163822. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet, különösen gépjármű-dobfékek működtető mechanizmusához

163822 5 axiális erőkomponens miatt ideálisan alkalmas ilyen kompenzáló szerkezetnek benne történő kialakítására. A találmány szerinti szerkezetnek mind személyes állítású, mind önműködő kivitelében nagy előnye, hogy az aktív fékező erőt átvivő láncolatban az erőátadás viszonylag lényegesen nagyobb felületrészeken adódik át, mint amilyenek az ékpálya- vagy horony-felület, csavarmenet szakasz, szemben a csigás szerkezetek pontszerű felületeken történő erőátadásával. Egy további nagy előnye a találmány szerinti szerkezetnek az, hogy a tulajdonképpeni fékkar kialakítása technológiailag igen egyszerű lehet. Hasonlóképpen egyszerű, minthogy körszimmetrikus kis alkatrészekből áll, az egész belső állítószerkezet is. A különböző fékszerkezetekben való alkalmazástól függően szükségképpen eltérő kivitelű két alkatrész: a tulajdonképpeni fékkar illetve az agyhüvely viszonylag egyszerű kialakításának lehetősége különösen jelentős a találmány szerinti szerkezet alkalmazhatóságát és gyárthatóságát illetően. A találmány néhány kiviteli módját az 1-12. ábrák mutatják be. Az 1-8. ábrákon bemutatott kiviteli módok személyes állítás lehetőségét példázzák. Közöttük eltérés a csavarmenetek és a menesztő alakzatok (bordázatok és hornyolások) elhelyezése tekintetében van. Az 1. ábrán a fékszerkezetet hordozó futóműhöz' rögzített vagy annak részét képező 1 csapágyház 2 perselyében van ágyazva a fékkulcs, melynek 3 tengelyvégződése van ábrázolva. Ez utóbbi 4 bordázatára van az 5 vállgyűrű 6 hornyolása révén felillesztve, 7 vállal 8 végtárcsával és 9 csavarokkal tengelyirányban is közrefogva. A tulajdonképpeni 10 fékkar elforgathatóan támaszkodik az 5 vállgyűrű és a 11 támasztógyűrű közvetítésével a fékkulcs 3 tengelyvégére, utóbbin a 12 hengeres szakaszra, és ezáltal — minthogy közrefogják - egyúttal tengelyirányban is meg van vezetve. Áll támasztógyűrűn 11a furatok szolgálnak körbe-forgatásra. A belső, és célszerűen kenéssel ellátott szerkezeti részeket a külvilágtól 13 mozgó, 14 álló tömítések és a 15 fedél zárják el. Az 1—4 ábrák szerinti kiviteli módozatoknál azonosan, az la ábra szerint a 16 nyomott hengeres csavarrugó körbe hajlítva egyik végével a tulajdonképpeni 10 fékkarból kiálló 17 orrhoz, a másikkal az 5 vállgyűrűből kiálló 18 orrhoz támaszkodik, az ábrázolt módon előfeszített alaphelyzetben. A tulajdonképpeni 10 fékkar agyának ürege és a 3 fékkulcstengely közötti térben 19 menesztőgyűrű és a 20 menetes hüvely oldalukkal egymáshoz támaszkodnak. A menesztőgyűrű egyik palástfelületén bordázattal illetve hornyolással, a másik palástfelületén nem önzáró csavarmenettel van ellátva. A menetes hüvely egyik palástján önzáró menet van. A palástfelületekre készített alakzatok mineműsége és egymáshoz viszonyított helyzete szempontjából négyféle elrendezés lehetséges. Az azonos alkatrészek az 1. ábra szerintiek a 2—4. ábrákon is. 6 Az 1. ábrán bemutatott szerkezet 3 fékkulcstengelyének 4 bordázatára egy szakaszon 21 önzáró menet van vágva. A 19 menesztőgyűrű 22 hornyolása a 4 bordázatra, a menetes hüvely 23 menete az önzáró 5 menetre illeszkedik. A tulajdonképpeni 10 fékkarban van a 24 nem önzáró anyamenet kialakítva, melyben a 19 menesztőgyűrű 25 apamenete illeszkedik. A 2. ábrán a 10a tulajdonképpeni fékkarban készített 26 önzáró csavarmenetes szakasz a nem 10 önzáró 24 csavarmeneten van kialakítva, melyhez 27 apamenetével a 20a menetes hüvely illeszkedik. A 3a fékkulcstengely 4 bordázott, a menesztőgyűrű 19 típusú. A3, ábra szerinti kivitelben a 28 nem önzáró 15 menet a 29 fékkulcstengelyen van kialakítva. A 19a menesztőgyűrű külső palástján 30 bordázott, belső palástján 31 nem önzáró anyamenet van. A menetes hüvely 20a típusú. A 10b tulajdonképpeni fékkar agyürege 32 hornyolt, egy szakaszon a hornyolásra 33 20 önzáró menet van vágva, mely a 20a menetes hüvelyével illeszkedik. A 4. ábra szerinti kiviteli mód esetében a 10c tulajdonképpeni fékkar belül 32 hornyolt, a 29a fékkulcstengelyre a 34 önzáró menetes szakasz a 28 25 önzáró menetre van vágva. A menesztőgyűrű 19a, az állítóhüvely 20 típusú. Az 1-4. ábrákon bemutatott szerkezetek úgy működnek, hogy a 20 illetve 20a .menetes hüvelynek a 15 zárófedél eltávolítása után a 11a furatokon 30 keresztül nyúlva lehetségessé váló személyes forgatásával az önzáró meneten keletkező tengelyirányú erő a menesztő gyűrű oldalára hat. Ezen tengelyirányú erő hatására és irányában a menesztőgyűrű elmozdul. Az egyik kapcsolódó alkatrészben egyenesen vezetett 35 menesztőgyűrű a másik palástján levő nem önzáró csavarmenete útján a fékkart a fékkulcstengelyhez képest elfordítja. Az állítási tartomány akkor merül ki, amikor a 19 illetve a 19a menesztőgyűrű megütközik a vállgyűrűn. Alaphelyzetbe való visszaállítása a 40 20 illetve 20a menetes hüvely visszaforgatásával történik, amikoris a 16 rugó a tulajdonképpeni fékkart a fékkulcstengelyhez képest visszaforgatja és a csavarmeneteken illetve a tangenciális értelemben menesztő alakzatokon az állító folyamattal ellentétes erőhatá-45 sok és elmozdulások következnek be mindaddig, míg a 20 illetve 20a menetes hüvely ellenkező végállását elérve all támasztógyűrűhöz nem ütközik. A találmány szerinti megoldás olyan kiviteli alakjait, melyek a fékkulcstengelyre felszerelhető zárt 50 egységként foglalják magukba a fékkart és az állítószerkezetet, az 5—6. ábrák mutatják be, és akárcsak az 1—4. ábrákon ismertetett szerkezeteknél, itt is elrendezési variációkról van szó. Az 5. ábrán 35 csapágyház 36 perselyében van 55 ágyazva a fékkulcstengely 37 végződése. Az utóbbi 38 bordázatára vagy 39 agyhüvely 40 hornyolása illesztve, és 41 vállnak 42 végtárcsával 43 csavarokkal _ tengelyirányban is nekiszorítva. A 44 tulajdonképpeni fékkar elforgathatóan támaszkodik a 39 agyhüvely 45 60 peremére és a 46 állítógyűrű közvetítésével a 39