163714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás analgetikus hatású béta piperazinil-fahéjaldehid-származékok és sóik előállítására

163715 5 6 sitási módja szerint valamely (II) vagy (V) általá­nos képletü karbonil-vegyületet valamely (III) vagy (VI) általános képletü foszfinoxiddal történő reagál­tatással (I) általános képletli vegyületté alakítunk. A reakciót bázis és előnyösen iners szerves oldó­szer jelenlétében végezhetjük el; igy pl. nátrium­hidrid jelenlétében iners-oldószerben (pl. benzol­ban, toluolban, dimetilformamidban, tetrahidrofu­ránban, dioxánban vagy l,2-dimetoxi-etánban)vagy alkálifémalkoholát jelenlétében valamely alkoholban (pl. nátriummetilát jelenlétében metanolban) -20 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékle­ten, különösen 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. Az eljárás különösen előnyös foganatositási módja szerint ugy járhatunk el, hogy a (II) általános képletü vegyület és (III) általános képletü foszfinoxid reakcióját 2 mól nát­riumhidrid jelenlétében vízmentes tetrahidrofurán­ban végezzük el és a nátriumhidrid fölöslegét a re­akcióelegy feldolgozása előttvizmentes alkanol hoz­záadása közben megbontjuk. Az eljárás másik változata szerint valamely (II, 1) vagy (VII) általános képletü kiindulási anya­got valamely (IV) vagy (VIII) általános képletü fosz­foránnal reagáltatunk. A reakciót előnyösen katali­tikus mennyiségű szerves sav (különösen ecetsav vagy benzoesav) jelenlétében, oldószeres közegben (pl. benzolban, toluolban, dimetilformamidban, 1,2-dimetoxietánban vagy dioxánban) szobahőmér­séklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hő­mérsékleten végezhetjük el. A találmányunk szerinti eljárás további változa­ta szerint a (IX) és (X) általános képletü kiindulá­si anyagokat iners szerves oldószerben (pl. benzol­ban, toluolban, dioxánban, 1,2-dimetoxi-etánban vagy előnyösen tetrahidrofuránban) oldjuk és apro­tonos oldószer (előnyösen hexametilfoszforsavtria­mid) hozzáadása közben 0 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékletre lehűtjük, ill. melegitjük. Előnyösen 70 C° körüli hőmérsékleten dolgozhatunk, minthogy ezen a hőmérsékleten a tetrahidrofuránban oldott reakció-komponensek visz­szafolyató hűtő alkalmazása mellett forralhatok. A hidroxil-csoportot tartalmazó reakció-komponense­ket a reakció végrehajtása előtt alkálifémsóvá ala­kitjuk. Az alkoholnak a megfelelő alkálifémsóvá történő átalakítását önmagában ismert módon iners oldószerben megfelelő bázis vagy alkálifém (pl. nátriumhidrid segítségével tetrahidrofuránban) vé­gezhetjük el. A találmányunk szerinti eljárás másik változata szerint olyan (I) általános képletü vegyületet, mely­ben A. és B együtt további kötést alkot, iners oldó­szerben valamely persavval epoxidálunk; ily mó­don a megfelelő (I) általános képletü epoxidot kap­juk, melyben A és B együtt oxigénhidat alkotnak. Az (I) általános képletü kiindulási anyagot iners oldószerben, különösen halogénezett szénhidrogé­nekben (pl. kloroformban vagy széntetrakloridban, különösen metilénkloridban) oldjuk, majd 0 Co és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten valamely persavval (pl. perhangyasavval, perecetsavval, per­benzoesavval.perftálsavval vagy perwolfrámsavval, előnyösen m-klór-perbenzoesavval) kezeljük. Eljárásunk további foganatositási módja szerint "valamely (I) általános "képletü vegyületet (ahol A és B együtt további kötést alkotnak) a megfelelő, A helyén hidroxi-csoportot és B helyén klór-, bróm­vagy jódatomot tartalmazó (I) általános képletü ve­gyületté hidroxihalogénezzük. E célból az (I) álta­lános képletü kiindulási anyagot vizben szuszpendál­juk és annyi iners oldószerrel elegyitjük (pl. dioxán­nal vagy 1,2-dimetoxietánnal, előnyösen tetrahidro­furánnal), hogy homogén tömény oldat képződjék. B helyén brómatomot tartalmazó (I) általános kép­letü vegyületek előállitásá esetén a kapott oldathoz 0 C° és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten részletekben Niirőm-szukcinimidet adunk. B helyén klór- vagy jódatomot tartalmazó (I) általános kép­letü vegyületek előállitásá esetén a megfelelő N-klór-szukcinimidet vagy N-jőd-szukcinimidet alkal­mazzuk. A reakciót különösen előnyösen 0-5 C°-on végezhetjük el. A kapott halohidrin-vegyületet ez­után(I) általános képletü epoxiddá alakitjuk. Ameny­nyiben X jelentése adott esetben kis szénatomszá­mu alkil-, kis szénatomszámu alkenil-vagy kis szénatomszámu alkinil - csoporttal helyettesitett oximetilén-csoport, a terminális halohidrint kis szénatomszámu alkanolban (előnyösen metanolban) és amennyiben X karbonsav-származékot képvisel, valamely éterben (előnyösen dietiléterben) oldjuk. Az elegyhez az előbbi esetben alkálifémalkoholátot (előnyösen nátriummetilátot), mig utóbbi esetben poritott alkálifémhidroxidot (előnyösen káliumhid­roxidot) adunk. A fenti módon könnyen lejátszódó reakcióval (I) általános képletü epoxidot kapunk. A találmányunk szerinti eljárás fent emiitett fo­ganatositási módjának előnye, hogy észterek és éterek esetében csak a terminális kettőskötés epoxi­dálódik. Az A és B helyén további kötést tartalma­zó (I) általános képletü vegyületek persavakkal tör­ténő epoxidálása általában nem vezet szelektiven a kivánt terminális epoxidhoz,hanem többnyire epoxl­dok keveréke keletkezik, mely önmagában ismert módon kromatografalassal az egyes komponensekre szétválasztható. Eljárásunk másik változata szerint az X helyén -COOR általános képletü csoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (XI) általános képletü karbonsa­vat valamely (X) általános képletü alkohollal észte­rezünk(mely képletben J jelentése hidroxil-csoport). A (XI) általános képletü karbonsavat valamely sav­megkötőszert (pl. piridint, trietilamint, kinolint, stb. előnyösen piridint) tartalmazó iners oldószer­ben (pl. petroléterben, benzolban, hexánban stb.) halogénezőszer (pl. tionilklorid, foszfortriklorid, tionilbromid, foszforoxiklorid, előnyösen tioniklo­rid)segitségével a megfelelő savhalogeniddé alakit­juk. A savhalogenidet a megfelélő alkohollal iners oldószerben (pl. benzolban, toluolban, hexánban, izooktánban, kloroformban, széntetrakloridban vagy etilénglikoldimetiléterben) sav megkötőszer (pl. pi­ridin, trietilamin, kinolin, stb. előnyösen piridin) jelenlétében a kivánt észterré alakitjuk. A (XI) általános képletü savat a megfelelő ha­logénkarbonil-vegyületté történő átalakitás után a megfelelő aminnal ill. ammóniával reagáltatjuk és ily módon X helyén -CONR4R5 képletü csoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületeket kapunk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents