164193. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás magas forrpontú észterek tisztítására

164193 3 4 fát nyomainak jelenléte a magas forráspontú észter fajlagos ellen állóképességének romlását eredményezi. Ilyen vonatkozásban a vegyes szulfát annál hátrányosabb, minél felületaktívabb, vagyis minél több szénatomot tartalmaz, mert annál nehezebb eltávolítani. Valamivel nagyobb mennyiség esetén a vegyes szulfát ezenkívül a lágyítóként felhasznált észter instabilitását és bomlását okozza az ilyen lágyítókat tartalmazó műanyagmasszák feldolgozása közben fellépő hő hatására. A találmány célja, hogy lehetővé tegye a sav vagy savanhidrid és alkohol fentebb ismertetett módon kénsav jelenlétében végzett észterezéséből származó nyers reakcióelegyben levő alkilhidrogénszulfát bomlását, A találmány értelmében az alkilhidrogénszulfátot melegítéssel hidrolizáljuk víz jelenlétében az észterezési reakcióból származó nyers elegyben, a szokásos semlegesítési kezelés és az észter vizes mosása előtt. A találmány szerinti módon végzett kezelés az alkilhidrogénszulfátot visszaalakítja kénsavvá és alkohollá, és így vizes kénsavas fázis képződését eredményezi. Ezt a fázist el lehet különíteni az észter-fázistól dekantálással. vagy pedig közvetlenül semlegesíteni lehet az észterfázis jelenlétében. Az utóbbi esetben semleges alkálifémszulfát képződik, amely nem okoz emulzió-képződést, és kedvez a dekantálásnak. Ez a semleges szulfát nagyon könnyen elkülöníthető vizes oldata alakjában. Emellett kis mennyiségek esetén gyakorlatilag nem befolyásolja az észter fajlagos ellenállását és hőstabilitását. Így a találmány szerinti módon járva el, az alkilhídrogénszuliát mennyiségének megfelelő alkohol-veszteség nagyrészt kiküszöbölődik, aminek gyakorlatilag az a következménye, hogy elkerüljük a vegyes alkil-alkáiífémszulfát képződését. Ennek megfelelően az emulgálódás folytán bekövetkező termék-veszteségek és a művelet közben fellépő időveszteségek elkerülhetők vagy legalábbis lényegesen csökkenthetők. Ezen túlmenően a találmány szerinti eljárás általában nagyobb hőstabílitást biztosít az észter számára, és dielektromos célra felhasznált lágyító észterek esetén nagyobb fajlagos ellenállást biztosít. A gyakorlatban a találmány szerinti eljárás egyszerűen úgy folytatható le, hogy a nyers észterezési terméket, amely az elbontandó alkilhidrogénszulfátot tartalmazza, megfelelő hőmérsékleten elegendő ideig bensőleg érintkeztetjük vízzel. A víz mennyisége a szerves fázis menynyíségéhez viszonyítva előnyösen meghaladja az 1 térf.%-ot, és nem haladja meg az 50 térf.%ot. A legkedvezőbb mennyiségek 2 térf.% és 15 térf.%. közé esnek. Az eljárást előnyös 80 C° és 150 C° közötti hőmérsékleten lefolytatni, kb. 300 Hgmm és kb. 10 bar abszolút nyomás alatt. Ilyen körülmények között az alkilhidrogénszulfát hidrolízise általában 85—100% mértékben megy végbe, kb. 10 másodperc és kb. 90 perc közötti idő alatt. Ezt követően elegendő a benső érintkezést megszüntetni, amit követően a vizes fázis, amely a hidrolízis reakció révén felszabadult kénsavnak lényegileg a teljes mennyiségét tartalmazza, egyszerű dekantálással könynyen elkülöníthető az észter-fázistól, ill. a szerves fázistól. A megoszlási hányados, amely az 5 alábbi törttel fejezhető ki: kénsav-koncentrácíó a vizes fázisban kénsav-konoentráció az észter-fázisban legalább 15 : 1 értékű, és meghaladhatja akár a 40 ; 1 értéket is. Az elkülönített észter-fázisban megmaradó csekély savasságot azután minden nehézség nélkül semlegesíteni lehet a szokásos módszerekkel. Miként fentebb említettük, arra is lehetőség van -— és ez gyakran sokkal egyszerűbb —;

hogy mindkét fázist együtt semlegesítsük.. Kis mennyiségű, pl. 2 térf.% nagyságrendű vízzel dolgozva lehetőség van arra, hogy viszonylag magas kénsav-tartalmú, akár kb. 25 súly% kénsavat tartalmazó vizes fázist kapjunk. Ezt a vizes kénsavas fázist közvetlenül vissza lehet vezetni az észterező zónába, és így csökkenteni lehet a savat vagy sót tartalmazó oldatok eltávozó mennyiségét. Általában az alkilhidrogénszulfáí kb. 80%-os hidrolízise elegendő ahhoz, hogy gyakorlatilag kiküszöböljük a dekantálással kapcsolatos nehézségeket es az emulgálódás révén fellépő vesztesegeket még rendkívül kényes esetekben, így pl. decil- és magasabb észterek esetében is. A találmány szerinti eljárás azonban azt is lehetővé teszi, hogy az alkilhidrogénszulfátnak ezt a hidrolízis-sebességét lényegesen túlhaladjuk anélkül, hogy a kívánt karbonsavészter jelentős hidrolízist szenvedne. A találmány szerinti eljárás foganatosítására használt készüléknek természetesen olyan anyagokból kell készülnie, amelyek nagyon forró vizes kénsav által okozott korróziónak is ellenállnak, és megfelelő konstrukcióval biztosítani kell a folyékony -fázisok bensőséges érintkezését. A találmány szerinti eljárást mind szakaszosan, mind folytonosan meg lehet valósítani. Szakaszos üzem esetén dolgozhatunk például olyan Grignard-típusú készülékben, amely belül ólommal, üveggel vagy zománccal van bevonva, és rendelkezik a szokásos keverő, melegítő, desztilláló, gőzkondenzáló, a kondenzátum egy részenek, refluxolására szolgáló és a maradék kiürítésére szolgáló szervekkei. Az üzem közben ledesztillálő anyagok víz és olyan szerves folyadékok, amelyek főleg az észterezési reakcióból származó alkohoilfeieslegből és az észterezés alatt a víz elragadására használt anyagból állnak. Ezek a szerves folyadékok, valamint a víz részben elvezethetők és részben refluxolhatók. A folytonos eljárást előnyösen olyan reaktorban valósíthatjuk meg, amelyen a reagenseket (nyers észter és víz) egyenáramban vagy ellenáramban vezetjük keresztül, miközben benső érintkezésben tartjuk őket a kívánt üzemi körülmények között, a szokásos technológiával, 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2