163992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására

5 163992 6 Az új hatóanyagok ismert módon a szokásos készítményekké alakíthatók. Az új hatóanyagok alkalmazhatók önmagukban vagy valamely inert, nem-toxikus farmakológiai szempontból alkalmas szilárd, félszilárd vagy folyékony hordozóanyagokkal kombinálva. A kom­binációk - az inert, nem-toxikus hordozóanyagok­kal - adagolhatok tablettánként, drazsékként, kapszulákként, pirulákként, granulátumokként, szuppozitóriumokként, vizes oldatokként, szuszpen­ziókként és emulziókként, nem-vizes emulziók-, szuszpenziók- és oldatokként, szirupokként, pasz­tákként, kenőcsökként, krémekként, lemosószerek­ként, porokként stb. A „hordozóanyag" fogalom magábanfoglalja a szilárd, félszilárd és folyékony hígítószereket, töltőanyagokat és egyéb segédanya­gokat. A gyógyászati szempontból hatékony vegyülete­ket előnyösen 0,1-99,5 - előnyösen 0,5-90 súly% koncentrációban (a teljes keverékre számítva) alkalmazzuk. Szilárd, félszilárd vagy folyékony hordozóanya­gokként példaképpen az alábbiakat említjük meg: víz, nem-toxikus szerves oldószerek, mint paraffinok (például kőolaj-párlatok), növényi olajok (például föl,didió-/szézámolaj), alkoholok (például etilalkohol, glicerin), glikolok (például propiléngli­kol, polietilénglikol), természetes kőzetőrlemények (például kaolinok, agyagok, talkum, kréta), szinte­tikus kőzetőrlemények (például nagy diszperzitás­fokú kovasavak, szilikátok), cukrok (például nyerscukor, tejcukor és szőlőcukor), emulgeálósze­rek, mint nem-ionos és anionos emulgeátorok (például polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén­zsíralkoholéterek, alkilszulfonátok és arilszulfoná­tok), diszpergálószerek (például lignin, szulfit­szennylúgok, metilcellulóz, keményítő és polivinil­pirrolidon) és csúsztatószerek (például magnézium­sztearát, talkum, sztearinsav és nátriumlaurilszul­fát). Ezeket az anyagokat a készítmény feldolgozásá­nál egyenként vagy kombinációban is alkalmazhat­juk. Orális alkalmazás esetén a tabletták, drazsék, kapszulák, granulátumok, oldatok stb. természete­sen tartalmazhatnak az említett hordozóanyagokon kívül még adalékanyagokat is, mint például nátriumcitrátót és dikalciumfoszfátot, édesítőanya- 55 gokat, színezőanyagokat és/vagy ízesítőanyagokat. A találmány tárgyát képezik a gyógyászati készítmények is, amelyek egy vagy több I általános képletű vegyületből és/vagy e vegyületek farmako- 60 lógiai szempontból alkalmas sóiból állnak, vagy legalább egy I általános képletű vegyületet és/vagy e vegyület farmakológiai szempontból alkalmas sóját tartalmazzák, amikoris a hatóanyag dózisegy­ségnyi mennyiségben van jelen. 65 Ez azt jelenti, hogy a készítmény olyan egységekből áll, melyek mindegyike 1, 2, 3 vagy 4 vagy 1/2, 1/3 vagy 1/4 dózisegységet tartalmaz. Amennyiben az alkalmazás során célszerűvé válna, 5 úgy a készítmények a dózisegység egyéb többszörösét vagy törtrészeit is tartalmazhatják, illetve azokból állhatnak. A készítmények az új vegyületekkel összeke-10 verve tartalmazhatnak más egyéb ismert hatóanya­got is. Az új hatóanyagokat ismert módon alkal­mazzuk. 15 Az alkalmazás előnyösen orálisan vagy lokálisan történik, de a parenterális adagolás ugyancsak lehetséges. Hatásos eredmények elérése céljából általában 20 24 óránként kétszer 20-120, előnyösen 50 -100 mg/kg testsúly mennyiséget alkalmazunk. Adott esetben azonban szükségessé válhat, hogy eltérjünk az említett adagolástól, mégpedig a kezelendő egyed fajtájától és testsúlyától, a megbetegedés 25 fajtájától és súlyosságától, a kezelés és a készítmény fajtájától, valamint a kezelés időtarta­mától függően. így egyes esetekben elegendő lehet az említett 30 legkisebb mennyiségeknél kevesebbnek az alkalma­zása, míg más esetekben túl kell lépni az említett felső határt is. Az adagolás határértékei azonosak az ember- és állatgyógyászatban. 35 A készítményeket lokálisan is alkalmazhatjuk például ha 1% hatóanyagot tartalmaznak. Példának okáért megemlítjük a találmány szerinti vegyületek 1%-os polietilénglikol 400-as oldatát. 10 Az I általános képletű találmány szerinti vegyületek és e vegyületek farmakológiai szempont­ból alkalmas sóinak erős antikotikus hatását a következő in vitro- és in vivo-kísérletek mutatjuk be. a) in vitro-kísérletek: A 2. sz. táblázat tartalmazza néhány I általános képletű vegyület és e vegyületek farmakológiai szempontból alkalmas sóinak minimális gátlási koncentrációját (MGK) különböző gombafajtákkal szemben. Az MGK meghatározása a sorozat-hígítási kísérlet útján történik. Táptalajként a következőket alkalmazzuk: 1. Dermatophyton-ok és penészgombák esetében Sabouraud-féle kísérleti közeget, 2. sarjadógombák és kétfázisú gombák esetében a szőlőcukorbouillont. A tenyésztést 48-96 órát folytatjuk és naponta leolvassuk a növekedést. A tenyésztés hőmérséklete 24 C°. 3

Next

/
Thumbnails
Contents