163588. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A 7béta- (D-5-amino-5-karboxi-valeramido) -3-(karbamoiloximetil)-7-metoxi-CEF-3-AM-4-karbonsav antibiotikum előállítására

163588 17 18 Az antibiotikumok inaktiválódása %-ban, mosott baktérium-sejtekkel történő 4 órai inkubálás után (B. subtilis MB—964 törzzsel vizsgálva) Lebontó mikroorganizmus C-cefalosporin 842A Alcaligenes faecalis MB-9 99+ 0 A. viscosus MB-12 99+ 54,4 Meghatároztuk a 842A antibiotikum és a C-ce­falosporin ellenállóképességét 4 további mikroor­ganizmus-kultúrával szemben is. Erre a célra a következő mikroorganizmus-törzseket alkalmaztuk: Escherichia coli 236, Proteus morganii 125, Pro­teus morganii 356 és Proteus mirabilis 241. Vala­mennyi említett törzs Gram-negatív és rezisztens a C-cefalosporinnal szemben. Az egyes mikroorga­nizmusokat a vizsgált antibiotikummal 4 óra hosz­szat inkubáltuk, majd meghatároztuk a fentebb leírt módszerrel a megmaradt antibiotikum-akti­vitást. A vizsgálatok során alkalmazott eljárás ugyanaz volt, amint azt fentebb az Alcaligenes faecalis MB—9 és Alcaligenes visosus MB—12 ese­tében ismertettük. Az alábbi táblázatban adjuk meg a kapott eredményeket: Az antibiotikumok inaktiválódása %-ban, 4 órai inkubálás után (B. subtilis MB—964 törzzsel vizsgálva) Kultúra C-cefalosporin 842A antib. Escherichia coli 236 >99 38 Proteus morganii 251 >99 80 Proteus morganii 356 > 99 69 Proteus mirabilis 241 72 5 A fenti adatok azt mutatják, hogy a 842A anti­biotikum nagyobb ellenállóképességű az Alcalige­nes faecalis, Alcaligenes viscosus, Escherichia coli 236, Proteus morganii 251, Proteus morganii 236 és Proteus mirabilis 241 mikroorganizmusok le­bontó hatásával szemben, mint a C-cefalosporin. Az ismertetett fermentációs eljárással előállított 842A antibiotikum amfoter jellegű vegyület, amely­nek látszólagos izoelektromos pontja pH=3,5 kö­rül van; az antibiotikum 9,0 pH-érték felett in­stabil, 1,5 pH-érték körül azonban viszonylag sta­bil. Minthogy a 842A antibiotikum és sói hatásosan gátolják a Salmonella mikroorganizmus különféle törzseinek fejlődését, ezek az antibiotikumok jól alkalmazhatók fertőtlenítőszerekként különböző háztartási és ipari alkalmazásokban is. így pl. a 842A antibiotikum hatásos a Salmonella schott­muelleri 3010, S. gallinarum és S. typhosa ellen; e tulajdonságaik alapján ezek a termékek értékes fertőtlenítőszerek háztartási és ipari alkalmazásban. A 842A antibiotikum tisztítása: A 842A anti­biotikum tisztítására ioncserélő gyantán történő adszorpció alkalmazható; erre a célra pl. kvaterner ammónium- vagy szulfonsav-alapú ioncserélők alkalmazhatók. Az adszorbeált antibiotikumot megfelelő sók, mint ammóniumklorid, nátrium­klorid vagy hasonlók vizes vagy vizes-alkoholos oldataival eluálhatjuk-. Ioncserélő gyantaként erre a célra pl. polisztirol alapú szulfonsav-gyanták 5 (45% vagy 53% víztartalommal) vagy polisztirol­-trimetilbenzilammónium-gyanták (43 % víztarta­lommal alkalmazhatók; az említett típusú gyanták „Dowex 50" és "Dowex 1" néven kerülnek keres­kedelmi forgalomba. Kívánt esetben a leírt eljá-10 rással kapott eluátumot tovább tisztíthatjuk egy második és esetleg harmadik adszorpciós és eluálási művelettel. Az ily módon kapott eluátumok kon­centrátumából nyerjük ki a tisztított 842A anti­biotikumot. Az új antibiotikum gyógyászati felhasználása A 842A antibiotikum egymagában vagy külön-20 féle kombinációkban alkalmazható gyógyszerké­szítmények hatóanyagaiként. Az említett antibio­tikumot és/vagy sóit tartalmazó gyógyszerkészít­mények tabletta, kapuszla, por, vagy pedig folyé­kony állapotban oldat, szuszpenzió vagy elixír 25 alakjában készíthetők el. Ezek orális, intravénás vagy intramuszkuláris úton kerülhetnek beadásra. Az orális beadásra szolgáló készítmények vivő­anyagként pl. mannitot, szacharózt, glükózt, vagy a folyékony készítmények vizet, glikolokat, ásvá-30 nyi, növényi vagy állati olajokat, mint földidióolaj, szezámolaj vagy ásványolaj-frakciók, továbbá szin­tetikus eredetű oldószereket tartalmazhatnak. Az injekciók készítésére vivőanyagként steril folyadé­kokat, mint vizet, sóoldatot vagy olajokat alkal-35 mázunk. A gyógyszerkészítmények a hatóanyagon és az említett vivőanyagokon kívül egyéb adaléko­kat, mint stabilizálószereket, kötőanyagokat, oxi­dációgátló-, tartósító- vagy szuszpendáló szereket, simítószereket, a viszkozitást befolyásoló adaléko-40 kat, ízesítőanyagokat stb. is tartalmazhatnak. Ad­hatunk az ilyen gyógyszerkészítményekhez más gyógyászatilag hatásos anyagot is, az antibiotikus aktivitás kiszélesítése céljából. Az új antibiotikumot tartalmazó gyógyszerké-45 szítmények adagolása nagy mértékben függ a ke­zelendő egyén állapotától és testsúlyától. Általános fertőzések esetében előnyösebb a gyógyszert paren­terális úton beadni; orális úton beadásra kerülő gyógyszereket a bélcsatorna fertőzései esetében al-50 kalmazunk. Általában a hatóanyag napi adagja körülbelül 15 mg és 175 mg között, előnyösen 40 mg és 80 mg között lehet, a kezelendő egyén testsúlyának 1 kg-jára számítva; ezt a mennyiséget a nap folyamán egy vagy több adagban adhatjuk be. 55 Az orális beadásra szolgáló szilárd vagy folyé­kony adagolási egységek egységenként általában 15 mg. és 700 mg közötti hatóanyagmennyiséget tartalmazhatnak; általában előnyös, ha az ilyen adagolási egységekben az egységenkénti hatóanyag-60 tartalom 80—320 mg. A parenterális beadásra szolgáló adagolási egységekben a tiszta vegyületet rendszerint steril vizes oldatban alkalmazzuk, vagy pedig oldható porként helyezzük ampullákba a hatóanyagot, amely közvetlenül a beadás előtt ke-65 rül feloldásra injekció céljaira alkalmas steril vízben. 9

Next

/
Thumbnails
Contents