164222. lajstromszámú szabadalom • Kollektív tanitógép
3 164222 4 - egy információforrás - például magnetofon -melynek műsorát valamennyi tanuló egyidejűleg hallgatja, - több információforrás — például magnetofon — melyek műsorai közül a műsorokat izoláltan — például fejhallgatón át — hallgató tanár vagy tanulók csatornaválasztó kapcsolókkal választanak, - több információforrás, melyek közül csak az a csatorna dolgozik, amelynek műsorára a tanulók válaszai alapján képzett kollektív jellemző — például osztályzat — alapján szükség van, ez lényegében a kollektív tanítógép definiciója. A kollektív tanítógépre példa a 153 679 lajstromszámú magyar szabadalommal védett MAGNOCORR. „A találmány tárgyát képező tanítógép hangrögzítő berendezés — célszerűen magnetofon - segítségével tart előadást. A programozott tanítási módszer alapján szerkesztett tananyag tételei közben kérdések, és a kérdésre adható egy helyes és néhány, többé-kevésbé helytelen felelet hangzik el, melyekre a hallgatók a megfelelő választ a helyes felelet jelével egyező gomb megnyomásával adhatják meg. A kérdésfeladás célja - a hallgatóknak az előadás menetébe történő aktív bekapcsolódásán túlmenően — az, hogy a készülék ezáltal szerezzen tudomást a hallgatóság pillanatnyi ismeretszintjéről, arról, hogy az előadás eddig elhangzott részét mennyire értették meg. A készülék a kapott helyes feleletek száma alapján a hallgatóságot „minősíti" és az eredmény, valamint a tételsorozat pillanatnyi helyzetének ismeretében az előadást a szükséges nehézségi fokon és sebességgel folytatja. Ilymódon az elhangzó előadás sebessége és felépítése a hallgatóság reakciójának lesz függvénye, miáltal elérhető a programozott tanítógépekre jellemző egyéni sebességű előrehaladás, de nem az egyed, hanem az egyedek összességének aktivitása alapján." (3. hasáb, 33-58 sor) Amint az idézetből is kitűnik, a kollektív tanítógép csak az osztálytanítás korlátain belül segíti az oktatást, nem teremti meg az egyéni képességekhez való alkalmazkodás lehetőségét. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a 157 205 lajstromszámú magyar szabadalommal védett modell programozási rendszerű univerzális tanítógép. A berendezés egyik változata csoportos oktatásra használható. Ez a készülék egyebek között központi vezérlő berendezést (22. hasáb 43. sor) és több központi információforrást, valamint tanulónként egy-egy —lényegében egyéni tanítógéppel egyező — egyéni információforrást tartalmaz (26. hasáb, 36 sortól 27. hasáb 9. sorig). A központi programot a vezérlő berendezés által meghatározott ritmusban valamennyi tanuló egyidejűleg kapja, azonban a feladatmegoldást a tanulók már az egyéni képességeik szerint végzik saját eszközkészletükkel. Mindezek mellett „biztosítani kell, hogy csoportos oktatás esetén a tanulók az egyedi, egyéni munka alkalmával is együtt haladjanak, viszonylag egyidőben oldják meg a különböző pedagógiai feladatokat." (29. hasáb, 13-17. sor.) A szabadalmazott berendezésnél ezt úgy érik el, hogy a vezérlőberendezés működését — s ezáltal a központi program folytatását — valamennyi tanuló feladatmegoldó munkájának befejezésétől teszik függővé az egyes tanulók sorbakapcsolt árammegszakítói (29. hasáb, 29-30. sor) által. 5 Ez a készülék tehát más megfogalmazás szerint tanulónként egy-egy egyéni oktatógépet tartalmaz, ahol az eltérő tanulási sebességből eredő s korábban már ismertetett problémákat azáltal hidalja át, hogy a tanulás ritmusát meghatározó !0 központi program vagy központi vezérlő berendezés működését a leglassabban dolgozó tanuló előrehaladási sebességéhez köti! A központi információforrások ismeretanyaga ugyanakkor minden tanulóhoz egyformán jut el, egyéni differenciálás 15 nélkül. „Problémaként vetődik fel azonban a tanulók haladási üteme, valamint az előképzettségből és a tehetségek különbözőségéből adódó problémák megoldása." (31. hasáb, 5-8. sor.) A csoport-2o oktatás a feladatot úgy igyekszik megoldani, hogy a csoportban tanuló minden egyes embernek a munkáját kvantitatíve elemzi: méri, hogy az egyes feladatok megoldására mennyi időt fordítottak, méri, hogy mennyi időt kell várakozniuk, 25 összehasonlítja, hogy mennyi idő szükséges a különböző nehézségi feladatok megoldásához stb. Ennek az elemzésnek az alapján — és az elemzés alapját képező regisztrálás alapján — azokat a tanulókat, akik viszonylag azonos időtartam alatt 30 oldották meg a különböző feladatokat (figyelembevéve a várakozási idők paramétereit is), egy csoportban helyezi el. (31. hasáb, 20-33. sor.) Ez a részlet rávilágít az ilyen rendszerek több alapvető fogyatékosságára. Az egyik probléma az, 35 hogy csak az időtől és a „várakozási idők paramétereitől" teszi függővé a csoportbeosztást, s nem veszi figyelembe a megoldások tartalmában jelentkező - sokkal fontosabb - különbséget. Pedagógiai szempontból nagyon hiányzik, hogy az 40 ismeretközlés menetét nem teszi egyénivé, az individualizálás csak a feladatmegoldásokra terjed ki. A legjellemzőbb fogyatékosság pedig az, hogy a gyakorlatban ez a csoportbeosztás nem valósul meg. 45 A hagyományos iskolai gyakorlatban a csoportbeosztás azt jelentené, hogy óránként vagy naponként mérnénk és értékelnénk a párhuzamos csoportokban - osztályokban - tanulók munkáját, s az eredményektől függően időszakonként végre-50 hajtanánk a tanulók átcsoportosítását. A modell programozási rendszerű univerzális oktatógép a mérést visszacsatolás útján, a regisztrálást fényérzékeny anyaggal dolgozó szerkezettel végzi. 55 „A fényérzékeny anyagon az egymás után következő jelzések végpontjai és a következő jelzések kezdőpontjai között üresen maradó helyek mutatják, hogy mennyi időt fordított a tanuló az adott feladat megoldására." (32. hasáb, 53-57. 60 sor.) „A szerkezet hosszabb-rövidebb ideig tartó működtetésének eredményeként a csoportoktatásban résztvevő tanulókból kialakíthatjuk azokat a legmegfelelőbb optimális csoportokat..." (33. hasáb, 65 15-18. sor.) 2
