163960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált tieno [3,2-d] pirimidinek előállítására
163960 15 10 15 20 25 -1,1-dioxid. reakciójával, majd a kapott 4-(4--karbetoxi-piperazino)-6-klór-2-(tiomorfo-lino-l,l-dioxid)-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 248—250°) elszappanosításával. Olvadáspontja 255—257°. m) 7-Klór-2-niorfolino-4-piperazino-tieno[3,2-d]pirimidin Készül 4-(4-karbetoxi-piperazino)-2,7-diklór-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 174—175°) és morfolin reakciójával, majd a kapott 4-(4-karbetoxi-piperazino)-7-klór-2-morfolino-tieno[3,2-dJ-pirimidin (op. 193°) elszappanosításával. Olvadáspontja 121—124° (ligroinból kristályosítva). n) 7-Klór-4-piperazino-2-tiomorfolino-tieno[3,2-d]pirimidin Készül 4-(4-karbetoxi-piperazirao): 2,7-diklór-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 174—175°) és tiomorfolin reakciójával, majd a kapott 4-(4-karbetoxi-piperazino)-7-klór-2-tiomorfolin-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 171,5—172,5°) elszappanosításával. Olvadáspontja 151,5—152,5°. o) 7-Klór-4-piperazino-2->(tiomorfolino-l-oxid)-tieno[3,2-d]pirimidin Készül 4-(4-kar: betoxi-piperazitto)-2,7-diklór-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 174—175°) és tiomor- 30 folin-1-oxid reakciójával, majd a kapott 4-(4--karbetoxi-piperazino)-7-klór-2-(tiomorfolino-l-oxid)-tieno[3,2-d]pirimidin ,(op. 197—199°) elszappanosításával. Olvadáspontja 237—238° (toluolból kristályosítva). 35 p) 7-Klór-4-piperazino-2-(tiomorf olino-1,1-dioxid)-tieno]3,2-d]pirimidin Készül 4-(4-karbetoxi-piperazino)-2,7-diklór-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 174—175°) és tiomorfolin-l,l-dioxid reakciójával, majd a kapott 4--(4-karbetoxi-piperazino)-7-iklór-2-(tiomorfolino-l,l-dioxid)-tieno,[3,2-d]pirimidin (op. 232°) elszappanosításával. Olvadáspontja 231° (etanol . és dioxán elegyből kristályosítva). q) 7-Klór-2-piperazino-4-(tiomorf olino-1-oxid)-tieno[3,2-d]pirimidin Készül 2,7-diklór-4-(tio.morfolino-l-oxid)-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 246°) és 1-karbetoxi-piperazin reakciójával, majd a kapott 2-(4-karbetoxi-piperazino)-7-klór-4-(tiomorfolinö-l-oxid)-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 238°) elszappanosításával. Olvadáspontja 245—246° (xilólból kristályosítva). 40 45 50 r) 6-Klór-2-piperazino-4-(tiomorfolino-l-oxid)- 60 -tieno[3,2-d]pirimidin Készül 2,6-diklór-4-(tiomorfolino-l-oxid)-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 283°) és 1-karbetoxi-piperazin reakciójával, majd a kapott 2-(4-karbet- 65 16 oxi-piperazino)-6-klór-4-(tiomorf olino-1 -oxid)-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 188°) elszappanosításával. A di'hidroklorid olvadáspontja (1 mól kristályvízzel) 208° (bomlik). s) 7-Bróm-4-piperazino-2-tiomorfolino-tieno[3,2-d]pirimidin Készül 7-bróm-4-(4-karbetoxi-piperazino)-2--klór-tiena[3,2-d]pirimidin (op. 216°) és tiomorfolin reakciójával, majd a kapott 7-bróm~4--(4-karbetoxi-piperazino)-2-tiomorf olino-tieno[3,2-d]pirimidin (op, 177,5—178°) elszappanosításával. A hidroklorid olvadáspontja 314° (bomlik). t) 7-Bróm-2-morfolino-4-piperazino-tieno[3,2-d]pirimidin Készül 7-bróm-4-,(4-karbetoxi-piperazino)-2--klór-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 216°) és morfolin reakciójával, majd.-a kapott 7-bróm-4-(4-—karbetoxi-piperazino)-2-morfolino-tieno[3,2-d]pirimidin (op. 192—193°) elszappanosításával. A hidroklorid olvadáspontja (0,5 mól kristályvízzel) 307° (bomlik). u) 7-Metü-4-piperazino-2-tio.morfolino-tieno[3,2-d]pirimidin Készül 4-(4-karbetoxi-piperazino)-2-klór-7-metil-tienoi[3,2-d]pirimidin (op. 117°) és "tiomorfolin reakciójával, majd a kapott 4-(4-karbetoxi-piperazino)-7-metil-2-tiomorfolino-tdeno[3,2-d]pirimidin (op. 149°) elszappanosításával. A dihidroklorid olvadáspontja 305—310° (bomlik, izopropanol és víz elegyből kristályosítva). 4. példa: 7-Metil-2-piper azino-4-(tiomorf olino-1,1-dioxid)-tieno [3,2-d]pirimidin 30 g (0,35 mól) vízmentes piperazin olvadékába 140°-on részletekben 10,6 g (0,033 mól) 2--klór-7-metil-4-(tiomorf olino-1,l-dioxid)-tieno[3,2-dJpirimidint (op. 244°) keverünk, és 30 percig 140°-on tartjuk. Le'hűtés után vizet adunk hozzá, és metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot oszlopkromatografálással tisztítjuk. (Oszlopkromatográfiás kovasavgél, 0.2—0,5 mm; Merck; kifejlesztőszer: metanol-etilacetát-ammónia 20 : 20 : 1 arányú elegye). Az egységes frakciókat egyesítjük, és bepároljuk. A maradékot etanolban oldjuk, etanolos sósav hozzáadására a dihidrokloridot leválasztjuk, és etanol és víz elegyéből átkristályosítjuk. A dihidroklorid olvadáspontja (2 mól kristályvízzel) 200° fölött van. Kitermelés 12 g (76,3%). Analóg módon állítjuk elő á következő vegyületeket : 8
