164073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirogénmentes plazmapótló előállítására - hidroxietilkeményítő alapú km

7 164073 8 sérülésének. Ha 75 000 molekulasúlyú klinikai dextránt juttatunk nagy mennyiségben (100 ml/kg) intravénásán házinyúlba, akkor a vese (N kép) és máj (0 kép) szöveti sérülése észlelhető. Azonos mennyiségű hidroxietilkeményítő-készítmény (7. példa) intravénás beadása után nem észlelhető a vese (L) és a máj (M) sérülése (11. ábra). i) Anafilaktikus reakció Dextránra patkányok és egerek anafilaktikusan ödéma keletkezésével és erythemaval reagálnak lábukon, fülükön és orrukon. Dextrán előtt agart befecskendezve anafilaktikus és purpuras reakció is mutatkozik. Kutatók kiemelik a fehér vérsejtek hisztamint leadó szerepét. Kísérletet végeztünk a 7. példa szerint készült hidroxietilkeményítő és agar befecskendezése okozta anafilaktikus reakció előfordulása lehetőségének tisztázására patkányon és egéren. Dextrán intravénás injekciója súlyos akut anafilaktikus gyulladást okozott patkány és egér fülén, orrán és farkán. A 7. példa szerint készült hidroxietilkeményítő-készítménnyel nem mutatkozott ilyen gyulladás. Azonkívül anafilaktikus purpura mutatkozott dextrán előtt beadott agar hatására patkányok és egerek lábán, fülén és farkán. A 7. példa szerinti készítménnyel és agárral befecskendezett állatoknál nem mutatkozott anafilaktikus purpura. Ebből arra lehet következtetni, hogy a 7. példa szerinti készítmény nem okozza az adott körülmények között hisztamin leadását fehér vérsejtekből. Immunogenitás Házinyulak, tengerimalacok és egerek dextránvagy 7. példa szerinti készítmény-injekciókat kaptak teljes Freund-féle adjuvánssal. Minden kivéreztetésből származó szérumot megvizsgáltunk passzív anafilaktikus reakcióra bőrön. Arthus reakciót is végrehajtottunk nyulakon és aktív anafilaktikus reakciót tengerimalacon. Nem lehetett dextránnal és a 7. példa szerinti készítménnyel szembeni antitesteket kimutatni nyulakban és tengerimalacokban. Ez arra mutat, hogy az alkalmazott immunizálási és vizsgálati körülmények között a dextrán és a 7. példa szerinti készítmény nem immunogén nyulakban és tengerimalacokban. Amikor egereket injektáltunk kismennyiségű dextránnal vagy a 7. példa szerinti készítménnyel, cirkuláló antitesteket mutattunk ki. Viszonylag nagy mennyiségű poliszacharid-injekcióval azonban paralizálhatok az egerek. Nem immunizált embereknek intravénásán beadott nagymennyiségű dextrán vagy 7. példa szerinti készítmény nem okozott antitesttermelést. Talán az embereknél is immunológiai paralizist váltanak ki a nagy adagok, akárcsak az egereknél. Kimutatták, hogy az emberi szérum különféle dextránra reagáló antitesteket tartalmaz. Ha ezek az antitestek infúzió után dextránnal reagálnak, akkor anafilaktikus reakció következik be. 106 normális emberi szérumot megvizsgáltunk passzív bőrön előidézett anafilaktikus reakció alapján dextránra és a 7. példa szerinti készítményre reagáló antitestek jelenlétében. Három szérum pozitívan reagált dextránra. Egy közülük gyengén reagált a 7. példa szerinti készítményre. Mint fentebb közöltük, feltételezhető, hogy a 7. példa szerinti készítmény esetében az anafilaktikus 5 reakció előfordulásának valószínűsége kisebb, mint dextrán esetében. 1. példa: 10 28 g hidroxietilkeményítőt (SF: 0,50-0,60: belső viszkozitás: 0,28-0,30) feloldottunk 80 ml injekcióra alkalmas desztillált vízben keverés közben mintegy 50 C°-on. Az oldathoz hozzáad-15 tunk 35 ml 0,5 n sósavat és 0,1-1,0 g aktívszenet, és lassan forraltuk 1 óra hosszat. Lehűlés után n nátriumhidrogénkarbonát- vagy n nátriumhidroxidoldatot adtunk hozzá a pH 7,0-7,4 értékre való beállítása céljából. Ha a reakciókeverék nem volt 20 pirogénmentes, akkor hozzáadtunk 5-50 mg pirogénmentesítő szert, előnyösen Raney-nikkelt. Az oldhatatlan anyagot szűréssel eltávolítottuk, a kapott oldatot víztisztára szűrtük. A szűredéket desztillált vízzel feltöltöttük 25 400 ml-re. Az így kapott viszkózus víztiszta vizes oldat 5,8-6,2% hidroxietilkeményítőt és nátriumkloridot tartalmazott, turbiditása 6,1 mg/liter és viszkozitása 1,85 cp (belső viszkozitása 0,08-0,14) volt. Ehhez az oldathoz mérsékelt mennyiségben 30 nátriumkloridot és más sókat adva injekcióra alkalmas izotónikus plazmapótlót kaptunk. 2. példa: 35 7 g hidroxietilkeményítőt (SF: 0,5-0,6: belső viszkozitás: 0,30) 50C°-on keverés közben feloldottunk 80 ml desztillált vízben. Ehhez az oldathoz hozzáadtunk 1,0 ml n sósavat és 40 0,1-1,0 g aktívszenet, és lassan forraltuk 1 óra hosszat. Lehűlés után az oldat pH-ját n nátriumhidrogénkarbonát- vagy n nátriumhidroxidoldattal beállítottuk 7,0-7,4-re. Ha a reakciókeverék nem volt pirogénmentes, 45 akkor hozzáadtunk

5—50 mg pirogénmentesítő reagenst, előnyösen Raney-nikkelt. A keveréket leszűrtük, és a víztiszta szűredéket desztillált vízzel feltöltöttük 100 ml-re. Mérsékelt mennyiségű nátriumkloridot, káliumkloridot, kalciumkloridot, 50 nátriumlaktátot és glukózt adtunk az oldathoz. Ilymódon izotónikus plazmapótlót kaptunk. 3. példa: 55 14 g hidroxietilkeményítőt (SF: 0,5-0,6: belső viszkozitás: 0,30) 50C°-on keverés közben feloldottunk 140 ml desztillált vízben. Az oldathoz 3,26 ml 0,5 n sósavat és 0,1-1,0 g aktívszenet 60 adtunk, és 1 óra hosszat lassan forraltuk. Lehűlés után n nátriumhidrogénkarbonát- vagy n nátriumhidroxid-oldattal beállítottuk az oldat pH-ját 7,0-7,4-re. Ha a reakciókeverék nem volt pirogénmentes, 65 akkor hozzáadtunk 1-50 mg pirogénmentesítő 4