164154. lajstromszámú szabadalom • Vákuumos szűrési üzemeljárás és berendezés
164154 7 8 nyomását a 11 szelep beállításával a kívánt mértékre szabályozhatjuk. Ez a nyomás a lepény struktúrájától függően választandó pl. 0,5-1,5 att. nyomás között változtatandó. A 12 légtartályon a 11 nyomás szabályozó szeleppel azonos szerkezetű 13 biztonsági szelep van alkalmazva. A lefúvó berendezés 12 légtartályának térfogatát úgy kell méretezni, hogy a dinamikus jellegű levegőimpulzussal végrehajtott lepénylefúvatás után a 12 légtartály csökkent nyomásával még a szűrővászon levegővel történő tisztítását is elvégezze. A 10 légsűrítő teljesítményét úgy kell megválasztani, hogy a 12 légtartályt két lefúvatás közötti időben a lepénylefúvatáshoz szükséges nyomásra mindig folyamatosan és a 11 szelep hatására automatikusan feltöltse. Az 5 szűrő fordulatszámváltozása mellett is a lepény lefúvatását mindig a szűrő egy meghatározott helyzetében kell elvégezni. E követelményt a szűrőtengellyel összeépített és a szűrő forgásával szinkron dolgozó mechanikus, vagy elektromos 14 helyzetérzékelő elégíti ki, mely a 15 impulzusadót működteti. Az impulzusadótól a jel a 16 időtaghoz fut be, mely a 12 légtartályból a szűrő 5a elosztó fejébe áramló sűrítettlevegő beömlését szabályozó 17 vezérlőszelepet a lepény struktúrájától függően előre meghatározott időtartamig nyitja, ill. zárja. A levegőbefúvás időtartamát — a gazdaságosság szemelőtt tartása miatt - a fordulatszámtól nem függő menetrendi vezérléssel célszerű megoldani. A 16 időtag szerkezete, ill. működési módja lehetőséget nyújt ugyanis arra, hogy a lefúvást késleltetve indíthassuk meg, időtartama tág határok között változhasson, dinamikus legyen, szükség esetén több léglökéssel pulzáljon. Ezen utóbbi megoldás különösen nehezen lefújható lepényeknél — amilyen a kommunális és egyéb organikus eredetű szennyvizek biológiai kezelése utáni maradékának szűrésénél - alkalmazható előnyösen. Ezeknél az anyagoknál a szűrési teljesítmény 1-2 kg/m2 , óra és 10-15 kg/m 2 óra értékek közé esik, a lepényvastagság pedig ezen értékeknek megfelelően 2—3 mm-nél kezdődik. Ilyen lepények lefúvását csak a találmány szerinti megoldással sikerülhet megvalósítani. Az eddigi ismert hagyományos megoldásokkal a lepény 50%-át sem lehet eltávolítani a szűrőről, annak kis vastagsága és kis nyírószilárdsága miatt. A szűrőfelület megfelelő tisztulásának hiányában az ismert szűrők általában közbeiktatott vászonmosással és ennélfogva szakaszosan üzemeltethetők. A találmány szerinti berendezésnél külön szerkezeti elemek felhasználása nélkül légöblítéssel biztosítva van a szűrővászon tisztítása. Ezt egyrészt úgy érjük el, hogy a lepényt az egész szűrőfelületről egyenletesen eltávolítottuk, másrészt a lefúvás időtartamát a lepényeltávolítás után a követelménynek megfelelően tovább is fenntarthatjuk. A lefúvó levegő nyomását pedig a szükséges nagyságúra lehet szabályozni. C) Szűrletvízkezelés hagyományos vákuumzár nélkül. A vákuumszűrő berendezéseknél — mint ez közismert — a vákuumszivattyúk nyomáskülönbséget létesítenek a szűrő külső és belső tere között és ennek hatására a kisebb nyomású tér irányában folyadékáramlás jön létre. Ez a 5 vákuumszűrés alapelve. A berendezések tartós működtetésénél meg kell akadályozni, hogy a szennyezést is tartalmazó folyadék - az ún. szűrlet — a vákuumszivattyúba kerüljön, mert azt megrongálja, ezért a szűrő és a vákuumszivattyú 10 közötti vezetékbe szűrletvíz leválasztót építenek be. Ezen edényekből a hagyományos szűrésnél alkalmazott vákuumnak megfelelően nagy szerkezeti magasságú barometrikus ejtőcsöveken keresztül 15 folyamatosan ürítik le a szűrlet folyadékot. A szűrlettartályban levő folyadéktükör és az elvételi szint a gyakorlatban alkalmazott vákuum értékének megfelelően 8-10 m szintkülönbséget kíván meg. Ez a kényszerű megoldás nagymér-20 tékben emeli a szűrőüzem beruházási költségét, mert vagy a szűrőt kell ilyen magasra építeni, ill. elhelyezni, vagy ennek ellentétjeként ilyen mély zsomptartályt kell kiképezni. Ezen hátrány és ezzel járó költségek csök-25 kentését a találmány kettős, vagy több terű szűrlettartály kialakításával és alkalmazásával valósítja meg. A találmány szerint a 18 vákuumszivattyú a kettős 20 szűrlettartályban a 19 vákuumvezetéken 30 át létrehozza és folyamatosan biztosítja a szűréshez szükséges vákuumot. A szűrlettartály két, egymástól vízzáróan elválasztott 20a és 20b részre van osztva. E két tartályrészt - később ismertetett módon - a 21 vezetéken keresztül a 35 vezérelt 22 zárószerkezet köti össze. Az alsó 20b tartályrészben a 26 szintérzékelő van berendezve. A szűrési folyamatnak megfelelően a fennálló vákuum hatására a szűrőközegen keresztül a szűrlet a szűrő 5a elosztófejével összekötött 40 csövön át a szűrlettartály felső 20a részébe folyik és nyitott állású 22 áteresztő szerkezeten át gravitációs erőhatásra lefolyik a tartály alsó 20b részébe. A folyamat alatt a 20 szűrlettartályra épített 23 ürítőszelep szerkezet és a 24 levegőz-45 tető szerkezet zárt állapotban vannak. A szűrlettartály alsó 20b részébe beépített 26 szintérzékelő a szűrlet szintjének alsó és felső véghelyzetében ellenőrző jelet ad a 27 vezérlő szervnek és ennek rendelkező jelére a vezérelt 22, 23 és 24 záró-50 szerkezetek állást változtatnak. Ennek következtében a megtelt alsó 20b tartály esetén a 26 szintérzékelő jelére a 22 áteresztő szerkezet zár, majd ezt követően némi késleltetéssel a 24 levegőztető szerkezet és a 23 55 leürítő szerkezet nyit. A műveletek megtörténte után a szűrlet a 20a felső tartályfélbe folyamatosan tovább gyűlik, a 20b alsó tartályrészből pedig - a 24 levegőztető szerkezet nyitását követő vákuum megszűnése után — a nyitott 23 60 leürítő szerkezeten keresztül távozik. Az alsó tartályrész leürülése után a 26 szintérzékelő ismét ellenőrző jelet ad a 27 vezérlő szervnek, melynek jelére a 22, 23 és 24 szerkezetek ismét állást változtatnak, úgy hogy a 22 áteresztő szerkezet 65 kissé késleltetve nyisson. A 20 tartály részeiben 4
