164031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirido[3,4-e]asz-triazin, továbbá alkil-, illetve fenilszubsztituált származékai előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. VIII. 02. Közzététel napja: 1973. VI. 28. Megjelent: 1975. IV. 30. (EE-1933) 164031 Nemzetközi osztályozás: C 07 d 57/04 57/34 Feltalálók: Dr. Benkó Pál vegyészmérnök 25%, dr. Pallos László vegyészmérnök 25%, dr. Messmer András vegyész 15%, G slléri András vegyész 15%, Budai Zoltán vegyészmérnök 10%, Berényi Dánielné vegyészmérnök 10%, Budapest Tulajdonos: EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár, Budapest Eljárás pirido[3,4-e]asz-triazin, továbbá alkil-, illetve fenilszubsztituált származékai előállítására 1 Találmányunk tárgya új eljárás az (I) általános képletű pirido[3,4-e]asz-triazinok, illetve (IV) általános képletű dihidro-pirido[3,4-e] asz-triazinok, valamint sósavas sóik előállítására. A képletben R jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, vagy fenil-csoport. A vegyületek ismert antimikrobás hatású anyagok. Ismert, hogy 4-klór-3-nitro-piridin és acilhidrazinok reakciójával előállítható 4-acilhidrazino-3-nitropiridinek katalitikus redukcióval, majd a kapott vegyületek gyűrűzárásával 3-alkil-pirido[3,4-e]asz-triazinok szintetizálhatok (1 449 778 számú francia szabadalmi leírás). Ismételt reprodukció során a S-metil-piridoIS^ejasz-triazin csupán 15%-os termeléssel volt előállítható. A nyers termék meglehetősen szennyezett volt. Csupán többszöri átkristályosítás után kaptunk elfogadható minőségű anyagot. A pirido[3,4-e] asz-triazin és 3-metil-származéka szintézisét 4-hidrazino-3-nitro-piridinből kiindulva más kutatók ugyancsak négy reakciólépésben (redukció, acetilezés, ciklizáció és oxidáció) oldották meg, 30-35%-os termeléssel [J. Heterocycl. Chem. 8, 47 (1971)]. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy az általunk először előállított (III) általános képletű iminoéter-származékok meglepően egyértelműen és jó hozammal képződnek, s ugyancsak meglepő módon hajlamosak reduktív ciklizálódásra. Képződésükkor nem játszódik le hidrazidin-tipusu termékeket eredményező mellékreakció, s a redukció során nem csupán az orto-helyzetű nitro-csoportok átalakulása történik meg, hanem a kialakuló amino-csoport is situ reagál az igen reakcióképes iminoéter csoporttal is így intramolekuláris cikli-5 záció jön létre. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a 4-hidrazino-3-nitro-piridint ismert módon [pl.: Aliphatic Orthoester, Reinhold, N. Y., 1973: Chem. Rev. 45 463 (1949)] előállított (II) általános képletű ortokarbonsavetilészterrel reagál-10 tátva kapunk (III) általános képletű új N-(3-nitro-4-piridüarnino)-iminoéter-származékot, s ezt valamely katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. Az így kapott (IV) általános képletű dihidro-vegyületet kivánt esetben valamely oxidálószerrel - célszerűen 15 a levegő oxigénjének segítségével - oxidáljuk. A képletekben R jelentése változatlanul az (I) általános képletnél közölt. A kapott [3,4-e]asz-tiazint kívánt esetben sósavas sóvá alakíthatjuk. A dihidro-vegyületek oxidációra való érzékeny-20 sége általában olyan fokú, hogy elegendő csupán a reduktív ciklizációt követően az oldatot bepárolni és ezelatt a levegő oxigénje hatására aromatizálódnak. Ha a dihidro-származékokat kívánjuk kipreparálni, célszerű N2

védőgáz atmoszférában szűrni az 25 oldatot, és sósavval elegyítem, mert a dihidro-pirido[3,4-e]asz-triazinok só formában stabilizálhatók. Eljárásunk egyik előnye, hogy kev ,ebb reakciólépésben (négy helyett kettő lépés) állítjuk elő az aromás termékeket. Előnye az is, hogy az (I) 30 általános képletű vegyületek termelését - az összes 164031