163992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására

5 163992 6 Az új hatóanyagok ismert módon a szokásos készítményekké alakíthatók. Az új hatóanyagok alkalmazhatók önmagukban vagy valamely inert, nem-toxikus farmakológiai szempontból alkalmas szilárd, félszilárd vagy folyékony hordozóanyagokkal kombinálva. A kombinációk - az inert, nem-toxikus hordozóanyagokkal - adagolhatok tablettánként, drazsékként, kapszulákként, pirulákként, granulátumokként, szuppozitóriumokként, vizes oldatokként, szuszpenziókként és emulziókként, nem-vizes emulziók-, szuszpenziók- és oldatokként, szirupokként, pasztákként, kenőcsökként, krémekként, lemosószerekként, porokként stb. A „hordozóanyag" fogalom magábanfoglalja a szilárd, félszilárd és folyékony hígítószereket, töltőanyagokat és egyéb segédanyagokat. A gyógyászati szempontból hatékony vegyületeket előnyösen 0,1-99,5 - előnyösen 0,5-90 súly% koncentrációban (a teljes keverékre számítva) alkalmazzuk. Szilárd, félszilárd vagy folyékony hordozóanyagokként példaképpen az alábbiakat említjük meg: víz, nem-toxikus szerves oldószerek, mint paraffinok (például kőolaj-párlatok), növényi olajok (például föl,didió-/szézámolaj), alkoholok (például etilalkohol, glicerin), glikolok (például propilénglikol, polietilénglikol), természetes kőzetőrlemények (például kaolinok, agyagok, talkum, kréta), szintetikus kőzetőrlemények (például nagy diszperzitásfokú kovasavak, szilikátok), cukrok (például nyerscukor, tejcukor és szőlőcukor), emulgeálószerek, mint nem-ionos és anionos emulgeátorok (például polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok), diszpergálószerek (például lignin, szulfitszennylúgok, metilcellulóz, keményítő és polivinilpirrolidon) és csúsztatószerek (például magnéziumsztearát, talkum, sztearinsav és nátriumlaurilszulfát). Ezeket az anyagokat a készítmény feldolgozásánál egyenként vagy kombinációban is alkalmazhatjuk. Orális alkalmazás esetén a tabletták, drazsék, kapszulák, granulátumok, oldatok stb. természetesen tartalmazhatnak az említett hordozóanyagokon kívül még adalékanyagokat is, mint például nátriumcitrátót és dikalciumfoszfátot, édesítőanya- 55 gokat, színezőanyagokat és/vagy ízesítőanyagokat. A találmány tárgyát képezik a gyógyászati készítmények is, amelyek egy vagy több I általános képletű vegyületből és/vagy e vegyületek farmako- 60 lógiai szempontból alkalmas sóiból állnak, vagy legalább egy I általános képletű vegyületet és/vagy e vegyület farmakológiai szempontból alkalmas sóját tartalmazzák, amikoris a hatóanyag dózisegységnyi mennyiségben van jelen. 65 Ez azt jelenti, hogy a készítmény olyan egységekből áll, melyek mindegyike 1, 2, 3 vagy 4 vagy 1/2, 1/3 vagy 1/4 dózisegységet tartalmaz. Amennyiben az alkalmazás során célszerűvé válna, 5 úgy a készítmények a dózisegység egyéb többszörösét vagy törtrészeit is tartalmazhatják, illetve azokból állhatnak. A készítmények az új vegyületekkel összeke-10 verve tartalmazhatnak más egyéb ismert hatóanyagot is. Az új hatóanyagokat ismert módon alkalmazzuk. 15 Az alkalmazás előnyösen orálisan vagy lokálisan történik, de a parenterális adagolás ugyancsak lehetséges. Hatásos eredmények elérése céljából általában 20 24 óránként kétszer 20-120, előnyösen 50 -100 mg/kg testsúly mennyiséget alkalmazunk. Adott esetben azonban szükségessé válhat, hogy eltérjünk az említett adagolástól, mégpedig a kezelendő egyed fajtájától és testsúlyától, a megbetegedés 25 fajtájától és súlyosságától, a kezelés és a készítmény fajtájától, valamint a kezelés időtartamától függően. így egyes esetekben elegendő lehet az említett 30 legkisebb mennyiségeknél kevesebbnek az alkalmazása, míg más esetekben túl kell lépni az említett felső határt is. Az adagolás határértékei azonosak az ember- és állatgyógyászatban. 35 A készítményeket lokálisan is alkalmazhatjuk például ha 1% hatóanyagot tartalmaznak. Példának okáért megemlítjük a találmány szerinti vegyületek 1%-os polietilénglikol 400-as oldatát. 10 Az I általános képletű találmány szerinti vegyületek és e vegyületek farmakológiai szempontból alkalmas sóinak erős antikotikus hatását a következő in vitro- és in vivo-kísérletek mutatjuk be. a) in vitro-kísérletek: A 2. sz. táblázat tartalmazza néhány I általános képletű vegyület és e vegyületek farmakológiai szempontból alkalmas sóinak minimális gátlási koncentrációját (MGK) különböző gombafajtákkal szemben. Az MGK meghatározása a sorozat-hígítási kísérlet útján történik. Táptalajként a következőket alkalmazzuk: 1. Dermatophyton-ok és penészgombák esetében Sabouraud-féle kísérleti közeget, 2. sarjadógombák és kétfázisú gombák esetében a szőlőcukorbouillont. A tenyésztést 48-96 órát folytatjuk és naponta leolvassuk a növekedést. A tenyésztés hőmérséklete 24 C°. 3