163641. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peptid szintézisben alkalmazható közbenső termékek előállítására
163641 3 4 kek. A jelen találmány új és kényelmes módszert jelent a peptidszintézis során. A találmány szerint az I általános képletű aziridinon-származékok a II általános képletű aminosavaknak dehidratáló reagensekkel inert oldószerben történő kezelésével állíthatók elő, ahol X és R jelentése a fent megadott. A dehidratáló reagens foszgén, foszfor-pentahalogenid (pl. foszforpentaklorid, foszforpentabromid), tionilhalogenid (pl. tionilklorid, tionilbromid) vagy foszforoxihalogenid (pl. foszforoxiklorid, foszforoxibromid) lehet. A reakció oldószereként tetrahidrofurán, éter vagy ezek elegye alkalmazható. A találmány szerint a dehidratálást előnyösen úgy végezzük, hogy a reakcióelegy semlegesítésére cseppenként adagolunk bázisos reagenst. Bázisos reagensként tercier aminők, pl. a piridin vagy a trietilamin alkalmazható. A reakció hőmérséklete -10 és -50C°, előnyösen -1.5 és 30 C° között lehet. Az I általános képletű aziridinon-származékot tartalmazó reakcióelegy közvetlenül alkalmazható kiindulási anyagként a peptidek vagy más aminosavszármazékok előállítására. Kívánt esetben azonban az I általános képletű aziridinon-származék könynyen elválasztható a reakcielegybó'l. így például alkalmas oldószert, például étert vagy petrolétert adagolhatunk a reakcióelegyhez —20 C° körüli hőmérsékleten. A kivált kiindulási anyagkristályok szűréssel különíthetők el. A kapott szűrletet csökkentett nyomáson, jégfürdőn bepároljuk és hűtőszekrényben tartjuk kb. —20 C° hőmérsékleten. Amennyiben szükséges, a fenti műveletet addig ismételhetjük, amíg a szűrlet már csak egy foltot mutat vékony rétegkromatográfia vizsgálatában. Néhány I általános képletű aziridinon-származék kristályos alakú, míg más származékok olajos vagy folyadék alakúak, amelyeket az oldószer vákuumos eltávolítása után kaphatunk meg. Úgy találtuk, hogy a találmány szerinti I általános képletű aziridinon-származékok különböző primer aminovegyületekkel vagy karbinolvegyületekkel reagáltathatok és a reakció során igen jó kitermeléssel kapjuk a megfelelő peptideket vagy aminosav-származékokat. A reakcióegyenleteket az 1. ábra mutatja be. A reakcióban előnyösen alkalmazhatók III általános képletű karbinolvegyületek az alkoholok (pl. metil-, etil-, propil-, izopropil- butil- vagy benzilalkohol), valamint a hidroxi-savak észterei (pl. hidroxiecetsav-észterek, hidroxipropionsav-észterek, hidroxivaleriánsav-észterek, hidroxikapronsav-észterek, alfa-hidroxi-béta-metilvaleriánsav-észterek, alfa-hidroxi-béta-fenilpropionsav-észterek. Megfelelő IV általános képletű primer aminovegyületekként az alkilaminok (pl. metilamin, etilamin, propilamin, butilamin) az aralkilaminok (pl. benzil-amin, fenetilamin, naftilamin), a semleges aminosavak (pl. glicin, alanin, valin, leucin, izoleucin, fenilalanin, triptofán, metionin, treonin) vagy ezek észterei, a savanyú aminosavak di-észterei (pl. aszparaginsav-diészterek, glutaminsav-diészterek), amelyek védett oldalláncon levő aminocsoporttal (vagy iminocsoporttal) rendelkező bázisos aminosavak észterei, (pl. N£ -védett-lizin-észterek) vag; fenti aminosavakkal rendelkező peptidek észté stb. említendők. A fenti III és IV általános kép^ ben R' és R" jelentése értelemszerűen a fenti veg; 5 letekből származtatható gyököknek felel meg. Az I általános képletű aziridinon-származékok a III általános képletű karbinolvegyületekkel, VE a IV általános képletű primer aminovegyületek —20 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten, inert oh 10 szerben reagáltatjuk. A reakció során oldószerk tetrahidrofurán, kloroform, széntetraklorid, mi lénklorid vagy éter egyaránt alkalmazható. Cs; nem valamennyi esetben a II általános képletű ki dulási aminosavra számolva, a megfelelő V vagy 15 általános képletű vegyület kitermelése 60%nagyobb, minden racemizáció nélkül. E reak befejezése után a kívánt V vagy VI általános k létű terméket a szokásos módszerekkel könn; izolálhatjuk és tisztíthatjuk. 20 A találmány szerinti eljárás előnyös megvak tási változatait ismertetjük az alábbi példákban. 1. példa (1) 29,9 g N-benziloxikarbonil-L-fenilalamin 25 150 ml tetrahidrofuránban oldunk, 42 ml foszg és étert tartalmazó elegyet (foszgén tartalma 2í /100 ml) csepegtetünk az oldathoz keverés közb —20 C° hőmérsékleten. 15 perc múlva keverés k ben 14 ml trietilamin 50 ml tetrahidrofurános ol 30 tát adagoljuk a reakcióelegyhez 30 perc alatt -C°-on. A reakcióelegyet további 30 percen át kes jük, majd tetrahidrofurános trietilamin oldat hoz csepegtetésével semlegesítjük. 300 ml száraz < hozzáadása után a reakcióelegyet 30 percen át ke1 35 jük —20 C°-on. A trietilamin-hidroklorid tó lyokat szűréssel eltávolítjuk, a szűrlethez 200 száraz petrolétert adunk és az elegyet egy éjszal át hűtőszekrényben állni hagyjuk. A kivált trie amin-hidroklorid és a kiindulási anyag kristáb 40 kiszűrjük. A kapott szűrletet vákuumban jeges ' fürdőn bepároljuk, és a maradékhoz 300 ml szá petrolétert adagolunk. A kapott elegyet hűtősz rényben állni hagyjuk, a kivált kristályokat szűrj 200 ml száraz éterben oldjuk, és az oldhatalan an 45 got leszűrjük. További 200 ml étert adunk a szűr hez és hűtőszekrényben ismét állni hagyjuk é kristályokat leszűrve 18,6 g N-benziloxikarboni -benzil-aziridinont kapunk, o.p.: 73—73,5 C°. [a]g>: - 36,0° (C=1, tetrahidrofuránban) 50 A vékonyrétegkromatográfiás Rf-érték: (rendszer: kloroform-etilacetát-ecetsav 85:15 Az infravörös abszorpciós spektrum klorofo: ban a karbonilgyököknek megfelelő, (1840 és 1: cm^1 ) abszorpciót mutat, de nincs aminocsopi 55 nak megfelelő abszorpciós sáv. Mágneses magrezonancia-spektrum (CDCls -b£ 7,21 (bs, 5H), 7,37 (bs, 5H), 5,30 (S,'2H), 4,55 (t, 1H), 3,26 (dd, 2H), 3,03 (dd,2H) 60 (2) 3,9 g L-izoleucin-etilészter hidrokloridot ml kloroformban oldunk, 2,8 ml trietilaminnal 1 ténó' semlegesítés után az oldatot —20 C°-on 5 N-benziloxikarbonil-3-benzil-aziridinon 30 ml te hidrofurános oldatához adjuk. Az elegyet két ó 65 át keverjük, mialatt hőmérséklete fokozatosai 2
