163844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keratintartalmú szálak és szövetek kezelésére
3 163844 4 b) legalább egyfajta, molekulánként legalább két alkoholos hidroxilcsoportot tartalmazó alkohol, vagy legalább egy, 1,2-epoxidcsoportot tartalmazó epoxid. mig az alkohol és az epoxid 2-220 szénatomos lehet és c) legalább egyfajta, molekulánként legalább két kar- 5 boxilcsoportot tartalmazó 4-54 szénatomos karbonsav és előnyösen d) egy merkaptoesoport-mentes egyértékű. 10 18 szénatomos alkohol vagy e) egy merkapto-csoport-mentes 6-18 szénatomos mo- 10 nokarbonsav. 2) a keratintartalmu anyagra felvitt fenti észtert kikeményítjük. A találmány kiterjed az említett észterekkel kezelt és kikeményített vagy még kikeményítés előtt álló keratintartal- 15 mu anyagokra, mint ipari termékekre is. A találmány szerinti kezelési eljárással - akár zsugorodásmentes szöveteket, akár tartós préselési hatásokat kívánunk létrehozni - oly szálas terméket kapunk, amely ellenállóképes a mosógépekben fellépő hatásokkal szemben és meg- 20 tartja eredeti méreteit és alakját a gépben történő mosás után is. Az így kezelt anyagok gyűrés után jól kisimulnak, ami igen fontos tulajdonság pl. a nadrágok készítésére szánt anyagok esetében, minthogy a nadrágok a térdben és a térdhajlatban igen hajlamosak a gyűrődésre. A gyűrődésállóság termesze- 25 tesen fontos előny számos másféle ruházati és egyéb cikk esetében is. A találmány szerinti eljárásban felhasználásra kerülő polimerkaptán-észterek a nemezelődés folytán fellépő zsugorodást gátló hatásuk mellett a kötöttáruk lazulás útján 30 bekövetkező méretváltozással szemben is ellenállóvá teszik a kezelt anyagokat, ami ugyancsak igen nagy előny. E leírásban „keratintartalmú anyag"-on mindenfajta keratinos szálas anyagot, szövetet vagy ilyenekből készült ruházati cikket értünk, ezek körébe tartoznak tehát a kártolt 35 bundák, gerebenezett szalagok, kártolt szalagok, fésűs szalagok, fonalak, szálak, bolyhos szövetek, szövésmentes textilanyagok, mindenfajta egyéb szövetek és kötöttáruk is. A találmány szerinti kezelést legtöbbnyíre szöveteken vagy kész ruházati cikkeken alkalmazzuk, bár lefolytatható és egyes 40 esetekben kívánatos is lehet nem zsugorodó szálakat pl. gerebenezett szalag alakjában előállítani. A kezelendő anyag állhat teljes egészében keratintartalmú szálakból, vagy pedig az ilyen szálak szintetikus rostos vagy szálas anyagokkal, mint poliamidokkal, poliészterekkel, poliakrilnitrillel. cellulózzal 45 vagy regenerált cellulózzal való keverékeiből általában azonban célszerű, ha a találmány szerint kezelendő anyag legalább 30 suly'/ó mennyiségben keratintartalmú rostokból áll: a legjobb eredményeket a lényegileg 100%-os keratin tartalmú szálakból álló anyagokkal érjük el. 50 A keratintartalmú anyag eredeti vagy regenerált állapotú lehet: előnyösen - bár nem szükségszerűen - juhgyapjúanyagokat alkalmazunk. Lehet azonban a kezelendő anyag alpakka, kasmír, mohair, vicuna, guanaco, teveszőr vagy lámaszőr, vagy pedig az említett szálas anyagok gyapjúval való 55 keveréke is. A molekulánkint két vagy több merkaptáncsoportot tartalmazó észtereknek a monomerkapto-monokarbonsavakból vagy monomerkapto-(egyértékű)-alkoholokból történő előállítása céljából az említett savakat vagy alkoholokat két ßo vagy több hidroxilcsoportot ill. két vagy több karboxilcsoportot tartalmazó molekulájú vegyületekkel kell reagáltatni. A szakmában járatosak számára könnyen belátható, hogy a két vagy töhh hidroxil- ill. két vagy több karboxücsoportot tartalmazó vegyületet nem célszerű feleslegben alkalmaz- 66 ni, mert gélcsedcs következhet be. A találmány szerinti eljárásban felhasználásra kerülő polimerkaptánok sorában azok az észterek előnyösek, amelyek molekulánként átlag legalább három, előnyösen azonban legfeljebb 6 merkaptocsoportot tartalmaznak és átlagos mole- 70 kulasúlyuk 400 és 10 000 között van: kívánt esetben azonban felhasználhatók 20 000-ig, sőt 40,000-ig menő átlagos molekulasúlyú észterek is. Felhasználhatunk a találmány szerinti eljárásban alkalmazott vegyületek előállításához két vagy több monomerkapto- 75 monokarbonsavat, két vagy több monomerkapto-(egyértékű) -alkoholt, két vagy több alkoholt vagy pedig két vagy több savat és/vagy ezek anhidridjeit is. Az előzőekben megadottakhoz hasonló módon alkalmazhatók olyan észterek is, amelyeket az alábbi anyagok egymással tetszőleges sorrendben történő reagáltatása útján állítunk elő: a) valamely 2-24 szénatomos monomerkapto-monokarbonsav, b, »valamely molekulánként legalább két alkoholos hidroxilcsoportot tartalmazó 2-220 szénatomos alkohol, c, (valamely molekulánként legalább három karboxücsoportot tartalmazó 6-54 szénatomos sav vagy ennek anhidridje. Felhasználhatók a találmány szerinti eljárásban továbbá olyan észterek is, amelyeket az alábbi komponensek tetszőleges sorrendben történő reagáltatása útján állítunk elő: a) valamely 2-18 szénatomos monomerkapto-(egyértékű)alkohol, b2 (valamely molekulánként legalább három alkoholos hidroxilcsoportot tartalmazó 3-220 szénatomos alkohol, Cj (valamely molekulánként két karboxilcsoprotot tartalmazó 4-36 szénatomos sav, vagy ennek anhidridje. Az észterek előállítása önmagukban ismert módszerekkel történhet: előnyösen olymódon járunk el, hogy a reagáló anyagok elegyét valamely katalizátor, például erős sav. különösen valamely anioncserélő gyanta, toluol-p-szulfonsav vagy 50%-os kénsav és valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, pl. toluol, xilol, triklóretilén vagy perklóretilén, vagy egyéb a reakció során keletkező víz azeotropos eltávolítására alkalmas oldószer jelenlétében melegítjük. A találmány szerinti eljárásban a) komponensként felhasználásra kerülő monomerkapto-monokarbonsavak rendszerint a HO OC-R SH általános képletnek felelnek meg, ahol R valamely ketvegyértékű szerves gyököt képvisel, a karboxilcsoport közvetlenül kapcsolódik az R gyök valamely szénatomjához, az -SH csoport pedig közvetlenül az R gyök ugyanazon vagy valamely más szénatomjához kapcsolódik. Ezek a savak előnyö sen a HOOC—Cj.H2j. SH képletnek is megfelelnek, ahol r valamely pozitív egész, szám É 1 és 18 vagy akár 1 és 24 között. Így tehát a felhasználandó sav pl. merkaptoundecüsav, o- vagy p-merkapto-benzoesav, különösen pedig tioglikolsav, 2- vagy 3-merkapto-propionsav, tehát pl. oly sav is lehet, amelynek a fenti általános képletében r = 1 vagy 2. Az a) komponensként felhasználásra kerülő monomerkapto-(egyértékű)-alkoholok rendszerint a HO R -SH általános képletnek felelnek meg, ahol R jelentése a fentivel egyező, a HO- csoport és az -SH csoport pedig közvetlenül kapcsolódnak az R gyök szénatomjaihoz. Ezek az alkoholok előnyösen a HO-CtH 2t -SH általános képletnek is megfelelnek, ahol t valamely pozitív egész szám 2 és 18 között: különösen előnyösek azok az alkoholok, amelyek fenti képletében t = 2 vagy 3. mint a 2-merkapto-etanol, l-merkapto-propan-2-ol és 2-merkapto-propan-l-ol, de felhasználhatók az olyan vegyületek is, mint az l-klor-3- merkapto-propan-2-ol és hasonlók is. A találmány szerinti eljárásban előnyösen alkalmazható észterek az alábbi (1) általános képletű csoportot tartalmazzák: (0)a -CO-(0) b -R'- (0) b -CO-(0) a -RSH (I) ahol a és b egymástól különbözőek, értékük Ovagy 1 lehet, R1 valamely ketvegyértékű szerves gyököt képvisel, amely egyazon szénatomjával vagy két különböző szénatomjával közvetlenül kapcsolódik a szomszédos -O- ill. -CO-egységekhez, R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel: mimellett az észter molekulánkint n ilyen csoportot tartalmaz, n valamely egész szám, de legalább 3 és legfeljebb 6. 2
