hatásfokkal, sok veszteséggel lejátszódó átkristályosítás után nyerhetők. A (III) általános képletű kiindulási anyagok felhasználásának további előnyét a kitermelés nagyfokú javulása képezi. Az ismert eljárásokkal elérhető átlag 70%-os kitermeléssel szemben a találmányunk tárgyát képező eljárással 90% feletti kitermelés is biztosítható. A kitermelés javulásának magyarázata feltételezésünk szerint főként abban rejlik, hogy a reakció csak a komponensek teljes oldódása után indul be és eljárásunk segítségével a lényeges kitermelés-romlást eredményező és nehezen elkülöníthető zárványvegyületek képződése elkerülhető. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióját előnyösen vizes közegben, ásványi sav jelenlétében hajtűk végre. Ásványi savként előnyösen sósavat alkalmazhatunk, r l gyűrűzárást melegítéssel tehetjük teljessé. Eljárásunk különösen előnyös foganatosítási módja szerint a reakciót kb. 60 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezhetjük el. Célszerűen a reakcióelegy forráspontján dolgozhatunk. A gyűrűzárást kívánt esetben vízelvonószer alkalmazásával tehetjük teljessé. E célra kénsavat alkalmazhatunk. Az ily módon képződő (I) általános képletű dihalogén-vegyületet önmagában ismert módon (pl. a reakcióelegy hűtésével, majd szűréssel vagy centrifugálással) izolálhatjuk. A fenti módon kapott dihalogén-származékokat (melyekben X és Y közül az egyik klóratomot és a másik brómatomot jelent) — adott esetben a reakcióelegyből történő 2
