164138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált kinobenzoxazepin-3-onok előállítására

3 164138 4 Ha az V általános képletű kiindulási vegyület képletében n' értéke 1, és a kiindulási vegyület képletében X egy 6- vagy 7-től eltérő helyzetben levő szubsztituenst jelöl, akkor a ciklizálás a 6-helyzetbe irányul, és így az I általános képletű vegyületekhez jutunk. Ha az V általános képletű kiindulási vegyületek képletében n' értéke 1, és Y a 3-helyzetben orto-para-helyzetbe irányító szubsztituenst jelöl, és n értéke 0, akkor a ciklizálódás a 6-helyzetbe irányul, és így I általános képletű vegyületekhez jutunk. Ha n és n' értéke 0, vagyis egyik aromás gyűrű sem tartalmaz szubsztituenseket, akkor I általános képletű vegyületekhez jutunk. Az V általános képletű kiindulási karbonsavak többféle módszerrel készíthetők. Az egyik módszer szerint egy XII általános képletű vegyületet akrilnitrillel reagáltatva egy XIV általános képletű vegyületet állítunk elő - ebben a képletben X, Y, n és n' a fenti jelentésűek -. Ezt a reakciót oldószerként a nitril feleslegében végezzük. A reakcióhőmérséklet 0 és 100 C° között változhat, előnyösen 0 és 75 C° között van. A reakció gyorsan lezajlik, ha katalizátorként kevés (legfeljebb 1%) erős bázist, például nátriumhidroxi­dot, nátriummetoxidot, kálium-tercbutoxidot vagy benziltrimetilammóniumhidroxidot (Triton—B-t) használunk. Egy másik eljárás szerint az V általános képletű vegyületek előállítására egy XIV általános képletű vegyületet szobahőmérsékleten egy hidrogénhaloge­nid alkoholos oldatával, például metanolos vagy etanolos hidrogénklorid oldattal reagáltatunk, ami­kor is egy XV általános képletű észtert kapunk -ebben a képletben Y, X, n és n' a fenti jelentésűek, és R' kevés szénatomos alkilcsoportot jelent —. A XV általános képletű vegyületeket egy alkálifémhidroxiddal, például nátriumhidroxiddal, lítiumhidroxiddal stb. elszappanosítva a kívánt V általános képletű karbonsavakhoz jutunk. A kiindulási anyagok megfelelő sóik formájában használhatók, amint az nyilvánvaló a szakmában jártas ember előtt. Az I és II, valamint a III és IV általános képletnek megfelelő szerkezetű tetraciklikus keto­nok előállításával és szerkezetével kapcsolatos ismereteket R. B. Petigara és H. L. Yale írják le a J. Heterocyclic Chem. 8, 455-463 (1971) közleményben, elsősorban a 456—459. oldalon. Az I és II általános képletű új vegyületek hatásosak mikroorganizmusok ellen, és állatokkal, például egerekkel, patkányokkal, kutyákkal, ten­gerimalacokkal végzett kísérletekben alkalmasnak bizonyultak Trichomonas vaginalis, Trichomonas foetus, Staphylococcus aureus, Salmonella schottmuelleri, Klebsiella pneumoniae, Proteus vulgaris, Eschrichia coli, C. albicans vagy Tricho­phyton mentagrophytes organizmusok által okozott fertőzések leküzdésére. Az I és II általános képletű vegyületek vagy ezek keveréke például perorálisan napi 5—25 mg/kg mennyiségben, 2—4 részre osztva alkalmazhatók. A vegyületek a szokásos módon 10—250 mg ható­anyagot tartalmazó tabletták, kapszulák vagy elixirek formájában készíthetők ki olymódon, hogy a hatóanyagot a szokásos töltőanyagokkal, hordo­zókkal, kötőanyagokkal, védőanyagokkal, izesítők-5 kel stb. a gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően összekeverjük. A vegyületek helyileg is használha­tók, például dermatophytosis kezelésére 0,01 -3 s% koncentrációjú kenőcs vagy krém formájában. 10 E vegyületek felületi fertőtlenítőszerként is használhatók. E célból a vegyületek bármelyike 0,01—1 s% arányban iners szilárd anyagban vagy folyadékban, például vízben diszpergálható, és por vagy permet formájában alkalmazható. A vegyüle-15 tek például szappanba vagy más tisztítószerbe, például szilárd vagy folyékony detergensbe, deter­gens kompozícióba is bedolgozhatok, és például általános tisztítószerként, tejüzemi helyiségek vagy készülékek vagy élelmiszerek kezelésére és feldol-20 gozására használt készülékek tisztítására használha­tók. A következő példák szemléltetik a találmányt. Valamennyi hőmérsékleti adatot Celsius-fokban 25 adunk meg. 1. példa: 30 3H,8H-Kino[ 1,8-a,b][4,1 ]benzoxazepin-3-on a) 5,1 l-Dihidro-dibenz[b,e][l,4]oxazepin­-5-propionsav 35 30,4 g 5,ll-dihidro-dibenz[b,e][l,4]oxazepint 90 ml akrilnitrilben szuszpendálunk, és a szuszpen­ziót 0—5°-ra hűtjük, majd hatásos keverés és hűtés közben 0,9 ml Triton-B-t adunk hozzá. A szuszpenzió homogénné válik, és a hőmérsékletet 40 10°-ra emelve vörös színű oldatot kapunk. A reakciókeveréket szobahőmérsékletre hagyjuk mele­gedni, majd 1 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk. Az akrilnitril feleslegét vákuum­ban ledesztilláljuk, a maradékhoz vizet adunk, a 45 terméket szűréssel elválasztjuk, szárítjuk, porítjuk, majd ötször 400 ml dietiléterrel extraháljuk. A dietiléteres kivonatot vízmentes magnéziumszulfá­ton szárítjuk, és 250 ml térfogatra bepároljuk. A fehér kristályos vegyületet szűréssel elkülönítjük. A 50 szűredéket ismét bepároljuk. 138-139,5° olvadás­pontú 5,1 l-dihidro-dibenz[b,e][l,4]oxazepin-5-pro­pionitrilként azonosított terméket kapunk. 5,0 g 5,ll-dihidro-dibenz[b,e][l,4]oxazepin-5-propionitrilt 80 ml vízmentes dioxánban oldunk, és 55 55 ml 30%-os metanolos hidrogénklorid oldatot adunk hozzá. Az oldatot 72 órán át keverjük, 2 ml vizet adunk hozzá, majd 30 ml-re koncentráljuk, szűrjük, és a szűredéket bepárolva 70—72 olvadáspontú 5,ll-dihidro-dibenz[b,e][l,4]oxazepin-60 5-propionsav-metilésztert kapunk. 5 g így készült metilésztert 440 ml metanolban oldunk, hozzáadjuk 1,1 g káliumhidroxid 60 ml vízzel készített oldatát, és a reakciókeveréket 4 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd 65 vákuumban bepároljuk. A maradékot 120 ml 2

Next

/
Thumbnails
Contents