164023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzo [5,6] ciklohepte [1,2-b] tienil-piperazinil-alkil-imidazolidinon-származékok előállítására

11 164023 12 elegyből át kristályosítunk. Olvadáspont: 192-196 C°. Kitermelés: 76%. b) 10,75 g 4,8-diklór-5,10-dihidro-4H-benzo[5,6]ciklohepta[l,2-b]tiofén és 19,8 g l-[3-(l-piperazinil)-propil]-3-metil-2-imidazolidinon reakciójával az 1-/3-[8-klór-4-(5,10-dihidro-4H-benzot5,6]ciklohepta[l,2-b]tien-4-il)-l-piperazinil ]-propil/-3-metil-2-imidazolidinont, mint olajos terméket kapjuk. Kitermelés: 2Í%. 3,6 g olajos bázisból és 3,2 ml 5n alkoholos sósavoldatból a dihidroklorid-sót kapjuk, melyet etanol-éter elegyből átkristályosítunk. Olvadáspont: 190-195 C°. Kitermelés: 93%. A kiindulási anyagként alkalmazott 4,8-diklór-5,10-dihidro-4H-benzo[5,6]ciklohepta [l,2-b]tiofént a következő módon állítjuk elő: c) 800 ml tömény ammónia és 400 ml víz elegyébe, keverés közben, 426 g (5,5 mól) cinkport (85%-os) és 16 ml telített rézszulfát oldatot adunk és 60 C°-ra melegítjük. A reakcióelegyhez ezen a hőmérsékleten, 30 perc alatt, 800 ml etanolban oldott 130 g (0,49 mól) 4-klór-2-(2-tenoil)-benzoesavat [V. Weinmayr, JACS 74, 4353-4357 (1952)] csepegtetünk és gyenge ammónia-bevezetés közben 44 óra hosszat 85—90 C°-on melegítjük. A forró oldatot a cinkporról leszűrjük, jéggel szobahőmérsékletre hűtjük és tömény sósavoldattal kongó-savanyúra beállítjuk. A kicsapódott savat leszűrjük, vízzel semlegesre mossuk és vákuum-szárítószekrényben szárítjuk, majd ciklohexánból átkristályosítva tiszta 4-klór-2-(-tenü)-benzoesavat kapunk. Olvadáspont: 129-134 C°. d) 1300 ml vízmentes éterben szuszpendált 29 g (0,76 mól) lítiumalumíniumhidridhez keverés közben 70 perc alatt 5—10C°-on 1300 ml vízmentes éterben oldott 127 g (0,50 mól) 4-klór-2-(2-tenil> benzoesavat csepegtetünk. A reakcióelegyet 1 óra hosszat 5-10C°-on keverjük, majd egy éjjelen át visszafolyatás közben melegítjük. A reakcióelegy 5-10C°-ra történő lehűtése után 130 ml nedves étert, 80 ml vizet és végül 900 ml 15%-os sósavat csepegtetünk az elegyhez. A szerves fázist elválasztjuk, 2n nátriumhidroxid oldattal, majd vízzel mossuk, az éteres fázist szárítjuk és bepároljuk. A maradékot ligroinból átkristályosítva 4-klór-2-(2-tenil)- benzüalkoholt kapunk: olvadáspont 69-70 C°. e) 225 g (0,94 mól) 4-klór-2-(2-tenil)-benzilalkohol és 1200 ml vízmentes benzol oldatához keverés közben, 0—10C°-on 120 ml vízmentes benzol és 117 g (0,43 mól) foszfortribromid oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, majd egy óra hosszat 50-55 C° ra melegítjük. A reakció befejezése után az elegyet 0—10 C°-ra hűtjük, melyben 190 ml vizet csepegtetünk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel semlegesre mossuk, szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kapott 4-klór-2-(2-tenil)-benzilbromidot mint nyers terméket, közvetlenül dolgozzuk fel. f) 300 ml vízben és 85 ml etanolban oldott 68 g (1,38 mól) nátriumcianidhoz, keverés közben, 80C°-on, 600 ml etanolban oldott 279 g (0,92 mól) nyers 4-klór-2-(2-tenil)-benzilbromidot csepegtetünk. A reakcióelegyet ezután egy éjjelen át visszafolyatás közben melegítjük, majd 10-15 C°-ra lehűtjük és 700 ml vizet adunk hozzá. A reakcióelegyet éterrel extraháljuk, vízzel semlegesre mossuk, szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot 5 nagyvákuumban frakcionáltan desztillálva 4-klór-2-(2-tenil)-fenilacetonitrilt kapunk. Forráspont: 146-148 C°/0,005 torr: olvadáspont: 39-40 C°. g) 192 g (0,77 mól) 4-klór-2<2-tenil)-fenilaceto-10 nitril és 550 ml etanol oldatához, keverés közben és szobahőmérsékleten, 230 ml vízben oldott 195 g (3,4 mól) káliumhidroxidot csepegtetünk. A reakcióelegyet egy éjjelen át visszafolyatás közben melegítjük, majd 2200 ml vízzel hígítjuk, aktív 15- szénnel derítjük és a meleg oldatot szűrjük. A lehűlt szűrletet tömény sósavval kongó-savanyúra beállítjuk, a kicsapódott savat leszűrjük, vízzel semlegesre mossuk és szárítjuk. Ligroinból átkristályosítva tiszta 4-klór-2-(2-tenil)-fenilecetsavat ka-20 punk. Olvadáspont: 106-108 C°. h) 88 g (0,33 mól) 4-klór-2-(2-tenil)-fenilecetsav és 870 ml vízmentes benzol oldatához keverés és nitrogén-bevezetés közben, 5—10C°-on, 90 ml 25 vízmentes benzolban oldott 43 g (0,36 mól) tionolkloridot csepegtetünk. A reakcióelegyet ezután nitrogén-bevezetés közben 60 percig 40—45 C°-on és egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószer bepárlása után a 30 4-klór-2-(2-tenil)-fenilecetsavklorid, mint olajos maradék, marad vissza, melyet célszerűen azonnal továbbdolgozunk. i) A 3. példa g) eljárásával analóg módon 99,5 g (0,33 mól) 4-klór-2-(2-tenil)-fenilecetsavkloridból, 35 92 g (0,35 mól) óntetrakloriddal és 400 ml vízmentes benzolban a 8-klór-5,10-dihidro-4H-benzo[5,6] ciklohepta[l,2-b]tiofén-4-ont kapjuk, melyet izopropanolból átkristályosítunk. Olvadáspont 152-154 C°. 40 k) A 3. példa h) eljárásával analóg módon 27,5 g (0,11 mól) 8-klór-4,5-dihidro-10H-benzo [a]tieno[2,3-d]ciklohepten-4-onból és 4,0 g (0,105 mól) nátriumbórhidridből a 8-klór-5,10-dihidro-4H-benzo[5,6]ciklohepta[l,2-b]tiofén-45 4-olt kapjuk, melyet benzol-petroléter elegyből átkristályosítunk. Olvadáspont: 106-108 C°. 1) A 3. példa i) eljárásával analóg módon 10 g (0,039 mól) 8-klór-4,5-dihidro-10H-benzo[a] tieno[2,3-d]cikloheptén-4-olból sósavgázzal történő telítés-50 sei olajos terméket kapunk, melyét célszerűen mint nyers terméket, gyorsan továbbdolgozzuk, és a 4,8-diklór-5,l 0-dihidro-4H-benzo [5,6]ciklohepta[l,2-b]tiofént állítjuk elő. 5. példa: Az 1. példával analóg módon a következő végtermékeket állítjuk elő: 60 a) 5,37 g 4,7-diklór-5,10-dihidro-4H-benzo[5,6]ciklohepta[l,2-b]tiofénből és 9,9 g l-[3-(l-piperazinil)-propil]-3-metil-2-imidazolidinonból az 1 -/3-[7-klór-4- (5,10-dihidro-4H-benzot5,6]ciklohep-65 ta[l,2-b]tien-4-il)-piperazinil] -propil/-3-metil-2-imi-6