164017. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékban tenzidek segítésével finoman eloszlatott anyag kapszulázására
3 164017 4 finoman eloszlatott anyagokat reakcióképes tenzidek segítségével kapszulázzák. Ennek az eljárásnak bizonyos alkalmazási célok esetében az a hátránya, hogy a kapszula fala nem elég erős, azaz aránylag könnyen keresztül lehet rajta hatolni és mechanikusan könnyen károsodik. Ismeretes továbbá, hogy vízben oldhatatlan, szilárd vagy folyékony anyagokat oly módon kapszuláznak, azaz vonnak be gyantaburokkal, hogy az anyagokat gyors keverő segítségével valamely, például karbamidból és formaldehidből a szokásos módon előállított primer kondenzátum oldatában diszpergálják, megsavanyítják és miközben gyanta képződik, megszakítás nélkül tovább keverik, így a diszpergált részecskéket állandóan eloszlatva tartják, összefolyt vagy összetapadt részecskéket újra elválasztják egymástól. Ez az ismert munkamód több okból nem kielégítő eredményhez vezet. Először is az ily módon előállított primer kondenzátum oldatának a diszpergáló hatása csekély,úgy hogy csak viszonylag durva, legalább néhány ß átmérőjű részecskék állíthatók elő. Sok esetben azonban kívánatos, hogy a kapszulákat a lehető legkisebbre készítsük, hogy tartalmuk jobban és egyenletesebben fejthesse ki hatását. Ekkor arra kell ügyelni, hogy a körülbelül 1 ß átmérő 2 ß-va történő megduplázása olyan kapszulákat eredményez, amelyeknek tartalma nyolcszoros mennyiségű, más szavakkal egy 2 ß átmérőjű kapszula nyolc 1 ß átmérőjű kapszulának felel meg. A hatóanyag eloszlatása tehát a kis kapszulák esetén nyolcszor jobb. Másodszor a részecskék eloszlatott állapotban való tartásához szükséges intenzív keverés akadályozza az egyenletes és tömör burok képződését, így csak 'nem tökéletes kapszulázás érhető el (például viszonylag könnyű szerves oldószerek esetében). így tehát nehéz, sok célra úgyszólván lehetetlen megfelelő sűrűségű és keménységű kapszulákat előállítani. Harmadszor az olyan anyagok, amelyek aránylag nehezen diszpergálhatók, így például a viszkózus ragasztóanyagok a szokásos primer kondenzátumok oldatában egyáltalán nem oszlathatók el. Ha az ilyen anyagok diszpergálását megpróbáljuk a szokásos emulgátorok hozzáadásával elősegíteni, meg kell állapítanunk, hogy lehetetlenné válik a kapszulázás, minthogy az emulgátor leköti a részecskék felületét. Az ismert kapszulázó eljárásoknak az összes ilyen hátrányát messzemenően kiküszöböli a találmány szerinti, szintén egy-lépéses eljárás, ahol meglepődve tapasztaljuk, hogy az ismert, önmagában részben kedvezőtlen eljárások kombinálása új eljáráshoz vezet, amely nem várt és előnyös eredményt biztosít. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy először egy primer emulziót, illetve diszperziót állítunk elő, ehhez a diszperzióhoz hozzáadjuk valamely alkalmas aminoplaszt előkondenzátum oldatát és a reakcióképes tenzidet egyidejűleg az aminoplaszt előkondenzátummal polikondenzáljuk. Az eredeti emulzió, illetve diszperzió képződése során erős keverésre van szükség, a tulajdonképpeni kapszulázást, azaz a reakcióképes tenzid,. valamint aminoplaszt előkondenzátum keményítését megvalósíthatjuk gyakorlatilag keverés nélkül, minthogy' a képződött részecskék olyan picik, hogy Brown-féle mozgást 5 végeznek .és így a szuszpenzió homogenitása keverés nélkül is biztosított. Ez különösen akkor érvényes, ha a kapszulázott anyag fajsúlya a körülvevő oldószer fajsúlyától nem nagyon tér el. A találmány szerinti eljárásban ..alkalmazott 10 reakcióképes tenzidek előnyösen erősen felületaktív aminoplaszt előkondenzátumok. Különösen alkalmasieakcióképes tenzidek olyan metilol-csoportokat tartalmazó aminoplaszt előkondenzátumok, amelyek 15 legalább 4-szénatomot tartalmazó monohidroxivegyületek gyökeit és hidroxil-csoportokat tartalmazó amin gyökeit vagy valamely polietilénglikol gyökeit vagy 20 valamely legalább 2 hidroxil-csoportot tartalmazó . alkohol gyökeit és szénatomon keresztül kapcsolódó Me—03 S-csoportok gyökeit — ahol Me alkálifématomot jelent — vagy a hidroxil-csoporttal az aminoplaszt előkonden-25 zátumhoz kötődő alifás hidroxikarbonsavak gyökeit és adott esetben valamely hidroxil-csoportokat tartalmazó amin gyökeit tartalmazzák. Az olyan aminoplaszt előkondenzátumokon, amelyekből ezek a reakcióképes tenzidek levezet-30 hetők, a formaldehid és olyan nitrogén tartalmú vegyületek addíciós termékeit értjük, amelyek alkalmasak arra, hogy metilol-csoportokat alakítsunk ki rajtuk. Az úgynevezett aminoplaszt képező vegyületekként megn zzük az alábbiakat: 1,3,5-35 aminotriazinok, így N-szubsztituált melaminok, például N-butilmelamin, N-trihalogénmetilmelaminok, valamint ammelin, guanaminok, például benzoguanamin, acetoguanamin vagy diguanaminok. Ezenkívül szóba jönnek az alkil- vagy arilkarbami-40 dok és -tiokarbamidok, alkilénkarbamidok vagy -dikarbamidok, példáid etilénkarbamid, propilénkarbamid, acetilénkarbamid vagy 4,5-dihidroxiimidazolidon-2 és azok származékai, például a 4-es helyzetben a hidroxil-csoporton —CH2 CH 2 CO— 45 NH-CH2 -OH gyökkel szubsztituált 4,5-dihidroxiimidazolidon-2. Előnyösen a karbamid és melamin metilol-vegyületeit alkalmazzuk. Különösen értékes termékeket szolgáltatnak általában a több metilolcsoporttal rendelkező kiindulási anyagként mind a 50 túlnyomórészt monomolekuláris, mind a nagyobb molekulasúlyú előkondenzált termékek. A reakcióképes tenzidek előállítására kiindulási anyagként alkalmazott aminoplaszt előkondenzátumok előfordulhatnak mint az 1-3 szénatomos alkanolok 55 éterei, különösen mint metiléter. Reakcióképes tenzidekként ezért előnyösen erősen felületaktív éterezett metilolmelaminokat vagy metilolkarbamidokat használunk. 60 A találmány szerinti eljárásban alkalmazható számos reakcióképes tenzid között vannak nem ionos, anionos és kationos tenzidek. Különösen alkalmas nem ionos reakcióképes tenzidek például a keményíthető éterezett metilol-65 csoportokat tartalmazó olyan aminoplaszt előkon-2
