163684. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polioxikarbonsavak előállítására
163684 5 ó-termékeit, nevezetesen a polialdehido-karbonivakat, ill. e vegyületek oldatait vagy szuszpenzióit mlegesíteni. Ily módon utóbbi esetben a polioxiírbonsavás-sók tiszta, semleges oldataihoz jutunk, nelyekből a termékek a víz elpárologtatasaval 3nnyedén izolálhatok. A semlegesítéshez alkalazható polioxi-karbonsavak lehetnek pl. kicsapási jlimerek, amelyeket a fentebbiekben leírt módon iptunk. A reakció után kapott oldatokból e vegyütek könnyen kicsaphatok hígított savak segítségért. A találmány szerinti polimerek a főláncban főíppen C—C-kötéseket tartalmaznak, amelyek hétnek egyenes láncúak, de térhálósodottak is. polimerek fó'képpen a fent említett (I) és (II) egygekből épülnek fel. Ezek képezik a fó'képpen —C-kötésekből felépült főlánc főegységeit, részín pedig akkor képzó'dnek, amikor a polialdehidoarbonsavakat a Cannizzaro-reakció szerint kezelk. Ennél a kezelésnél intermolekuláris aldokon:nzáció is létrejöhet a polialdehido-karbonsavak dehid-csoportjaihoz képest a-helyzetű aktív CH-oportok és az egy vagy több szomszédos láncban vő karbonil-csoportok között. E reakció folytán rhálósodás következik be. Az említett (I) és (II) ;ységek nélkülözhetetlenek e polimerek komplexspzőszerként való felhasználásához. Ha az akrolein és adott esetben az akrilsav meltt még egyéb ko-monomereket is alkalmazunk, pl. aleinsavat és/vagy vinilalkohol-származékokat /vagy allilalkoholt, úgy a keletkező' polimerben a II) képletű egységek is fognak a főláncban szere:lni, de igen csekély mennyiségben. Mennyiségük aximálisan 50 mól% lehet, és segítségükkel irádtható, illetve beállítható a komplexképző vízdhatósága és/vagy aciditása és ezen keresztül kalmazhatósága különböző pH-tartományokon síül. Ha a polialdehido-karbonsavak Cannizzaro-reak-5ját valamely erős bázissal formaldehid jelenlétéín végezzük, úgy (IV) és (V) képletű egységek képídnek, amikor is az alkalmazott aldehid mennyige meghatározza a térhálósodás fokát. Habár a polialdehido-karbonsavakat az akrolein rökös polimerizációjával állítjuk elő, ennek ellenélehetnek a főláncban (VI) képletű egységek, alándelt, maximálisan 25 mól%-nyi mennyiségben, végtermékként kapott polimerben ezenkívül lőtt esetben felléphetnek, ugyancsak alárendelt ennyiségű, változatlan karbonil-csoportok. Az alftett csoportok azonban nem befolyásolják a )limer komplexképző hatását. Ugyancsak nem r jelentőséggel a polimerben, a reakciókörülmérektől és a reakcióközegtől függően keletkező végoportok minősége. Ha akroleinből és hidrogénperddból indulunk ki, úgy a két végcsoportok egyike indig hidroxil-csoport. Minden más esetben lehet végcsoport COH-, CH2—OH-, COOH- vagy H2 —CH-csoport vagy hidrogénatom, vagy pedig : alkalmazott katalizátor valamelyik gyöke. Az új polimerek minimális polimerizációs foka 3. polimerizációs fok felső határát kizárólag az élni kívánt alkalmazási cél határozza meg. Példának :áért 5.000-es polimerizációs fokok is szerepelnek. Mint már említettük, az új polimereket a legszé-6 lesebb értelemben vett komplexképzőként alkalmazhatjuk. Felhasználásuk különösképpen ott célszerű, ahol fémnyomok eltávolítása a cél, így például a mosószerek-, öblítőszerek-, mosási segédanyagok-5 és egyéb tisztítószereknél, a fa- és a textilfehérítésnél, a textil- és a papírgyártásnál, a gyógyszer- és az élelmiszeriparban, a polimerkémiában, a fém-megmunkálásnál és -feldolgozásnál és különösképpen az elektrolízisnél alkalmazott fürdőknél. 10 A találmányt az alábbi példák részletesen ismertetik. A néhány példában említett Hampshire-vizsgálatot a Hampshire Chemical Corp. kiadványában találhatjuk. E cikk szerint 2 g (pontosan mérve) poralakú komplexképzó't feloldunk 50 ml desztil-15 Iáit vízben, semlegesítjük, hozzáadunk 10 ml 2%-os nátriumkarbonát-oldatot, amelynek pH-értékét 11—12-re állítottuk be, és a kapott oldatot 100 ml-re hígítjuk. Az oldatunkat ezután egy 44,1 g/liter kalciumacetát-monohidrátot tartalmazó kalciumace-20 tát-oldattal titráljuk határozott és állandó zavarosság fellépéséig. A komplexképző kalciumkarbonátmegkötőképességét az alábbi képlet alapján számítjuk: 25 ml kalciumacetát-oldat X 25 „ „^ , Z5 —. . . , „ .—— = mg kötött CaC03 /g komplexkepzo bemerese komplexképző A komplexképzők ily módon meghatározott 30 Hampshire-vizsgálat-értéke egyidejűleg bizonyos fokig mértéke e termékek mosóhatásának. A példákban megadott komplex-stabilitásokat az alábbiak szerint határoztuk meg: 35 1. A komplex-stabilitás meghatározása Ca + + -nál: a szabad Ca+ + koncentráció mérése a komplexképzési egyensúlyban: a Ca ++ és az „Eriokrómfekete T" fémindikátor-színezék közti színezékkomplexen keresztül, a komplexstabilitási állandó a következő 40 meghatározása mellett: [CaPODC] stab- [Ca+ +][PODC--] 45 ahol PODC~ ~ a polimer oxikarbonsavként tekintett komplexképző anionja. A méréseket HN4 OH— NH4 C1 segítségével pufferolt oldatokban végeztük pH=10-nél. 2. A komplex-stabilitás meghatározása Fe+ ++ -al: 50 a mérés az Fe(OH)3 oldhatósági szorzatán — ammóniás oldatban pHll-en — keresztül történt, a komplexstabilitási állandó alábbi meghatározása mellett: [FePOC++ ] 55 *^stab - [Fe+ + +][POC-] ahol POC~ a polimer oximonokarbonsavként tekintett komplexképző anionja. 3. A komplex-stabilitás meghatározása Mn++ -al, 60 Ca++ -al, Ag + -al: a komplex-egyensúlyban még szabad fémionok koncentrációjának elektron-spin-rezonanciás mérése segítségével; Ag+ esetében a komplexképződés egyensúlyának Mn++ -al végzett eltolásával, mivel 65 az Ag+ a paramagnetikus spin-rezonancia mérés-3
