164161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kardenolidglikozidok előállítására
164161 A 3 4 előnyösen diazometannal híg sav vagy Lewis-sav jelenlétében iners oldószerben szobahőmérsékleten végezzük, és néhány órán belül lezajlik. Híg savként például tetrafluorobórsavat, Lewis-savként alumíniumizopropilátot, vas (Ill)-kloridot, bórsavat vagy bórsav-trialkilésztert, iners oldószerként célszerűen metilénkloridot,dimetilformamidot vagya kettő keverékét használjuk. A II képletű vegyület alkilhalogeniddel vagy dialkilszulfáttal való reakcióját a szokásos módon végezzük; a vegyületből 1-2 egyenértéknyi mennyiséget használunk, adott esetben egy savmegkötőszer, előnyösen báriumhidroxid vagy báriumoxid hozzáadásával. c) A II képletű vegyület ketálozását egy alifás ketonnal való reagáltatásával, előnyösen azonban a megfelelő alifás keton dialkoxiketáljával, különösen a dimetoxiketáljával való átketálozással végezzük. A ketálozást katalitikus mennyiségű sav, például p-toluolszulfonsav vagy hidrogénklorid jelenlétében, adott esetben nyomnyi mennyiségű víz jelenlétében iners oldószerben végezzük. Oldószerként maga a megfelelő dialkoxiketál vagy a megfelelő szabad keton szolgálhat, mégis más iners szerves oldószert, például egy aromás szénhidrogént is alkalmazhatunk. A reakciót előnyös szobahőmérsékleten végezni, így a reakció néhány óra alatt lezajlik. A szabad alifás ketonnal való reakciót vízelvonószer jelenlétében szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten, előnyösen 20 és 30 C° között és adott esetben iners szerves oldószer jelenlétében végezzük. Vízelvonószerként előnyösen vízmentes rézszulfátot használunk, de más vízelvonószerek, például sósav, p-toluolszulfonsav, Lewis-savak, például bórtrifluorid-éterát vagy cinkklorid, valamint savas ioncserélők, például Dowex 50 is használhatók. Iners oldószerként például egy aromás szénhidrogént használhatunk, előnyösen mégis a reagáltatott keton feleslegét használjuk oldószerként. A kiindulási anyagként használt II képletű vegyületet a 3j3-[0<3,4-di-0-acetil-/3-D-digitoxozii)(i -*4)-0-(3-0-acetil-/3-D -digitoxozil)-( 1 ->4)-(3-0-acetilß-D-digjtoxozil)[-3j3,120,14|3,] 2í-tetrahidroxi-21-(2-dietilfoszfono- 2-fluor-acetil)-20-oxo- 50-pregnán bázj» jelenlétében végzett gyűrűzárásával és az acetjkSoportok ezt követő lehasításával állítjuk elő. Az új vegyületeknek értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak, különösen pozitív inotrop szívhatást mutatnak. Ezenkívül nagyon kedvező az orális reszorpcióhányaduk, és kedvező a hatástartamuk, ami csökkenti a felhalmozódás és az intoxikáció veszélyét. Példaképpen megvizsgáltuk az A 22-fluor-3"'-acetil-digoxint, B 22-fluor-3'", 4"'-izopropilidén-digoxint és C 22-fluor-3'",4"'-ciklopentilidén--digoxint, összehasonlítva a D a-acetil-digoxinnal és E digoxinnal. 1) A vizsgált szívglikozidok hatáserősségének 5 meghatározása a a Na+ /K + -kicserélődés mérésével az emberi vörös vértestekben. A módszer elve 10 Emberi vörös vértestekben a vértesteken belüli K+ -koncentráció mintegy 22-szerese, az Na + -koncentráció csak 0,15-szöröse a koncentrációnak a plazmában. A vér hidegen való tárolása során a vörös vértestek K+ ionokat adnak le, és Na + 15 ionokat vesznek fel. 37 C°-on való néhány órai tároláskor a transzport-mechanizmus ismét aktiválódik, a vértestek K+ ionokat vesznek fel, és Na + ionokat adnak le. Ezt az aktív ionvándorlást a szívglikozidok gátolják, és a gátlás mértéke a 20 vértesten belüli Na*/K+ hányadossal meghatározható [lásd HJ.Schatzmann: „Naunyn-Schmiedeberg Archiv" 263, 12 (1969)]. A módszer végrehajtása 25 Az egészséges véradóktól vett vénás emberi vért a pungáló kanülből heparint tartalmazó lombikban felfogtuk, és a következő órában centrifugáltuk. A vörös vértestek egyszeri mosása után a lombikot 30 45 haematokiitnak megfelelő Tyrode-oldattal feltöltöttük, és a vértestszuszpenziót 4-6 C°-on tároltuk. Négy-öt nap múlva centrifugáltuk, és a kiöntendő Tyrode-oldat helyett friss hideg Tyrode-oldatot adtunk hozzá, 1 ml vérre 2 mg glukózt számítva. 35 3 ml-es mintához a vizsgálandó anyag alkoholos oldatából 0,1 ml-t adtunk, majd 4 órán át 37 C°-on vízfürdőben inkubáltuk. Ezután centrifugáltuk, a Tyrode-oldatot kiöntöttük, és a vörös vértesteket kétszer gyorsan jéghideg kolinklorid-40 oldattal (310mmól/liter) mostuk, desztillált vízzel hemolizáltuk, és megfelelő további hígítás után az oldat Na+ és K tartalmát lángfotométerrel meghatároztuk. Az anyagmintákon kívül három Tyrodeoldatban lévő vörös vértest-mintában (37 C°-on 45 végzett inkubálás nélkül) kolinklorid-oldattal való mosás után meghatároztuk az Na+ és K + tartalmat (0 kontrollérték); 2-2 mintához 0,1ml 48%-os alkoholt adtunk, és az elektrolittartalmat az anyagmintához hasonlóan 4 órás 37 C°-on végzett 50 inkubálás után meghatároztuk (4 kontrollérték). Minden mintának kiszámítottuk az Na+ /K + hányadosát. Az átlagos 0 kontrollértéket az Na+ /K + kicserélődés 100%-os gátlásának, a 4 kontrollértéket 0%-os gátlásának vettük. Az anyagmintára 55 kapott hányados és a 4 kontrollértékre kapott hányados különbségét a 0 és 4 kontrollértékek közötti különbség százalékában számítottuk ki. Kiértékelés 60 Egy koordináta-rendszerben a lineáris ordinátán a százalékos gátlást, a logaritmikus abszcisszán a koncentrációkat ábrázoltuk. A mérési pontokon át egyenest húztunk, és ebből grafikusan meghatároz-65 tuk az 50%-os gátlási koncentrációt (HKS0 ). A 2
