163762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminotriazin-származékok előállítására

163762 3 4 (II) általános képletű aminotriazin-származékot — e képletben Y hidrogénatomot, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoportot, vagy aminocsoportot, R egy (VI) általános képletű csoportot (amelyben A és B a fenti jelentésűek) képvisel, ha azonban Y az aminocsoporttól különböző jelentésű, akkor a két R legalább egyike hidrogénatomot képvisel — valamely (III) általános képletű aldehidnek — ahol B jelentése a fentivel egyező — a beviendő (VI) általános képletű csoportok számának megfelelően ekvivalens mennyiséget legalább 1/2 móllal meghaladó mennyiségével és valamely (IV) általános képletű primer vagy szekunder, telített vagy telítetlen alkohol — amelyben A jelentése a fentivel egyező — a beviendő (VI) általános képletű csoportok számának megfelelően ekvivalens mennyiségét legalább 1 móllal meghaladó mennyiségével reagáltatunk, 50 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, valamely szervetlen vagy szerves sav mint katalizátor jelenlétében, majd kívánt esetben a kapott reakciótermékben jelenlevő étercsoportokat valamely más, előnyösen hosszabbláncú (IV) általános képletű primer vagy szekunder alkohollal — amelyben A jelentése a fentivel egyező — valamely szervetlen vagy szerves sav mint katalizátor jelenlétében történő melegítés útján átéterezzük. Aldehidként a találmány szerinti eljárásban egyenes vagy elágazó szénláncú alifás aldehideket alkalmazunk; különösen előnyösnek bizonyultak erre a célra a 2 —4 szénatomot tartalmazó ilyen aldehidek, mint az acetaldehid, propionaldehid, n-butiraldehid és izobutiraldehid. A reagáltatás céljaira alkalmas legfeljebb 6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú, telített vagy telítetlen alifás alkoholok sorában különösen a metanol, etanol, n-propanol, izopropanol, n-butanol, izobutanol és az allilalkohol emelendők ki. Aminotriazinként elsősorban a melamin jön tekintetbe, alkalmazhatók azonban adott esetben alkilezett vagy fenilezett guanaminok is. Katalizátorként szervetlen vagy szerves savak alkalmasak, különösen előnyöseknek bizonyultak azonban a p-toluol-szulfonsav és a szulfaminsav. A katalizátor 1 mól aminotriazinra számítva előnyösen 0,005 — 0,1 mól mennyiségű arányban alkalmazandó. A reakcióhőmérséklet legkedvezőbb értéke függ a kiindulóanyagok reakcióképességétől, általában azonban előnyös 55 C° feletti hőmérsékleten dolgozni. 85 C°-nál magasabb forráspontú reakcióelegyek esetében a legjobb eredményeket 55 C° és 85 C° közötti reakcióhőmérséklet esetén érjük el. Alacsonyabb hőmérsékleten való dolgozás esetén a szükséges reakcióidő meghosszabbodik, magasabb hőmérsékletek esetén viszont gyantaszerű melléktermékek képződhetnek. Nagyobb mennyiségű víz jelenléte káros a találmány szerinti reakció lefolyására, így tehát víz hozzáadása semmi esetre sem szükséges. A kiindulóanyagokban jelenlevő víz jelenléte az (I) általános képletű bisz-étereknek a találmány szerinti eljárással történő előállítása során abban az esetben engedhető meg, ha ez a vízmennyiség nem haladja meg a reakcióelegy 20%-át. Az (I) általános képletű trisz-étereknek a találmány szerinti eljá-5 rással való előállítása során ajánlatos a lehetőséghez képest vízmentes közegben dolgozni. A bisz-alkilolamino-triazinóterek előállítása során 2 mól aldehid és 2 mól alkohol lép 1 mól aniinotriazinnal reakcióba. A reakció azonban csak akkoi 10 megy végbe a kívánt irányban, ha az aldehid legalább 1/2 mól feleslegben, az alkohol pedig legalábt 1 mól feleslegben kerül alkalmazásra, a sztöchiometrikusan szükséges mennyiséghez képest. Célszerűen az aminotriazinnak az aldehidhez viszo-15 nyitott mennyiségi aránya (mólban kifejezve] 1:2 1/2 és 1:4 között lehet, az alkoholt pedig nagyobb feleslegben alkalmazzuk, amikoris az egyúttal oldószerként is szerepel. A trisz-alkilolamino-triazinétereknek a bisz-al-20 kilolamino-triazinéterekből történő előállítása során az aldehid és az alkohol a triazinéterhez viszonyítva elméletileg 1:1:1 mólarányban alkalmazható, azonban itt is elősegíti a reakciót, ha az aldehidet és az alkoholt feleslegben, pl. legalább két-25 szeres moláris mennyiségben alkalmazzuk. Az átéterezés a szokásos módon, az alkilolamino-triazinéternek a beviendő alkohol feleslegével előnyösen 55 C° és az oldat forráspontja közötti hőmérsékleten, valamely szervetlen vagy szerves 30 sav 0,01 — 0,1 mól mennyiségének jelenlétében (a kiindulóanyag 1 móljára számítva) történő kezeiéi útján folytatható le. A lehasított alkoholnak a reakcióelegyéből-való eltávolítása elősegíti az átéterezési reakció lefolyását. Ezt az átéterezésl 35 ajánlatos elsősorban a hosszabb szénláncú A csoportok bevitele esetén alkalmazni, minthogy ezei általában kevésbé reakcióképesek. A találmánj szerinti eljárás során, mint az 1 vagy 2 szénatomos alkoholok. így az olyan (I) általános képletű ve-40 gyületek előállítása esetén, amelyek A helyén va lamely kettőnél több szénatomot tartalmazó alkil vagy alkenilcsoportot tartalmaznak, általábar előnyös oly módon eljárni, hogy előbb a megfelelc oly (I) általános képletű vegyületet állítjuk elő 45 amely A helyén metil- vagy etilcsoportot tártai maz, majd ezt a terméket a megfelelő hosszabb láncú alkohollal való átéterezés útján alakítjuk Í kívánt végtermékké. A találmány szerinti eljárással a kívánt amino 50 triazin-származékokat magas hozamokkal és nagj tisztasági fokban kapjuk. Ezek a termékek finon fehér porszerű anyagok, amelyek közül különösei a trisz-alkilol-aminotriazinéterek oldódnak jól Í szokásos szerves oldószerekben, mint pl. alkoho 55 lókban, észterekben és klórozott szénhidrogének ben. Ezek a termékek a lakkiparban kerülhetne] segédanyagokként felhasználásra, emellett kémia szerkezetük alapján jól felhasználhatók tovább kémiai reakciók kiindulóanyagaiként, különösei 60 a nagyobbmelekulájú termékek előállítását ered ményező kondenzációs reakciók útján. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitel módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik megjegyzendő azonban, hogy a találmány kör 65 nincsen ezekre a példákra korlátozva. 2